Hey Everybody.
Tudom..sajnálom..hogy konkrétan február óta egyáltalán nem jelentkeztem. Nem is tudom már ki emlékszik erre a blogra. Igazából a történetet visszaolvasva,nem olyan nagy durranás.
Ha esetleg akadnak még rendszeres olvasóim először is tőlük szeretnék elnézést kérni. Elhanyagoltam a blogom. Elhanyagoltam az írást,ami annyira kötődik az életemhez. Nem tudom,azt hiszem már említettem,hogy lesz egy új blogom ami nem fanfiction. Annak ellenére hogy nem egy fanfictionon kezdtem el dolgozni tanév közbe még is úgy érzem,hogy az eddigi legjobb történetem lesz,mikor felhozom a nyilvánosságra. Jobban tetszik mint az eddigi történeteim. Sok féle,történet,és ötlet jutott eszembe,de ez az új ami már nem is új mert márciusban kezdtem el rajta dolgozni nagyon megfogott. Sőt,zseni vagyok,hogy egy ilyen sztori eszembe jutott. Na jó,nem is tudjátok miről van szó,és nem fényezem magam mert am egyáltalán nem vagyok zseni. A lényeg,az hogy a blog mindenesetre nyáron folytatódni fog,mert ezt nem szeretném olyan befejezetlenül hagyni,mint az előzőt. Gondolkodtam azon is hogy törlöm,de elvetettem,és próbálkozok a folytatással.A nyár hosszú,és mivel elhatároztam hogy szeptemberig egy tankönyvhöz sem nyúlok lesz időm folytatni,és írni mind a két blogom. (Itt a nem nyilvánosságra hozott fanfictionra utalok:D:D:D) Blog és történetírás gyanánt tapasztaltabb lettem,és már a történeteket füzetbe írom,utána pedig módosítom őket Wordbe. Eléggé megviselt a suli, a tanulás és részben ezért nem tudtam bejegyzéseket hozni. Ma este túl a matek szóbeli kisérettségin (ami nagyon szar lett,de semmi gáz) és túl vagyok az utolsó hajrán. Készen állok folytatni,és teljesen belevetni magam jobban az írásba.
Fejezetek nem tudom milyen gyakran fognak jönni,mert akármikor próbálom őket a heti 1x vagy heti 2x-es rendszerhez kötni,sose tudom betartani.Figyeljétek a twittert vagy a facebookom,írhattok privátba,ha nem vagytok ismerőseim és beszeretnétek jelölni,vagy valami,már ha érdekel titeket a blog,és az új fejezet. :)
Még egyszer elnézést kérek,amiért elhanyagoltam,hamarosan újra jelentkezem remélhetőleg új fejezettel! x
Bia. xx
2014. június 10., kedd
2014. február 7., péntek
38. Fejezet
Helló Mindenki! xx Elnézést a rész késedelmeiért,nagyon nagy mostanában a hajtás a suli miatt. Alig ért véget az első félév,már azon a szinten vagyok hogy nem bírom a második félévet és fáradok.. és még akkor matek kis érettségim nem is volt. De,mindegy. A lényeg az hogy amint tudok fejezeteket hozni azonnal hozom,de nagyon sűrű minden napom,és ha tudok egy kis időt is pihenésre szánni,az is alvásra megy. Napok óta 6-7 órát alszom,egy iszonyatosan szőrnyű heten vagyok túl, már nagyon rám fér a kikapcsolódás. Igyekszem új fejezet hozni de tényleg,amikor csak tudom hozom! Mellesleg,említettem már hogy egy új blog van a füzetemben készülőben? Nem? Na most már említettem. A fejléc megvan hozzá a fejezetek pedig készülnek és hamarosan tervezek egy megnyitást is mikor felteszem a Tartalmat,illetve a szereplőket. Nem fanfiction lesz,de azért remélem sok embert fog érdekelni. Hihetetlen hogy ezt mondom,de úgy gondolom az lesz az eddigi legjobb történetem amit valaha kitaláltam. Címet hamarosan fogok mondani,a lényeg hogy új blog lesz. Követem az álmom.. és szeretnék író lenni..eléggé a témán vagyok. Na jó..mennyit fecsegek és untatlak titeket..:D Kellemes olvasást! Komizni ne felejtsetek,illetve ha kérdésetek van írjatok a twitteren a tumblin vagy a facebookon! :)
Bia. xx
*Július 19. Kedd 9:30 am*
- Biztos jól teszed ha ma nem jössz be dalolászni? - méregetett Kathrine. Igen Zaynvel még tegnap megbeszéltük hogy ma kezdjük a festést,csak nincs festékünk szóval vásárolni megyünk. És én ma ezért lógok egy "ének óráról."
- Kathrine. Nyugi. A nagyszüleim elvileg szóltak Iannek,így nincs mitől aggódnom. Ian nem fog a szüleimnek szólni és a nagyszüleim se. Érted pedig jön,elmész énekelsz azért hogy minél közelebb kerülj az álmod megvalósításához.
- Te meg festegetsz és shoppingolsz Zayn Malik-val.
- Pontosan. Ha te híres leszel,meg kell tanulnom hírességgel lógni. - vigyorogtam miközben az utolsó falatot kaptam be a reggelimből. Minden elismerésem Kathrine-nek hogy képes fél tízkor ébren lenni velem. Igaz hogy ő már fel van öltözve,a sminkje is tökéletesen meg van csinálva és előttem kávézgat,közbe a mobilján csekkolja a közösségiket, míg én kócos hajjal,pizsamában,álmos fejjel, törökülésben kortyolgatom a narancslevem vele szemben.
- Elfogsz késni. Tízre jön Malik?
- Ahhaam.
- Akkor te határozottan elfogsz késni. - mosolygott gonoszul Kathrine,majd ismét belekortyolt a kávéjába.
Abban a pillanat,mikor tudatosult benne hogy mindössze félórám van összekaparni magam, felpattantam a székről és az emeletre futottam. Mivel halkan nemtudok futni,Emma vánszorgott ki álmosan az emeleti folyosóra. Motyogott valami olyasmit hogy "ebben a házban sose hagyják az embert aludni" majd lement a földszintre. Hát,neked is jó reggelt Emma.
A fürdőszobában megmosakodtam és kifésültem kócos szőkésbarna hullámos hajamat,majd valami hordható és egyszerű ruhát mentem keresni. Egy szaggatott csőfarmerre esett a választásom illetve egy fekete félvállas pólóra amin "Forever" felirat szerepelt. Egyik kedvenc pólóm. Belebújtam fekete Converse tornacsukámba,majd a karomra aggattam különböző színű szilikon karkötőket. A nyakamba akasztottam kedvenc bajuszos nyakláncomat,és én készen is voltam. A féloldalas táskámba beledobáltam pár cuccot (zsepi,pénztárca,telefon,napszemüveg,telefontöltő,fülhallgató, rajzfüzet,ceruzák,váltópóló a festéshez,váltónadrág a festéshez) majd jöhetett egy kis smink (szempillaspirál és szájfény) és készen is voltam. Emberek ez volt "Caroline 25 perces elkészülése." Köszönöm,nem kell a taps.
Elégedetten lesétáltam a lépcsőn,majd a nappaliba kukkantottam.
- Ügyes. 25 perc alatt elkészültél. Ez rekord idő Carly. - dicsért meg Kathrine.
- Köszi.
- Minden meg van ami kell?
- Igen,azt hiszem. Ne feledd Ian itt van 11-re, énekelj helyettem is rengeteget.
- Mindenképpen. Te meg fess valami csodaszépet egy hülye falra,vigyázz a hajadra mert nem jön ki belőle a festék,és amúgy is roncsolja,és ha végzek és van kedvem lehet beugrom segíteni pár emberrel.
- Rendben. Na,mentem. Szia. Mondd meg a többieknek hogy művészkedni vagyok,bármi kínjuk,óhajuk,sóhaj van mobilon elérnek.
- Okés. Menj. Szia. -tolt ki az ajtón drága barátnőm,majd becsukta. Zayn a kerítésnek dőlve ácsorgott és az eget fürkészte ahol a felhők egymás után haladtak a halvány napsütésben.
- Reggelt. - köszöntem neki.
- Reggelt szintén. - ásította.
- Mehetünk?
- Ülj be.
Beültem az anyós ülésre majd a lábamhoz hajítottam a táskámat. Zayn helyet foglalt a vezető ülésben beindította a motort,majd elindultunk. Az utcánkból kikanyarodva egyre több autót és gyalogost láttam.
Hogy bírnak ilyen korán ébren lenni az emberek? Hogy csinálják? Én is ilyen fitt akarok lenni mint ez a csaj aki most kocogott el! Én itt dőlök jobbról balra,az ablaknak,hullafejjel nyomkodom a rádiót ő meg fut. Reggel. 10-kor fut. És szerintem annyi idős mint én. Ez kész.
- Mindjárt ott vagyunk. - zökkentett ki a gondolatmenetemből Zayn. Gondolatmenet? Pff. Reggeli hülyeség áradat.
- Oké.
***
Egy nagy bevásároló központhoz érkeztünk meg. Zayn leparkolt,majd mindketten kiszálltunk a kocsiból.
- Na,mire lesz szükségünk? - fordult felém.
- Festék.
- Azon kívül?
- Ja,festék szórók,ecsetek,és papír.
- Minek az?
- Hogy ne legyen festékes a föld,okos! Menjünk.
Elindultunk a bejárat felé. Míg Zayn egyenletes léptekkel haladt az ajtó felé míg köveken ugrándozva, forgolódva,vigyorogva mentem mellette. Felébredtem. Hihi. Zayn unottan rám nézett majd megforgatta szemeiét és egy "Gyerekes vagy" pillantást kaptam tőle. Köszi. A bevásárló központban órákat töltöttünk el mert nehezen találtam megfelelő festéket a festékboltban (nem mindegy milyen színű), két ecset között túl sokáig tanakodtam,végül kiderült tényleg egyforma mind a kettő ezért mindkettőt megvettük (Zayn le is hülyézett emiatt,de mindegy) majd könyörögtem hogy jöjjön be velem egy ruha boltba mert szét akarok nézni. (Azért csak lányból vagyok) Zayn nyafogott egy darabig végül nagy nehezen beráncigáltam magammal az üzletbe. Zavartan ácsorgott míg én folyamatosan pólókat,napszemüvegeket,nadrágokat,karkötőket és egyéb kiegészítőket néztem,és a tükör előtt bohóckodtam.Végülis vettem magamnak egy karkötőt (Peace jel van rajta) meg egy sálat.
- Hihetetlen vagy. - röhögött Malik kifele menet.
- Most miért is? És miért nevetsz?
- Olyan gyerekes vagy néha. Ki nem nézem belőled.
- Mindig ilyen voltam. Meg átlagos lány vagyok.
- Úgy érted átlagosan fura vagy?
- Hagyj már. Tök jó napom van. Azt csinálhatok amit szeretek. Festek,rajzolok,közbe hülye zenére táncolok a festékes bödönnel miközben összefestékezlek,graffitit festek a falra,meg ajándékozok pár helyet a tenyérlenyomatommal. Annyira jó.
- Igen. Tényleg vicces mikor egy ilyen tökéletesen fénylő fekete hajból hirtelen pink haj lesz. Mellesleg pár ember bejön segíteni festeni. Vagy inkább szórakoztatni.
- Klassz. Segíthetnek megcsinálni az egyik falnak az alapját. Ha meg ügyesen rajzolnak akkor örömmel veszem hogy segítenek. Ketten amúgy is kifulladnánk. És ha többen csináljuk több embert festek össze.
- Végülis. Gondolj bele: 10-kor eljöttünk vásárolni hála neked egy óráig szerencsétlenkedtünk a bevásárló központban,meg nem ebédeltünk és kilyukad a gyomrom, és gondolom neked is,de neked még így is, egész végig az jár a fejedben hogy milyen buli festeni másokkal?
- Igen. Majd rendelünk pizzát amúgy. Vagy,menjünk el és hozzunk kaját. Na? Uuuu.Menjünk a mekibe.
- Jólvan.
Az egésszel úgy voltam hogy a jókedvemet semmi sem ronthatja el. A kocsiban folyamatosan énekeltem és rádiócsatornákat váltogattam miközben Zaynt fárasztottam azzal hogy folymatosan a rádiócsatornákat szidom hogy nem adnak olyat ami nekem megfelelő. És amikor felcsendült a rádióban a One Direction-Live while were young visítozni kezdtem hogy "Zayn,úristen ez a ti számotok! Fuuuuuuu ezt hallgassuk! Ez a rádió nagyon jó! Ez a rádió adó szeret engem!" és Zayn-nek kész. Vége volt. Nem bírta tovább. Ha tehette volna a fejét fogva röhögött volna de mivel a vezetett így csak folyamatosan röhögött és vihogva közölte velem hogy "Carly. Te őrült vagy." mire én rávágtam hogy "Akkor még nem ismered Linettet!" Erről jut eszembe. Egész nap nem jelentkezett egyik barátnőm se. Vajon megvannak? Kathrine nem is gondol rám? Emma megint eltévedt valakivel? Linette.. hát ő Linette fogalmam sincs mit csinálhat.
A mekiben egy halom kaját kértünk legalábbis én úgy terveztem hogy tele eszem magam egy rakatnyi sajtburgerrel és mellé Fantát iszom,de ez nem teljesen jött össze. Ugyan is két sajtburgernél többet nem bírtam enni mert akkor nem tudtam volna megenni a fánkomat így Zayn megette az utolsót ami jogosan engem illetett.
Egy óra fele úgy éreztem kezdek elfáradni így csendben majszoltam az ebédemet a gyorskajáldában. Zayn észrevette hogy kicsit kimerültem pedig alig csináltam valamit (csak magyaráztam ugráltam az utcán,a boltban,szaladgáltam, kétség kívül egy átlagos 17 éves lány vagyok) így ő nyugodtan piszkálhatta a mobilját. Gondolom smst írt azoknak akik ma segítenek nekünk. Vagy titokban lefotózott. Kitudja.
- Végeztél? - kérdezte miután látta hogy elfolyok a széken.
- Aha. De még veszek egy sajtburgert?
- Minek?!
- Viszek Emmának. Haragudna ha nem vinnék neki. Úgy hogy veszek neki egy menüt utána megyünk.
- Kint megvárlak.
A kiszolgáló pulthoz sétáltam és kértem még egy menüt. Meg még egy almás pitét. Miután megkaptam elvitelre a menüt,kimentem a kocsihoz beültem majd kivettem az almás pitét.
- Ezt te most nem gondoltad komolyan.. - hitetlenkedett Zayn.
- Nem bírtam otthagyni. Na menjünk. Ma még el kéne kezdeni festeni. Kik lesznek ott amúgy?
- Pár ismerős.. aki.. lefesti az alapot.
- Aha,értem.
- Még mielőtt elindulunk.. elküldték e-mailben milyenre szeretnék a tánctermet?
- Igen. Az alapja lila. Mind a négy fal,azon pedig feliratok vannak és különböző minták. Azokat ránk bízták.
- Oké. És mi lesz azokkal a festékekkel amiket nem használunk fel?
- Hazaviszem. És kifestem a szobámat. Ráfér pár újítás. Meg a garázsra is. - mosolyogtam.
- Jó ötlet. Na indulás.
Az út csendesen telt. A rádióban halkan szóltak különböző előadok slágerei, én pedig az ablakon kifelé bambulva töprengtem. Hülyeségeken mint mindig.
Kíváncsi vagyok hogy tényleg létezik e szerelem első látásra. Nem tudom hogy jutott ez eszembe,de érdekel milyen az mikor egyetlen egy látásból tudja az illető hogy neki ő a mindene. Mikor már az első pillantásból tudja,hogy neki szüksége van rá,és nélküle képtelen élni. Még ha tényleg csak egyszer látja annyira megragad az emlékezetében,hogy szinte végig vele van,majd valamilyen csoda folytán találkoznak és örökre együtt maradnak. Nem tudom miért gondolkodok ilyenen. Magamat sem értem hogyan jutott ez az egész eszembe. Különösen azért nem mert egyáltalán nem érdeklődök fiúk után. A szüleim valami olyasmit tanítottak hogy első dolgunk az álmaink megvalósítása és utána párkeresés majd család alapítás. Ez mind szép és jó,de.. nem hagyják hogy a saját álmaimat éljem..Egy dolog biztos.
Sose fogom megérteni a szüleimet,sose fogom érteni miért akarnak más útra téríteni,sose fogom megérteni magamat és a furábbnál furább gondolataimat.
Talán ez egy afféle megérzés.. valami olyasmi mint amikor érzed hogy egy változás fog bekövetkezni és a feje tetejére fordul a normális,átlagos életed. Egy változás jön amit nem tudod megmondani mi az,mikor történik, és hogyan, csak a te idióta gondolataidból jössz rá előbb utóbb,hogy volt egy megérzésed ami megvalósult. Fura. Ilyen érzésem még sosem volt.
- Megérkeztünk. Carly,itt vagyunk. - lengette meg a kezét az arcom előtt Zayn.
- Jaj. Bocsi elbambultam.
- Minden oké? Eléggé csendben voltál az úton ráadásul észre se vetted mikor megálltam venni magamnak innivalót egy kisboltnál. Reagálni se reagáltál semmire sem. Min gondolkodtál ennyire?
- Tudod.. hát.. azon gondolkodtam hogy.. izé,mindegy. Butaság. Menjünk. -motyogtam halkan,majd kiléptem a kocsiból.Talán nem éppen lenne jó,ha az én gondolat menetemet megosztanám vele. Így is totális idiótát csináltam ma magamból,csak mert szimplán jó kedvem volt és ezt ő is tudja. Nem kell hogy most tényleg egy idiótának nézzen. Vagy közölje velem hogy fura vagyok. Fölösleges. Úgy érzem az vagyok.
Kivettük a csomagtartóból a festékeket az ecseteket és a festékszórókat majd bementünk az épületbe. Az emeletről hangos nevetés hallatszódott. Nyilvánvalóvá vált számomra hogy,azok a segítők akiket Zayn hívott mind itt van csak mi késtünk. Ez gáz. Felmentünk a lépcsőn,majd mikor beléphettem volna a 9-es terembe megtorpantam.
- Mi az? - ráncolta össze a szemöldökét Malik.
- Zayn.. Nem.. Nem akarok én benyitni.
- Miért?
- Mert.. nem tudom kik vannak bent. Mi van ha tényleg nem ismerem őket és egyáltalán nem fognak bírni? Vagy ha én nem fogom őket bírni? Vagy ha tehetségesebbek mint én és nevetnek rajtam? Úristen. bepánikoltam. Én ilyet sose csináltam!
- Carly. Ne aggódj. Mindenki szeretni fog. Nálad tehetségesebbet nem is ismerek. Simán lehetsz divattervező,de még most ki fog rajtad egy 9-es számmal ellátott ajtó. Hidd el. Szeretni fognak. Mindenki szeret.
- Köszi. De én akkor sem nyitom ki!
- Fárasztó vagy te lány. - sóhajtotta,majd benyitott és belépett a terembe én pedig követtem. Beléptem a fehér,sok ablakkal teli tükrös terembe és.. és a földön Emmát láttam meg aki a földön forog (?) Kathrine-t aki Emmának kiabálja hogy tiszta kosz lesz, Linettét aki szintén a földön forog (??) Oliviát aki a fejét fogva nevet (megvan a zajforrás) ,Samet aki szintén nevet,Arianat aki a sarokba kuporogva a mobilja képernyőjéről le se vette a szemét, Niallt aki megint csak nevet,Liamet aki a terem másik végében ül,Louist aki a tükörben éppen belövi a séróját (???????) és.. és.. Harryt. Aki az érkezésünkre megfordult majd halvány mosolyra húzta a száját.
És bevillant egy gondolat..egy érzés.. ez az egész. Mindent értek. Sose hittem volna,hogy ennyire görcsbe rándul a gyomrom,levegőért kezdek kapkodni és teljesen magamba zuhanva állok az ajtóban. Valahogy tudatosult bennem az,hogy a mi egy éve elkezdődött az most folytatódik,csak sokkal kacifántosabban. Mindig elakartam kerülni az ilyesmit. Ahogy Harry ott állt az ablak párkánynak támaszkodva,ahogy lepillantott az idiótákra és nevetni kezdett,ahogyan félresöpörte szemébe lógó göndör fürtjeit.. és azok a szikrázó zöld szemek. Ha tehetném én menten kiszaladnék a világból,de festenem kell. Vele,egy légtérben. Tudom,sose volt vele komolyabb kapcsolatom,de valahol mélyen úgy érzem nagyon nagy nyomott hagyott bennem.. nem tudom miért. Nem értem. Viszont egy dolgot biztosra tudok: ami egy éve elkezdődött az a "semmi" most folytatódik.. én pedig beleestem egy sztárba. Beleestem egy olyas valakibe egyetlen-egy pillanat alatt véglegesen akibe sosem lett volna szabad. Igen,beleestem Harrybe.
Bia. xx
*Július 19. Kedd 9:30 am*
- Biztos jól teszed ha ma nem jössz be dalolászni? - méregetett Kathrine. Igen Zaynvel még tegnap megbeszéltük hogy ma kezdjük a festést,csak nincs festékünk szóval vásárolni megyünk. És én ma ezért lógok egy "ének óráról."
- Kathrine. Nyugi. A nagyszüleim elvileg szóltak Iannek,így nincs mitől aggódnom. Ian nem fog a szüleimnek szólni és a nagyszüleim se. Érted pedig jön,elmész énekelsz azért hogy minél közelebb kerülj az álmod megvalósításához.
- Te meg festegetsz és shoppingolsz Zayn Malik-val.
- Pontosan. Ha te híres leszel,meg kell tanulnom hírességgel lógni. - vigyorogtam miközben az utolsó falatot kaptam be a reggelimből. Minden elismerésem Kathrine-nek hogy képes fél tízkor ébren lenni velem. Igaz hogy ő már fel van öltözve,a sminkje is tökéletesen meg van csinálva és előttem kávézgat,közbe a mobilján csekkolja a közösségiket, míg én kócos hajjal,pizsamában,álmos fejjel, törökülésben kortyolgatom a narancslevem vele szemben.
- Elfogsz késni. Tízre jön Malik?
- Ahhaam.
- Akkor te határozottan elfogsz késni. - mosolygott gonoszul Kathrine,majd ismét belekortyolt a kávéjába.
Abban a pillanat,mikor tudatosult benne hogy mindössze félórám van összekaparni magam, felpattantam a székről és az emeletre futottam. Mivel halkan nemtudok futni,Emma vánszorgott ki álmosan az emeleti folyosóra. Motyogott valami olyasmit hogy "ebben a házban sose hagyják az embert aludni" majd lement a földszintre. Hát,neked is jó reggelt Emma.
A fürdőszobában megmosakodtam és kifésültem kócos szőkésbarna hullámos hajamat,majd valami hordható és egyszerű ruhát mentem keresni. Egy szaggatott csőfarmerre esett a választásom illetve egy fekete félvállas pólóra amin "Forever" felirat szerepelt. Egyik kedvenc pólóm. Belebújtam fekete Converse tornacsukámba,majd a karomra aggattam különböző színű szilikon karkötőket. A nyakamba akasztottam kedvenc bajuszos nyakláncomat,és én készen is voltam. A féloldalas táskámba beledobáltam pár cuccot (zsepi,pénztárca,telefon,napszemüveg,telefontöltő,fülhallgató, rajzfüzet,ceruzák,váltópóló a festéshez,váltónadrág a festéshez) majd jöhetett egy kis smink (szempillaspirál és szájfény) és készen is voltam. Emberek ez volt "Caroline 25 perces elkészülése." Köszönöm,nem kell a taps.
Elégedetten lesétáltam a lépcsőn,majd a nappaliba kukkantottam.
- Ügyes. 25 perc alatt elkészültél. Ez rekord idő Carly. - dicsért meg Kathrine.
- Köszi.
- Minden meg van ami kell?
- Igen,azt hiszem. Ne feledd Ian itt van 11-re, énekelj helyettem is rengeteget.
- Mindenképpen. Te meg fess valami csodaszépet egy hülye falra,vigyázz a hajadra mert nem jön ki belőle a festék,és amúgy is roncsolja,és ha végzek és van kedvem lehet beugrom segíteni pár emberrel.
- Rendben. Na,mentem. Szia. Mondd meg a többieknek hogy művészkedni vagyok,bármi kínjuk,óhajuk,sóhaj van mobilon elérnek.
- Okés. Menj. Szia. -tolt ki az ajtón drága barátnőm,majd becsukta. Zayn a kerítésnek dőlve ácsorgott és az eget fürkészte ahol a felhők egymás után haladtak a halvány napsütésben.
- Reggelt. - köszöntem neki.
- Reggelt szintén. - ásította.
- Mehetünk?
- Ülj be.
Beültem az anyós ülésre majd a lábamhoz hajítottam a táskámat. Zayn helyet foglalt a vezető ülésben beindította a motort,majd elindultunk. Az utcánkból kikanyarodva egyre több autót és gyalogost láttam.
Hogy bírnak ilyen korán ébren lenni az emberek? Hogy csinálják? Én is ilyen fitt akarok lenni mint ez a csaj aki most kocogott el! Én itt dőlök jobbról balra,az ablaknak,hullafejjel nyomkodom a rádiót ő meg fut. Reggel. 10-kor fut. És szerintem annyi idős mint én. Ez kész.
- Mindjárt ott vagyunk. - zökkentett ki a gondolatmenetemből Zayn. Gondolatmenet? Pff. Reggeli hülyeség áradat.
- Oké.
***
Egy nagy bevásároló központhoz érkeztünk meg. Zayn leparkolt,majd mindketten kiszálltunk a kocsiból.
- Na,mire lesz szükségünk? - fordult felém.
- Festék.
- Azon kívül?
- Ja,festék szórók,ecsetek,és papír.
- Minek az?
- Hogy ne legyen festékes a föld,okos! Menjünk.
Elindultunk a bejárat felé. Míg Zayn egyenletes léptekkel haladt az ajtó felé míg köveken ugrándozva, forgolódva,vigyorogva mentem mellette. Felébredtem. Hihi. Zayn unottan rám nézett majd megforgatta szemeiét és egy "Gyerekes vagy" pillantást kaptam tőle. Köszi. A bevásárló központban órákat töltöttünk el mert nehezen találtam megfelelő festéket a festékboltban (nem mindegy milyen színű), két ecset között túl sokáig tanakodtam,végül kiderült tényleg egyforma mind a kettő ezért mindkettőt megvettük (Zayn le is hülyézett emiatt,de mindegy) majd könyörögtem hogy jöjjön be velem egy ruha boltba mert szét akarok nézni. (Azért csak lányból vagyok) Zayn nyafogott egy darabig végül nagy nehezen beráncigáltam magammal az üzletbe. Zavartan ácsorgott míg én folyamatosan pólókat,napszemüvegeket,nadrágokat,karkötőket és egyéb kiegészítőket néztem,és a tükör előtt bohóckodtam.Végülis vettem magamnak egy karkötőt (Peace jel van rajta) meg egy sálat.
- Hihetetlen vagy. - röhögött Malik kifele menet.
- Most miért is? És miért nevetsz?
- Olyan gyerekes vagy néha. Ki nem nézem belőled.
- Mindig ilyen voltam. Meg átlagos lány vagyok.
- Úgy érted átlagosan fura vagy?
- Hagyj már. Tök jó napom van. Azt csinálhatok amit szeretek. Festek,rajzolok,közbe hülye zenére táncolok a festékes bödönnel miközben összefestékezlek,graffitit festek a falra,meg ajándékozok pár helyet a tenyérlenyomatommal. Annyira jó.
- Igen. Tényleg vicces mikor egy ilyen tökéletesen fénylő fekete hajból hirtelen pink haj lesz. Mellesleg pár ember bejön segíteni festeni. Vagy inkább szórakoztatni.
- Klassz. Segíthetnek megcsinálni az egyik falnak az alapját. Ha meg ügyesen rajzolnak akkor örömmel veszem hogy segítenek. Ketten amúgy is kifulladnánk. És ha többen csináljuk több embert festek össze.
- Végülis. Gondolj bele: 10-kor eljöttünk vásárolni hála neked egy óráig szerencsétlenkedtünk a bevásárló központban,meg nem ebédeltünk és kilyukad a gyomrom, és gondolom neked is,de neked még így is, egész végig az jár a fejedben hogy milyen buli festeni másokkal?
- Igen. Majd rendelünk pizzát amúgy. Vagy,menjünk el és hozzunk kaját. Na? Uuuu.Menjünk a mekibe.
- Jólvan.
Az egésszel úgy voltam hogy a jókedvemet semmi sem ronthatja el. A kocsiban folyamatosan énekeltem és rádiócsatornákat váltogattam miközben Zaynt fárasztottam azzal hogy folymatosan a rádiócsatornákat szidom hogy nem adnak olyat ami nekem megfelelő. És amikor felcsendült a rádióban a One Direction-Live while were young visítozni kezdtem hogy "Zayn,úristen ez a ti számotok! Fuuuuuuu ezt hallgassuk! Ez a rádió nagyon jó! Ez a rádió adó szeret engem!" és Zayn-nek kész. Vége volt. Nem bírta tovább. Ha tehette volna a fejét fogva röhögött volna de mivel a vezetett így csak folyamatosan röhögött és vihogva közölte velem hogy "Carly. Te őrült vagy." mire én rávágtam hogy "Akkor még nem ismered Linettet!" Erről jut eszembe. Egész nap nem jelentkezett egyik barátnőm se. Vajon megvannak? Kathrine nem is gondol rám? Emma megint eltévedt valakivel? Linette.. hát ő Linette fogalmam sincs mit csinálhat.
A mekiben egy halom kaját kértünk legalábbis én úgy terveztem hogy tele eszem magam egy rakatnyi sajtburgerrel és mellé Fantát iszom,de ez nem teljesen jött össze. Ugyan is két sajtburgernél többet nem bírtam enni mert akkor nem tudtam volna megenni a fánkomat így Zayn megette az utolsót ami jogosan engem illetett.
Egy óra fele úgy éreztem kezdek elfáradni így csendben majszoltam az ebédemet a gyorskajáldában. Zayn észrevette hogy kicsit kimerültem pedig alig csináltam valamit (csak magyaráztam ugráltam az utcán,a boltban,szaladgáltam, kétség kívül egy átlagos 17 éves lány vagyok) így ő nyugodtan piszkálhatta a mobilját. Gondolom smst írt azoknak akik ma segítenek nekünk. Vagy titokban lefotózott. Kitudja.
- Végeztél? - kérdezte miután látta hogy elfolyok a széken.
- Aha. De még veszek egy sajtburgert?
- Minek?!
- Viszek Emmának. Haragudna ha nem vinnék neki. Úgy hogy veszek neki egy menüt utána megyünk.
- Kint megvárlak.
A kiszolgáló pulthoz sétáltam és kértem még egy menüt. Meg még egy almás pitét. Miután megkaptam elvitelre a menüt,kimentem a kocsihoz beültem majd kivettem az almás pitét.
- Ezt te most nem gondoltad komolyan.. - hitetlenkedett Zayn.
- Nem bírtam otthagyni. Na menjünk. Ma még el kéne kezdeni festeni. Kik lesznek ott amúgy?
- Pár ismerős.. aki.. lefesti az alapot.
- Aha,értem.
- Még mielőtt elindulunk.. elküldték e-mailben milyenre szeretnék a tánctermet?
- Igen. Az alapja lila. Mind a négy fal,azon pedig feliratok vannak és különböző minták. Azokat ránk bízták.
- Oké. És mi lesz azokkal a festékekkel amiket nem használunk fel?
- Hazaviszem. És kifestem a szobámat. Ráfér pár újítás. Meg a garázsra is. - mosolyogtam.
- Jó ötlet. Na indulás.
Az út csendesen telt. A rádióban halkan szóltak különböző előadok slágerei, én pedig az ablakon kifelé bambulva töprengtem. Hülyeségeken mint mindig.
Kíváncsi vagyok hogy tényleg létezik e szerelem első látásra. Nem tudom hogy jutott ez eszembe,de érdekel milyen az mikor egyetlen egy látásból tudja az illető hogy neki ő a mindene. Mikor már az első pillantásból tudja,hogy neki szüksége van rá,és nélküle képtelen élni. Még ha tényleg csak egyszer látja annyira megragad az emlékezetében,hogy szinte végig vele van,majd valamilyen csoda folytán találkoznak és örökre együtt maradnak. Nem tudom miért gondolkodok ilyenen. Magamat sem értem hogyan jutott ez az egész eszembe. Különösen azért nem mert egyáltalán nem érdeklődök fiúk után. A szüleim valami olyasmit tanítottak hogy első dolgunk az álmaink megvalósítása és utána párkeresés majd család alapítás. Ez mind szép és jó,de.. nem hagyják hogy a saját álmaimat éljem..Egy dolog biztos.
Sose fogom megérteni a szüleimet,sose fogom érteni miért akarnak más útra téríteni,sose fogom megérteni magamat és a furábbnál furább gondolataimat.
Talán ez egy afféle megérzés.. valami olyasmi mint amikor érzed hogy egy változás fog bekövetkezni és a feje tetejére fordul a normális,átlagos életed. Egy változás jön amit nem tudod megmondani mi az,mikor történik, és hogyan, csak a te idióta gondolataidból jössz rá előbb utóbb,hogy volt egy megérzésed ami megvalósult. Fura. Ilyen érzésem még sosem volt.
- Megérkeztünk. Carly,itt vagyunk. - lengette meg a kezét az arcom előtt Zayn.
- Jaj. Bocsi elbambultam.
- Minden oké? Eléggé csendben voltál az úton ráadásul észre se vetted mikor megálltam venni magamnak innivalót egy kisboltnál. Reagálni se reagáltál semmire sem. Min gondolkodtál ennyire?
- Tudod.. hát.. azon gondolkodtam hogy.. izé,mindegy. Butaság. Menjünk. -motyogtam halkan,majd kiléptem a kocsiból.Talán nem éppen lenne jó,ha az én gondolat menetemet megosztanám vele. Így is totális idiótát csináltam ma magamból,csak mert szimplán jó kedvem volt és ezt ő is tudja. Nem kell hogy most tényleg egy idiótának nézzen. Vagy közölje velem hogy fura vagyok. Fölösleges. Úgy érzem az vagyok.
Kivettük a csomagtartóból a festékeket az ecseteket és a festékszórókat majd bementünk az épületbe. Az emeletről hangos nevetés hallatszódott. Nyilvánvalóvá vált számomra hogy,azok a segítők akiket Zayn hívott mind itt van csak mi késtünk. Ez gáz. Felmentünk a lépcsőn,majd mikor beléphettem volna a 9-es terembe megtorpantam.
- Mi az? - ráncolta össze a szemöldökét Malik.
- Zayn.. Nem.. Nem akarok én benyitni.
- Miért?
- Mert.. nem tudom kik vannak bent. Mi van ha tényleg nem ismerem őket és egyáltalán nem fognak bírni? Vagy ha én nem fogom őket bírni? Vagy ha tehetségesebbek mint én és nevetnek rajtam? Úristen. bepánikoltam. Én ilyet sose csináltam!
- Carly. Ne aggódj. Mindenki szeretni fog. Nálad tehetségesebbet nem is ismerek. Simán lehetsz divattervező,de még most ki fog rajtad egy 9-es számmal ellátott ajtó. Hidd el. Szeretni fognak. Mindenki szeret.
- Köszi. De én akkor sem nyitom ki!
- Fárasztó vagy te lány. - sóhajtotta,majd benyitott és belépett a terembe én pedig követtem. Beléptem a fehér,sok ablakkal teli tükrös terembe és.. és a földön Emmát láttam meg aki a földön forog (?) Kathrine-t aki Emmának kiabálja hogy tiszta kosz lesz, Linettét aki szintén a földön forog (??) Oliviát aki a fejét fogva nevet (megvan a zajforrás) ,Samet aki szintén nevet,Arianat aki a sarokba kuporogva a mobilja képernyőjéről le se vette a szemét, Niallt aki megint csak nevet,Liamet aki a terem másik végében ül,Louist aki a tükörben éppen belövi a séróját (???????) és.. és.. Harryt. Aki az érkezésünkre megfordult majd halvány mosolyra húzta a száját.
És bevillant egy gondolat..egy érzés.. ez az egész. Mindent értek. Sose hittem volna,hogy ennyire görcsbe rándul a gyomrom,levegőért kezdek kapkodni és teljesen magamba zuhanva állok az ajtóban. Valahogy tudatosult bennem az,hogy a mi egy éve elkezdődött az most folytatódik,csak sokkal kacifántosabban. Mindig elakartam kerülni az ilyesmit. Ahogy Harry ott állt az ablak párkánynak támaszkodva,ahogy lepillantott az idiótákra és nevetni kezdett,ahogyan félresöpörte szemébe lógó göndör fürtjeit.. és azok a szikrázó zöld szemek. Ha tehetném én menten kiszaladnék a világból,de festenem kell. Vele,egy légtérben. Tudom,sose volt vele komolyabb kapcsolatom,de valahol mélyen úgy érzem nagyon nagy nyomott hagyott bennem.. nem tudom miért. Nem értem. Viszont egy dolgot biztosra tudok: ami egy éve elkezdődött az a "semmi" most folytatódik.. én pedig beleestem egy sztárba. Beleestem egy olyas valakibe egyetlen-egy pillanat alatt véglegesen akibe sosem lett volna szabad. Igen,beleestem Harrybe.
2013. december 23., hétfő
37. Fejezet
Hai Babies! x Szeretnék Boldog karácsonyt kívánni nektek és Boldog új évet azaz BUÉK.! Víííííííííííí. Karácsonyi hangulat remélem megvan már. Ez az ünnep a kedvencem a szülinapom mellett..és a gyereknapot se hagyjam ki :$ :D Elérkeztünk a 37. Fejezethez (Már majdnem 40,már majdnem). Kivételes alkalom hogy hétfőn hozok részt és nem pénteken vagy esetleg szombaton. :) Ilyenkor szeretem a téli szünetet mikor van időm, és aludhatok sokáig. Már úgy érzem hosszúra sikerült a beszámolóm pedig van még.. hahahaha. Tehát, nem tudom hogy idén lesz e még új fejezet a két ünnep között vagy nem. Mindenesetre én igyekszem de lehetséges hogy idén 2013-ban ez az utolsó fejezet és a legközelebbi 2014-ben fog érkezni,de még ki tudja. Karácsony miatt a családdal való együtt töltés és a barátokkal való együtt töltés miatt lehet nem lesz időm.. Igen, több esély van arra hogy idén már nem hozok új fejezeteket ezért igyekeztem ezzel a résszel.. remélem azért nem lett olyan béna. Szeretném megköszönni,nektek olvasóimnak hogy velem voltatok és olvastátok a történetem!:) Véleményt ugyan nem tudok,nem nagyon szoktatok kommentelni és írni a twitteren vagy bárhol de azért remélem elnyerte tetszéseteket. Tartsatok velem jövőre is hiszen a történetnek még nincsen vége! :) Kellemes olvasást! xx #ilovemyreaders
Bia.~
Zayn és Louis este nyolcig voltak nálunk. Igen,tényleg csak beugrottak..frászt. A legjobb az egészben az volt mikor a nagyszüleim is már becsatlakoztak az egészbe. Oké,nem gázak a nagyszüleim nagyon lazák,jófejek,és mindent tudnak a mai fiatalságról,de akkor is fura volt mikor a barátnőim egyre érdekesebb és idétlenebb témáról beszéltek,a fiúk természetesen nem hagyták ki és a nagyszüleim is eléggé benne voltak a témában. Érdekes és hátborzongató. Mindegy. Azért örülök hogy sokat nevettek és jól elvolt mindenki,még én is aki befejezte a művét. A kép címe "Mikor kockul a társaság." Szerettem volna feltenni a facebookra de tudtam ha anyu meglátja azon nyomban csöng majd a telefonom és megint félórás beszámolót tartana arról hogy "Nem ezt beszéltük meg jelenleg dalszövegeket kéne tanulnod...blablabla". Inkább hagytam és feltettem a twitteremre ahol megtudtam mutatni 6,235 követőmnek újabb alkotásom. Igen,a twitteresek értékelik a műveim. Valamilyen oknál fogva este 11:00 fele éreztem hogy képes lennék fogmosás közben elaludni fogkefével a számban. Mivel dőlt belőlem a fáradtság hamar elaludtam. Tényleg nem kéne annyit éjszakáznom és fent lennem hajnal 3-ig..
~
*Július 18,Hétfő 9:12 am*
Hihetetlen furcsa érzés,frissen és kipihenten ébredni. Az meg még furcsább hogy körülötted még mindenki alszik. Halkan felálltam és kisétáltam a szobából. Milyen csend van. De a nagyiék meg hol vannak? Halk léptekkel leosontam a lépcsőn és egyenesen a nappaliba mentem be. Emmát pillantottam meg a kanapé előtt a földön. Első kérdésem: Mit keres itt? Második:Miért aludt itt? és a harmadik: Miért alszik a földön? Odamentem Emmához és elguggoltam hozzá hogy felkeltsem. Nem hagyhatom a földön aludni különben csontkovácsra lesz szüksége..vagy már szüksége van.
- Emma. Em,kelj fel. Emma. Hahó Emma. Emmaaaa! - ráncigáltam a vállánál de nem nagyon reagált semmire sem.
- Nem alszom! - riadt föl hirtelen.
- Mit keresel a nappaliban?
- Öhm. Ja,igen. Itt aludtam el mert ment egy sorozat amiről lemaradtam napközbe,és hajnalban volt az ismétlés.. Tök hülyeség hogy addigra berakták,na mindegy ébren maradtam és megnéztem a de a végére így sem emlékszem mert bealudtam rajta,szóval ma a neten újra kell néztem. Amúgy miért vagyok a földön?
- Ez lett volna a következő kérdésem.
- Hogy-hogy ébren vagy? Amúgy menjünk már enni.
Segítettem Emmának felkelni a földről majd kimentünk a konyhába ahol.. Kathrine és Olivia reggelizett.
- Jóreggelt. - köszöntek.
- Reggelt. Nagyiék?
- Hagytak egy cetlit,valami elintézni valójuk van majd ebédre jönnek. Látom egyszer időbe sikerült felkelned. -mosolygott gyúnyosan Kathrine majd elém tett egy nagy tál müzlit.
- Kösz.
Reggeli után felmentem megmosakodni,és rendbe szedni magamat. Úgy döntöttem hogy most a hajamat kivasalom,hiszen van elegendő időm. Miután végeztem visszamentem a szobámba ahol Sam és Ariana éretlenül néztek rám. Nem ez a megszokott tőlem hogy hamarabb kelek mint ők.
- Te meg hogy a... - nézett értetlenül Ariana.
- Reggelt. - mosolyogtam rá,mire ő nem értette mi van és hanyatt dobta magát.
A szekrénynél toporogtam,mert megint nem tudtam mit vegyek fel. 10 perc gondolkodás után a szakadt világos farmerem,egy szürke hosszú ujjú póló amin egy mosolygós fej van (imádom ezt a pólóm) és egy egyszerű fehér vagy kicsit szürkés csuka.
Mikor készen lettem már 10:50 volt. Fogtam a táskám beledobtam a mobilomat meg pár dalszöveget és lementem.. Dalszövegek...basszus! Nem tanultuk meg amit kellett! Ian megöl! Kathrine kiakad! De az még rosszabb hogy Ian megöl! Ajajajajajaj!
- Kathrine! Kathrine Kathrine! - futottam le a lépcsőn a nevét kiáltozva.
- Mi van? Kész vagy?
- A dalszövegek. Egyet sem.. néztünk át.
- Nem hiszem el,tudtam hogy valamit elfelejtettem! Caroline! Most mit csinálunk?!
- Nem tudom én.. - a mondatomat a dudaszó szakította félbe. - Itt van!
- Ne ess pánikba Parker,ne ess pánikba! Kimegyünk. És minden rendben lesz. Oké? - nézett mélyen a szemembe Kathrine mire én hevesen bólintottam. Ha ő mondja biztosan úgy lesz. Kathrine kiáltott köszönésül "Leléptünk,majd jövünk!" szöveget majd kiléptünk a bejárati ajtón és egyenesen a kocsihoz mentünk és habozás nélkül bepattantunk mint ketten a hátsó ülésre. Az út csendesen telt inkább a rádióból hallgattuk a zenét és én még dúdoltam és közbe az ujjaimat morzsoltam.
- Carly,minden rendben van? - kérdezte Ian én meg teljesen elvesztettem hol jártam,pedig teljesen belejöttem a dúdolásba.
- Persze.
- Dalszövegekkel hogyan álltok? Olvasgattátok őket tegnap?
Kathrine-vel összenéztünk és először nem tudjuk mit feleljünk. Kathrine tekintetéből látható volt az hogy mondjuk el az igazat nem lesz semmi sem és megérti. Én pedig egyetértettem vele.
- Ian,őszintén megmondjuk, egyikünk sem tanulgatta a szövegeket. Ne haragudj. Ez volt az egyetlen egy olyan nap amikor otthon lehettünk és .. pihenéssel töltöttük az időnket inkább,meg..vendégeink is voltak. - mondta Kathrine halkan.
- Hm. Oké. Megértem. Ezentúl a hétvégétek szabad lesz és szombaton nem kell bejönnötök,így több időtök lesz. Elnézem mellesleg,nem haragszom érte. És remélem Zayn Malik és Louis Tomlinson remek társaság volt az nap.
- Te meg honnan.. te tudtad? - dadogtam.
- Mindegy. A lényeg hogy jól éreztétek magatokat. Megérkeztünk. Menjünk. - gyorsan lezárta a témát Ian az ő részéről. Leparkolt és kiszállt a kocsiból mi pedig utána. Bezárta a kocsit és elindult. Úgy éreztem hogy ez az én és a Kathrine részéről nincs lezárva. Én ma kiszedem belőle amit magában akar tartani.
- Veszek egy kávét a studióban várjatok meg. - közölte velünk Ian,miután beléptünk a hatalmas épületbe. A kezembe nyomta a stúdió kulcsát majd balra fordult a hosszú folyosón. Kathrine-vel elmentünk a szokásos stúdióhoz (már megszokott törzshely) bementünk és mindketten egy székre ültünk.
- Honnan a fenéből tudta?! - fakadtam ki teljesen.
- Carly,nyugalom. Lehet a nagybátyád egy kém.
- Kathrine,ez marhára nem vicces. Honnan tudja?
- Mert egy kém!
- Kathrine!
- Bocs. Nem lehet az hogy ő küldte őket hogy ugorjanak be hozzánk?
- Miért tenné?
- Ühm. Igaz. Akkor,gőzöm sincsen Carly.
Hirtelen a kilincs lenyomódott és.. nem Ian lépett be.
- Zayn?! - pattantunk fel egyszerre Kathrine-vel.
- Nem,Niall is itt van.
- Ó,Helló. Mit kerestek itt?
- Semmit.
- Akkor meg?
- Ha kettőkor végeztél gyere a kocsimhoz,Carly.
- Minek?!
- Csak. - mondta Zayn,és el is ment.
Mi a fene baja van ma mindenkinek?! Senki nem mondd semmit! Elegem van! Arrgh!
Ian 3 pohár kávéval állított be. Azt hitte nekünk is hoz elfelejtem amit a kocsiban mondott. Hahahaha ez vicces. A munkálatok egészen jól mentek. Kathrine Katy Perrie: Frieworr című számát adta elő (persze úgy hogy nézte a szöveget) én pedig Avril Lavigne: Complicated számot adtam elő (természetesen,én is egy papírt szorongattam közbe amin a szöveg állt).Tanulgattuk,gyakoroltuk a szöveget közbe tartottunk ebédszünetet én meg megmutattam Kathrine-nek az én felfedezésem már az első nap,azt hogy remekül lehet csúszkálni a folyosón. Nem nagyon díjazta a felfedezésem "gyerekesnek" nevezett,de ezen nem lepődök meg. Azt mondja rám gyerekes és még nagyobb idiótát csinál magából. Igen,ő Kathrine Davis. Utána meg már hamar elrepült az idő. Eltelt ez is. Éljen
- Holnap találkozunk,olvasgassátok a dalszövegeket! - búcsúzott el Ian,majd bezárta a stúdiót ő jobbra,mi pedig a kijárat felé indultunk.
- Most én hívjak taxit és menjek avval haza? Vagy megvárjam a buszt? Ha sietek még pont elérem a 14:15-öst. Ajh,hova mész Malik-val..megint.
- Mi megint?! Amúgy nem tudom. Sőt azt se tudom miért megyek.
- Veletek mehetek?
- Kathrine,nem szívesen mondom ezt,de kihangsúlyozta a nevemet mikor mondta,tehát,én majd később hazamegyek.
- Ajh. Rendben van. Akkor léptem. De azért.. jelentkezz.. ne úgy minta múltkor. - nézett szigorúan drága barátnőm majd elindult a közeli buszmegálló felé én pedig Zayn kocsiját kerestem a parkolójában. Nem volt nehéz megtalálni. Zayn a kocsinak támaszkodva ácsorgott és a mobilján ügyködött valamit.
- Malik. - a hangom hallatára felnézett elmosolyodott majd biccentett.
- Parker.
- Na,itt vagyok. És most?
- Szállj be.
- Hova megyünk? És miért most? Veszel nekem shake-t?
- Majd meglátod. Mert. Minek?
- Mert kell.
- Szállj be. Ha úgy reagálsz majd ahogyan én gondoltam veszek shake-t.
- Mi van?
- Caroline,szállj már be!
Bepattantam az anyósülésre és a megvártam amíg Zayn beszáll és beindítja a motort és elindulunk. Útközbe benyomta a rádiót,dúdolt és dobolgatott a kormányon míg én csak az ablakon nézelődtem ki és azon töprengtem hova visz és miért. A mellettünk elhaladó autókat nézve,és az egyre ismeretlenebb környéket észrevéve tudtam hogy nem a McDonald's-ba megyünk. Francba. Valahol a belváros részén lehettünk egy elhagyatott kis utcában,ahol az emberek ugyan forgalmasan közlekedtek,az autók viszont már kevésbé. Mit keresünk mi itt? 15 percet kocsikáztunk és elhozott egy ilyen helyen? Egy olyan helyen ami nem forgalmas,de még is az mert rengetegen járkálnak a környéken? Zayn hirtelen leparkolt,majd kipattant az autóból én pedig követtem a cselekedetét.
- Hol vagyunk?
- Kövess.
Egy kisebb, két emeletes épületbe mentünk. Az épületben a földszinten egy hosszú,széles folyosón 6 terem volt egymással szemben, mindegyiknél az ajtó zárva volt. A fal fehér volt és különböző minták borították. Hangulatos volt. Hirtelen egy férfi jelent meg aki egyenesen felénk közeledett.
- Zayn Malik. Üdvözöllek. - köszönt a férfi és kezet fogott Zaynvel.
- Hello Martin. Bemutatom Caroline Parker-t.
- Örvendek. - nyújtottam a kezemet.
- Szóval te vagy Caroline! Martin Powers vagyok. Nagyon örülök a találkozásnak. Sokat hallottam már rólad.
- I-igazán?
- Igen. Kérlek gyere velem,mutatni szeretnék valamit. - mondta a férfi majd elindult fel az emeletre én pedig követtem. Az emeleten 7 ajtó volt gondolom az egyik ilyen mosdó szerűség vagy nem tudom. Martin kinyitotta a 9. sorszámmal jelzett ajtót majd belépett én pedig utána. Egy hatalmas sok ablakkal ellátott terem tárult elém,ahol az egyik falirészén tükrök voltak.
- Nos,hölgyem ez itt egy készülő táncterem. Ide járnának a hölgyek edzésekre. Gondolom érti mire célzok. Hip-Hop-os lányok és fiúk járnának ide tanulni a táncműfajt ezért kellő termet akart nekik az edzőjük készíttetni. Graffitik meg minden ami kell.. feliratok,tudja. A festő felmondott bizonyos okok miatt.. minden álma az hogy színész legyen de ez mellékes. Mivel hallottam eléggé kreatív és tehetséges vagy ilyen téren,szeretném,ha elvállalnád. Fizetünk érte.
- E-engem akarnak felkérni hogy csináljam meg a termet?
- Igen. Zayn sokat mesélt rólad és mivel most itt vagy gondoltam elvállalhatnád...
- Bocsánat hogy megkérdezem,de maga pontosan ki?
- Ingatlanos,és rajztanár voltam egy népszerű egyetemen Párizsban. És szűrije voltam annak a versenynek amibe még 10. osztályos korodban neveztél és meg is nyerted így eljuthattál az álomvárosodba..
- Aha. Már értem. De.. rengeteg idő mire én ezt megcsinálom egyedül. És nekem stúdiós munkáim vannak a szüleim jóvoltából...
- Zayn segít neked. Nem kell egyedül. Majd elszerencsétlenkedtek ketten. Na,elvállalod?
- El.
- Nagyszerű. Mikor tudnátok kezdeni?
- Holnap kettő után.
- Remek. Megyek megbeszélem Mr.Malik-val. Örülök hogy megismerhettem személyesen is kisasszony.
- Én is uram.
Teljesen le voltam döbbenve..Hirtelen elöntött a boldogság és az a tudat "na majd most én megmutatom a szüleimnek hogy hol a helyem" érzés és végre egy olyas valamire kértek fel amit szeretek. Egy hatalmas terem,ahol a falon az én munkám lesz rajta,és jó pár táncos diák láthatja majd. Ez hihetetlen érzés. Értekelik a munkám,jobban mint az anyám.
- Na? Mikor kezdjük? - lépett be a terembe Zayn az ajtón mosolyogva.
- Holnap. Kettőkor jövünk ide,és kezdjük.
- Valami kimaradt. Hiányérzetem van.
- Ó. Kimaradt az, hogy 10x mondom neked el neked, hogy "Köszönöm!Köszönöm! Nagyon köszönöm!"
- Igen. Kimaradt. Nem haragszom.
- De helyette.. - hirtelen a nyakába ugrottam és szerintem majdnem megfojtottam de nem baj viszonozta az én hirtelen ölelésemet. És remélem nem süketült meg ahogyan kiabáltam közbe hogy "Nagyon köszönöm! Köszönöm! Annyira ari vagy!"
Boldog karácsonyt Babies! xxx
Bia.~
Zayn és Louis este nyolcig voltak nálunk. Igen,tényleg csak beugrottak..frászt. A legjobb az egészben az volt mikor a nagyszüleim is már becsatlakoztak az egészbe. Oké,nem gázak a nagyszüleim nagyon lazák,jófejek,és mindent tudnak a mai fiatalságról,de akkor is fura volt mikor a barátnőim egyre érdekesebb és idétlenebb témáról beszéltek,a fiúk természetesen nem hagyták ki és a nagyszüleim is eléggé benne voltak a témában. Érdekes és hátborzongató. Mindegy. Azért örülök hogy sokat nevettek és jól elvolt mindenki,még én is aki befejezte a művét. A kép címe "Mikor kockul a társaság." Szerettem volna feltenni a facebookra de tudtam ha anyu meglátja azon nyomban csöng majd a telefonom és megint félórás beszámolót tartana arról hogy "Nem ezt beszéltük meg jelenleg dalszövegeket kéne tanulnod...blablabla". Inkább hagytam és feltettem a twitteremre ahol megtudtam mutatni 6,235 követőmnek újabb alkotásom. Igen,a twitteresek értékelik a műveim. Valamilyen oknál fogva este 11:00 fele éreztem hogy képes lennék fogmosás közben elaludni fogkefével a számban. Mivel dőlt belőlem a fáradtság hamar elaludtam. Tényleg nem kéne annyit éjszakáznom és fent lennem hajnal 3-ig..
~
*Július 18,Hétfő 9:12 am*
Hihetetlen furcsa érzés,frissen és kipihenten ébredni. Az meg még furcsább hogy körülötted még mindenki alszik. Halkan felálltam és kisétáltam a szobából. Milyen csend van. De a nagyiék meg hol vannak? Halk léptekkel leosontam a lépcsőn és egyenesen a nappaliba mentem be. Emmát pillantottam meg a kanapé előtt a földön. Első kérdésem: Mit keres itt? Második:Miért aludt itt? és a harmadik: Miért alszik a földön? Odamentem Emmához és elguggoltam hozzá hogy felkeltsem. Nem hagyhatom a földön aludni különben csontkovácsra lesz szüksége..vagy már szüksége van.
- Emma. Em,kelj fel. Emma. Hahó Emma. Emmaaaa! - ráncigáltam a vállánál de nem nagyon reagált semmire sem.
- Nem alszom! - riadt föl hirtelen.
- Mit keresel a nappaliban?
- Öhm. Ja,igen. Itt aludtam el mert ment egy sorozat amiről lemaradtam napközbe,és hajnalban volt az ismétlés.. Tök hülyeség hogy addigra berakták,na mindegy ébren maradtam és megnéztem a de a végére így sem emlékszem mert bealudtam rajta,szóval ma a neten újra kell néztem. Amúgy miért vagyok a földön?
- Ez lett volna a következő kérdésem.
- Hogy-hogy ébren vagy? Amúgy menjünk már enni.
Segítettem Emmának felkelni a földről majd kimentünk a konyhába ahol.. Kathrine és Olivia reggelizett.
- Jóreggelt. - köszöntek.
- Reggelt. Nagyiék?
- Hagytak egy cetlit,valami elintézni valójuk van majd ebédre jönnek. Látom egyszer időbe sikerült felkelned. -mosolygott gyúnyosan Kathrine majd elém tett egy nagy tál müzlit.
- Kösz.
Reggeli után felmentem megmosakodni,és rendbe szedni magamat. Úgy döntöttem hogy most a hajamat kivasalom,hiszen van elegendő időm. Miután végeztem visszamentem a szobámba ahol Sam és Ariana éretlenül néztek rám. Nem ez a megszokott tőlem hogy hamarabb kelek mint ők.
- Te meg hogy a... - nézett értetlenül Ariana.
- Reggelt. - mosolyogtam rá,mire ő nem értette mi van és hanyatt dobta magát.
A szekrénynél toporogtam,mert megint nem tudtam mit vegyek fel. 10 perc gondolkodás után a szakadt világos farmerem,egy szürke hosszú ujjú póló amin egy mosolygós fej van (imádom ezt a pólóm) és egy egyszerű fehér vagy kicsit szürkés csuka.
Mikor készen lettem már 10:50 volt. Fogtam a táskám beledobtam a mobilomat meg pár dalszöveget és lementem.. Dalszövegek...basszus! Nem tanultuk meg amit kellett! Ian megöl! Kathrine kiakad! De az még rosszabb hogy Ian megöl! Ajajajajajaj!
- Kathrine! Kathrine Kathrine! - futottam le a lépcsőn a nevét kiáltozva.
- Mi van? Kész vagy?
- A dalszövegek. Egyet sem.. néztünk át.
- Nem hiszem el,tudtam hogy valamit elfelejtettem! Caroline! Most mit csinálunk?!
- Nem tudom én.. - a mondatomat a dudaszó szakította félbe. - Itt van!
- Ne ess pánikba Parker,ne ess pánikba! Kimegyünk. És minden rendben lesz. Oké? - nézett mélyen a szemembe Kathrine mire én hevesen bólintottam. Ha ő mondja biztosan úgy lesz. Kathrine kiáltott köszönésül "Leléptünk,majd jövünk!" szöveget majd kiléptünk a bejárati ajtón és egyenesen a kocsihoz mentünk és habozás nélkül bepattantunk mint ketten a hátsó ülésre. Az út csendesen telt inkább a rádióból hallgattuk a zenét és én még dúdoltam és közbe az ujjaimat morzsoltam.
- Carly,minden rendben van? - kérdezte Ian én meg teljesen elvesztettem hol jártam,pedig teljesen belejöttem a dúdolásba.
- Persze.
- Dalszövegekkel hogyan álltok? Olvasgattátok őket tegnap?
Kathrine-vel összenéztünk és először nem tudjuk mit feleljünk. Kathrine tekintetéből látható volt az hogy mondjuk el az igazat nem lesz semmi sem és megérti. Én pedig egyetértettem vele.
- Ian,őszintén megmondjuk, egyikünk sem tanulgatta a szövegeket. Ne haragudj. Ez volt az egyetlen egy olyan nap amikor otthon lehettünk és .. pihenéssel töltöttük az időnket inkább,meg..vendégeink is voltak. - mondta Kathrine halkan.
- Hm. Oké. Megértem. Ezentúl a hétvégétek szabad lesz és szombaton nem kell bejönnötök,így több időtök lesz. Elnézem mellesleg,nem haragszom érte. És remélem Zayn Malik és Louis Tomlinson remek társaság volt az nap.
- Te meg honnan.. te tudtad? - dadogtam.
- Mindegy. A lényeg hogy jól éreztétek magatokat. Megérkeztünk. Menjünk. - gyorsan lezárta a témát Ian az ő részéről. Leparkolt és kiszállt a kocsiból mi pedig utána. Bezárta a kocsit és elindult. Úgy éreztem hogy ez az én és a Kathrine részéről nincs lezárva. Én ma kiszedem belőle amit magában akar tartani.
- Veszek egy kávét a studióban várjatok meg. - közölte velünk Ian,miután beléptünk a hatalmas épületbe. A kezembe nyomta a stúdió kulcsát majd balra fordult a hosszú folyosón. Kathrine-vel elmentünk a szokásos stúdióhoz (már megszokott törzshely) bementünk és mindketten egy székre ültünk.
- Honnan a fenéből tudta?! - fakadtam ki teljesen.
- Carly,nyugalom. Lehet a nagybátyád egy kém.
- Kathrine,ez marhára nem vicces. Honnan tudja?
- Mert egy kém!
- Kathrine!
- Bocs. Nem lehet az hogy ő küldte őket hogy ugorjanak be hozzánk?
- Miért tenné?
- Ühm. Igaz. Akkor,gőzöm sincsen Carly.
Hirtelen a kilincs lenyomódott és.. nem Ian lépett be.
- Zayn?! - pattantunk fel egyszerre Kathrine-vel.
- Nem,Niall is itt van.
- Ó,Helló. Mit kerestek itt?
- Semmit.
- Akkor meg?
- Ha kettőkor végeztél gyere a kocsimhoz,Carly.
- Minek?!
- Csak. - mondta Zayn,és el is ment.
Mi a fene baja van ma mindenkinek?! Senki nem mondd semmit! Elegem van! Arrgh!
Ian 3 pohár kávéval állított be. Azt hitte nekünk is hoz elfelejtem amit a kocsiban mondott. Hahahaha ez vicces. A munkálatok egészen jól mentek. Kathrine Katy Perrie: Frieworr című számát adta elő (persze úgy hogy nézte a szöveget) én pedig Avril Lavigne: Complicated számot adtam elő (természetesen,én is egy papírt szorongattam közbe amin a szöveg állt).Tanulgattuk,gyakoroltuk a szöveget közbe tartottunk ebédszünetet én meg megmutattam Kathrine-nek az én felfedezésem már az első nap,azt hogy remekül lehet csúszkálni a folyosón. Nem nagyon díjazta a felfedezésem "gyerekesnek" nevezett,de ezen nem lepődök meg. Azt mondja rám gyerekes és még nagyobb idiótát csinál magából. Igen,ő Kathrine Davis. Utána meg már hamar elrepült az idő. Eltelt ez is. Éljen
- Holnap találkozunk,olvasgassátok a dalszövegeket! - búcsúzott el Ian,majd bezárta a stúdiót ő jobbra,mi pedig a kijárat felé indultunk.
- Most én hívjak taxit és menjek avval haza? Vagy megvárjam a buszt? Ha sietek még pont elérem a 14:15-öst. Ajh,hova mész Malik-val..megint.
- Mi megint?! Amúgy nem tudom. Sőt azt se tudom miért megyek.
- Veletek mehetek?
- Kathrine,nem szívesen mondom ezt,de kihangsúlyozta a nevemet mikor mondta,tehát,én majd később hazamegyek.
- Ajh. Rendben van. Akkor léptem. De azért.. jelentkezz.. ne úgy minta múltkor. - nézett szigorúan drága barátnőm majd elindult a közeli buszmegálló felé én pedig Zayn kocsiját kerestem a parkolójában. Nem volt nehéz megtalálni. Zayn a kocsinak támaszkodva ácsorgott és a mobilján ügyködött valamit.
- Malik. - a hangom hallatára felnézett elmosolyodott majd biccentett.
- Parker.
- Na,itt vagyok. És most?
- Szállj be.
- Hova megyünk? És miért most? Veszel nekem shake-t?
- Majd meglátod. Mert. Minek?
- Mert kell.
- Szállj be. Ha úgy reagálsz majd ahogyan én gondoltam veszek shake-t.
- Mi van?
- Caroline,szállj már be!
Bepattantam az anyósülésre és a megvártam amíg Zayn beszáll és beindítja a motort és elindulunk. Útközbe benyomta a rádiót,dúdolt és dobolgatott a kormányon míg én csak az ablakon nézelődtem ki és azon töprengtem hova visz és miért. A mellettünk elhaladó autókat nézve,és az egyre ismeretlenebb környéket észrevéve tudtam hogy nem a McDonald's-ba megyünk. Francba. Valahol a belváros részén lehettünk egy elhagyatott kis utcában,ahol az emberek ugyan forgalmasan közlekedtek,az autók viszont már kevésbé. Mit keresünk mi itt? 15 percet kocsikáztunk és elhozott egy ilyen helyen? Egy olyan helyen ami nem forgalmas,de még is az mert rengetegen járkálnak a környéken? Zayn hirtelen leparkolt,majd kipattant az autóból én pedig követtem a cselekedetét.
- Hol vagyunk?
- Kövess.
Egy kisebb, két emeletes épületbe mentünk. Az épületben a földszinten egy hosszú,széles folyosón 6 terem volt egymással szemben, mindegyiknél az ajtó zárva volt. A fal fehér volt és különböző minták borították. Hangulatos volt. Hirtelen egy férfi jelent meg aki egyenesen felénk közeledett.
- Zayn Malik. Üdvözöllek. - köszönt a férfi és kezet fogott Zaynvel.
- Hello Martin. Bemutatom Caroline Parker-t.
- Örvendek. - nyújtottam a kezemet.
- Szóval te vagy Caroline! Martin Powers vagyok. Nagyon örülök a találkozásnak. Sokat hallottam már rólad.
- I-igazán?
- Igen. Kérlek gyere velem,mutatni szeretnék valamit. - mondta a férfi majd elindult fel az emeletre én pedig követtem. Az emeleten 7 ajtó volt gondolom az egyik ilyen mosdó szerűség vagy nem tudom. Martin kinyitotta a 9. sorszámmal jelzett ajtót majd belépett én pedig utána. Egy hatalmas sok ablakkal ellátott terem tárult elém,ahol az egyik falirészén tükrök voltak.
- Nos,hölgyem ez itt egy készülő táncterem. Ide járnának a hölgyek edzésekre. Gondolom érti mire célzok. Hip-Hop-os lányok és fiúk járnának ide tanulni a táncműfajt ezért kellő termet akart nekik az edzőjük készíttetni. Graffitik meg minden ami kell.. feliratok,tudja. A festő felmondott bizonyos okok miatt.. minden álma az hogy színész legyen de ez mellékes. Mivel hallottam eléggé kreatív és tehetséges vagy ilyen téren,szeretném,ha elvállalnád. Fizetünk érte.
- E-engem akarnak felkérni hogy csináljam meg a termet?
- Igen. Zayn sokat mesélt rólad és mivel most itt vagy gondoltam elvállalhatnád...
- Bocsánat hogy megkérdezem,de maga pontosan ki?
- Ingatlanos,és rajztanár voltam egy népszerű egyetemen Párizsban. És szűrije voltam annak a versenynek amibe még 10. osztályos korodban neveztél és meg is nyerted így eljuthattál az álomvárosodba..
- Aha. Már értem. De.. rengeteg idő mire én ezt megcsinálom egyedül. És nekem stúdiós munkáim vannak a szüleim jóvoltából...
- Zayn segít neked. Nem kell egyedül. Majd elszerencsétlenkedtek ketten. Na,elvállalod?
- El.
- Nagyszerű. Mikor tudnátok kezdeni?
- Holnap kettő után.
- Remek. Megyek megbeszélem Mr.Malik-val. Örülök hogy megismerhettem személyesen is kisasszony.
- Én is uram.
Teljesen le voltam döbbenve..Hirtelen elöntött a boldogság és az a tudat "na majd most én megmutatom a szüleimnek hogy hol a helyem" érzés és végre egy olyas valamire kértek fel amit szeretek. Egy hatalmas terem,ahol a falon az én munkám lesz rajta,és jó pár táncos diák láthatja majd. Ez hihetetlen érzés. Értekelik a munkám,jobban mint az anyám.
- Na? Mikor kezdjük? - lépett be a terembe Zayn az ajtón mosolyogva.
- Holnap. Kettőkor jövünk ide,és kezdjük.
- Valami kimaradt. Hiányérzetem van.
- Ó. Kimaradt az, hogy 10x mondom neked el neked, hogy "Köszönöm!Köszönöm! Nagyon köszönöm!"
- Igen. Kimaradt. Nem haragszom.
- De helyette.. - hirtelen a nyakába ugrottam és szerintem majdnem megfojtottam de nem baj viszonozta az én hirtelen ölelésemet. És remélem nem süketült meg ahogyan kiabáltam közbe hogy "Nagyon köszönöm! Köszönöm! Annyira ari vagy!"
Boldog karácsonyt Babies! xxx
2013. december 13., péntek
36. Fejezet
Ciaoooooooo! Itt az új fejezet egy hét késéssel,sorry mindenkinek!:( <3 Mindjárt szünet,hajtok a suliban ráadásul a múlthét szombaton én totál off voltam. Kimerült,meg minden szóval egy részt ezért nem tudtam új fejezetet hozni,aztán vasárnap megint tanulnom kellett. Csodálatos volt. Na de itt van meghoztam és ez a lényeg!:)) Még Karácsony előtt fogok hozni egyet,és kitartást a következő hétre azaz az utolsó hétre amikor szombaton is menni kell.. (aki szerencsés annak nem). Kellemes olvasást! xx
Bia.~
*Július 17,Vasárnap 11:20 am*
- Ébredj. Caroline. Hallod. Kelj már fel. OLYAN LUSTA VAGY KELJ MÁR KI AZ ÁGYADBÓL AZ ISTEN SZERELMÉRE! - ébresztett egy hang. Egy édes,aranyos,cuki hang. Ami egyenesen a frászt hozta rám én pedig a földre huppantam. Au. Mindegy. Köszönöm Kathrine-nek a fantasztikus ébresztést aki kivert reggel nyolckor az ágyból. Éljen éljen.
-Mi a frász bajod van?! Nem láttad hogy békésen alszok? - dünnyögtem.
- De. És 40 perc és ebéd. Nem alszod te azt át,szabad nap az oké,de nem hagyom hogy egész nap aludjál.
- Mi 40 perc? Mama 8:40-kor már végez az ebéddel?
- Milyen 8:40? 11:20 van te idióta. Szedd össze magadat. Át kell néznünk pár dalt. Egész nap lustálkodni akarsz?
- Hát.. azt terveztem. Felejtsd el. Na megyek. Még felkeltem Emmát is. - mosolyodott el gonoszul Kathrine és elhagyta a szobát.. amiben már totál egyedül voltam. Tehát nem nyolc óra van. Ilyen sokáig aludtam volna? Pedig megesküszöm hogy én hajnal 3-kor már aludtam. Lényegtelen. Összekapartam magamat a padlóról és az ablakhoz indultam hogy elhúzzam a sötétkék függönyt ami nem engedett be semmilyen fényt a szobába. Amint kihúztam a szürke felhők,forgalmas utca tárult elém,emberek esernyőt tartva sétálgattak a környéken. Csepergett. Milyen meglepő Londonban,hogy egyszer csak cseperegni majd szakadni kezdd az eső és 10 perc múlva eláll. Mindegy,úgy is azt terveztem hogy ma nem mozdulok ki a házból maximum a kertbe (persze ha már nem esik).
A szekrényhez botorkáltam (miért van a padlón rengeteg chipses zacskó és Coca Cola-s üveg?! Mit csináltam én?! Még túrórudis papír is?! Ez kész.) és kiválasztottam egy lenge félvállas pólót és egy rövidnadrágot. A fürdőszobában felöltöztem,kifésültem szőkésbarna hajamat amit felgumiztam lófarokba. Otthon style. Tökéletes. Éppen nyitottam ki a fürdőszoba ajtaját amikor Emma rontott be rajta duzzogva. Kathrine nem viccelt,tényleg felkeltette.
- Reggelt. - morogta.
- Felkeltett?
- Nem is akárhogyan! Magyarázott magyarázott magyarázott én meg átfordultam a másik oldalamra erre a takaróval együtt lerántott én meg a földre kerültem! Felkeltett! Nyáron! Vasárnap! Utálom ha felkeltenek! Nyáron meg pláne!
- Em,nyugi. Engem is felkeltett. És én meg magamtól estem le.
- Hah, Kathrine és a hangja.
- Ja. Na szedd össze magad utána kajolunk.
Magára hagytam Emmát a fürdőben és lekocogtam a lépcsőn. A konyhába mentem ahol már mindenki az asztalnál volt. Leültem egy székre és az asztalon kezdtem dobolni. Nagyi sürgött forgott,nagyapám még egy magazint olvasgatott,Olivia,Linette mobilon netezett,szerintem twittereztek,Kathrine az e-mailjeit csekkolta,Sam és Ariana valami idióta tinimagazint tesztjét töltögették (pali,milyen sztár illik hozzád meg mittomén') én pedig,csak ültem. Pár perccel később Emma is csatlakozott. Röviujjú Rolling Stone-s pólóban és egy fekete cicanadrágban volt a haját pedig állandóan kezével fésülte félre az arcából. Helyet foglalt,mama kirakta az ételt és neki láttunk az evésnek. Így jár az aki 11:20-kor kel és nem reggelizik és képes lenne kienni az egész hűtőt maradékot nem hagyva. Mert ugyanis mindent megettem,repetáztam,plusz nasit is kerestem amivel ebéd után a nappaliban lévő tvhez kuporodtam és valami idétlen sorozatot néztem. Hogy miért? Na az kérdéses miért nem néztem mást. Kezdődhet a délután. Miután meguntam az idétlen sorozatot az emeletre mentem,vissza a szobánkba ahol legnagyobb meglepetésemre..mindenki ott volt és netezett,olvasott,zenét hallgatott,telefonált. Elővettem a rajzfüzetemet és úgy gondoltam lerajzolom ezt a meghitt összeülést. Mindenki együtt,nagyiék házában,az ideiglenes szobánkba az ágyon ülve a földön feküdve.
- Carly,mitcsinálsz? - kiváncsiskodott Linette,felnézve egy pillantra laptopjából.
- Lerajzollak titeket.
- Minkeeeeeeeeet?! - csodálkozott Ariana.
- Már több százszor lerajzoltalak titeket,most lerajzolom ezt a meghitt "netezzünk egy szobában" gyűlést.
- Szürke lesz vagy színes?
- Ahogy alakul.
És művészkedtem. Rajzoltam,satíroztam,radíroztam,megint rajzoltam,radíroztam,húztam a ceruzám ide-oda,hegyeztem mert kitörtem a hegyét (ajh) Mikor már untam a nappaliban művészkedtem tovább mikor már úgy az alapja meg volt az egésznek. Persze mindenki a nappaliban volt. Mama az előszobában takarított,nagyapa meg a garázsban valamit a kocsival ügyködött. Meghitt,csapadékos,nyári délután nagyiéknál a legjobb barátaiddal. Ennél mi is lehetne jobb? Ha Adam és David is itt lenne akikről semmit se tudok mert Portugáliában vannak. És örülök ha küldenek néha sms-t,e-mailt,vagy facebookon egy üzenetet. Hiányolom őket. Nagyon. Suli óta Portugáliában vannak.. Annyira elmerültem a gondolataimban David és Adam hiányolásában,hogy rajzolni is elfelejtettem. Arra eszméltem fel hogy nagyi lengeti előttem a kezét.
- Mi az? - kérdeztem.
- Valami fiúk keresnek téged. Azt hiszem a Londoni barátaid. Hívd be őket nyugodtan,megyek segítek nagyapádnak. -mosolygott majd elment. Várjunk. Mi? Miféle barátok? Csak Luke van,de az azt se tudja hol van nagyiék háza?! Mi?! Hö?! Kérdően néztem a barátaimra akik nem tudták mivan ezért megrántották a vállukat és tovább hallgatták a zenét ami a tv-ből szólt. Félretettem a rajzfüzetemet,felálltam a kanapéról és kisétáltam az ajtóhoz. Kinyitottam,és.. és.. sokkot kaptam.
- Haliiiiiii! - mosolygott rám Zayn.. és Louis.
- Öhm. Hello. - intettem tök bénán. - Mit kerestek itt? Ó,már nem is esik?
- Erre jártunk,gondoltuk benézünk.. már ha persze nem baj és nem zavarunk.
- Nem,nem zavartok. Öhm. Gyertek be. - tessékeltem be az ajtón őket. - Vegyétek le a cipőtöket,pulcsikat itt aztán gyertek be a nappaliba.. Ugye nem tévedtek el?
Erre csak egy "ezt komolyan mondod" nézést kaptam,de mivel ezen nemtudtam nevetni mert sokkot kaptam gondoltam a nappali bejáratában adok pár jelet vagy valami olyasmit hogy "ITT VAN TOMLINSON MEG MALIK,NE NYÚLJATOK KI MERT IDÉTLENÜL NÉZTEK KI." Csak hogy ez nem jött össze,ugyan is senkinek sem esett le amit jeleztem,tátogtam,mutogattam (olyan bénák pont az 1D szólt és nem értették meg) és már ugráltam kínomban amikor belépett a két fiú.
- Te miért ugrálsz? - húzta fel a szemöldökét Louis.
- Öhm. Mozgáshiányom van. Menjetek be.
És akkor most következik az a rész amit tuti nem bírok ki nevetés nélkül. Mind a hat barátnőm felült. Vagy háromszor dörzsölték meg a szemüket biztosan ők vannak e bent a nappaliban. Utána Linette elejtette a telefonját,Ariana sokkot kapott becsukta a szemét és számolni kezdett,Olivia és Emma pedig próbálták leplezni hogy meglepődtek (nem ment nekik de mindegy) Kathrine pedig afféle "ezek mi a francot keresnek itt?" nézéssel üdvözölte őket majd tovább nyomkodta a telóját, Samet pedig nem nagyon érdekelte hogy mit keresnek itt, ő odajött üdvözölte őket,beszélgetni kezdett velük. Végre egy normális ember!
- Üljetek le,izé érezzétek otthon magatokat,meg ilyenek. - mondta nekik Sam, majd leültek a kanapéra. Sam igazán tudja hogyan kell egy vendéggel bánni. Örök hálám neki hogy átvette helyettem az egészet. Beszélt,magyarázott meg minden. A földön foglaltam helyet törökülésben. Visszavettem a rajzfüzetem és tovább készítgettem újabb remekművem. Ők elvannak így én is am is a legtöbb ember sokkot kapott. Miután kezdett feloldódni a hangulat mindannyian remekül elvoltak. Főleg még ismerkedtek velük,pláne Louval akiről nem sok mindent tudtunk eddig mármint úgy személy szerint. Linette mindent tudott róla az összes testvérétől kezdve a nem tudom milyen rokonokig. Elvoltak.
- Carly,milyen a kezed már? - mosolygott Zayn,olyan hihetetlenül aranyosan hogy.. mi?
- Grafit. Tenyeremtől könyökömig,grafit.
- Mutasd. Kész van már? Mióta dolgozol rajta?
- Kettő óta csinálom. Még nem teljesen, de tessék. - nyomtam a kezébe a füzetem ő pedig nagyokat pislogva meredt a lapra.
- Már 2,5 órája csinálod?
- Izé,igen. Szünetet is tartottam,meg nem olyan könnyű hat lányt lerajzolni úgy hogy már nem is emlékszem hogy ültek fent a szobában.
- Elképesztő. Ez.. wow. Lou figyu már! Lou! Louis! Tomlinson figyelj már ide! Tudom van itt 7 meseszép lány de most,inkább ezt nézd! - bökdöste Lout aki éppen a barátaimat szórakoztatta.
- Mi az? Aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa. Ezt te csináltad? - nézett hol rám hol a lapra.
- Igen. - éreztem hogy kezdd izzadni a tenyerem,és zavarban leszek. Sosem dicsértek ennyire agyba-főbe. Akik tudták hogy jó vagyok mindig mosolyogva bólintottak és nem volt kérdés kiteszik e az iskola folyosójára vagy nem. Ez azonban teljesen más. Barátaim mind tudja hogy jól rajzolok,sok munkám látták,de ennyire nekik egy képem se tetszett mint ahogyan őket ábrázoltam. Pedig ez csak egy hétköznapi rajz. Mindössze hat kamaszt ábrázol egy nyári esős napon akik netezéssel,zenehallgatással olvasással töltik ez az idejüket. Nem nagy cucc.
- Az én vagyok? Aki felfelé tartja az mp4-et és vigyorog felfele? - hajolt a kép fölé Ariana.
- Igen. Így voltál abban a percben amikor rajzolni kezdtem. A zene ütemére ráztad a fejedet.
- Hű.
- Beszéljétek csak ki a rajzomat elemezzétek keressétek meg önmagatokat. Hozok inni. Valami kérés?
- Narancsléééééé! - kiabálta Emma. Ühm. Narancslé mánia.
- Még valami?
- Mindegy. - legyintettek a többiek. Felálltam a földről és a konyha felé vettem az irányt. Kivettem 9 poharat kettőt megtöltöttem narancslével (nem csak Emma narancslé mániás hanem én is) A többiekét colaval töltöttem meg. Gondoltam kint maradok és megiszom nyugodtan,békésen egyedül a narancslevem a konyhába közben hallgatom a beszűrődő nevetéseket és beszólásokat mint pl. "Nekem mióta ilyen a hajam?" Tényleg ilyen kócos?"Na ne már hogy én ilyen idiótán viselkedem mikor zenét hallgatok! Mindig is ücsörgök közbe és énekelek nem mozgatom a fejem!" Menjetek alrébb,látni akarom magam a rajzon?" "Carly ezen meg hol a csudába van?"
- Ez kész. - jött ki Zayn röhögve Zayn majd felemelt egy colával teli poharat.
- Mi van?
- Téged keresnek a képen. Én mondtam nekik hogy saját magadat nem tudod lerajzolni de nem hittek nekem. Még Louis is téged keres.
- Idióták.
- Amúgy,tényleg klassz lett. Nem küldöd el a szüleidnek?
- Neeeeem,még a végén azt hiszik nem vesznek komolyan amiért ideküldtek és akkor kitör a háború.
- De csak anyud és közted,nem?
- De igen. Apu támogat az egészben. Sőt..ő indította el velem ezt az egészet. Mikor egy kiállításra vitt mikor mindössze hat éves voltam. Jó 11 éve annak.
- Egyébként klassz kis ház.
- Tudom,szeretek itt lenni. Itt mindig megtalálom a helyem. Nappali kanapé tv,esetleg egy rajzmappa. Klassz itt lenni,csak nagy a távolság.
- Honvágyad nincs egyáltalán?
- Mikor itt vagyok sosincs. Én itthon vagyok. Zayn. Segítenél ezeket bevinni? - mutattam a tálcára pakolt Coca Colával (és egy narancslével) teli poharakra.
- Természetesen. Egyébként csini homestyle. - kacsintott Zayn,majd felemelte a tálcát és kivitte. Ez nem volt furi. Hol már. Csak egy átlagosan unalmas rövidnadrágra és pólóra azt mondta csini ja meg erre a csapzottan összefogott hajra. A konyha ajtóban megálltam és azon gondolkodtam biztos be menjek e.. Louis miért fonja Linette vörös haját? Linette mindjárt megfullad a röhögéstől, Louis ne szórakoztasd miközben fonod a haját,így még inni sem tud! Barom!
2013. november 30., szombat
35. Fejezet
Ahoooy! x What's up?:D Na igen. Szóval. A következő a helyzet. Hülye hirdetések miatt kezdtem későn gépelni az új fejezetet. Igen,nos nem tudtam gépelni ezért kezdtem el 22:41-kor. Sorry Babies. A másik,hogy ne haragudjatok hogy nem hoztam előzőhéten új fejezetet,csak barátnőmnél aludtam és így nem volt időm írni. :| Jövőhét elég húzós nem ígérek semmit,hogy lesz e fejezet vagy sem,mivel szombaton is suli lesz. Lehet rövidített óráim lesznek,de nem tudom tudok e új részt hozni vagy nem. Mindenesetre nézzetek be többször figyeljétek a twitterem a tumblr-t esetleg a facebookomat. :) Elég húzós lesz ez a hét,rengeteg dolgozat blablabla,tudjátok a szokásos. :( Mellesleg, mit szóltok a One Direction új albumához? MIDNIGHT MEMORIES THE BEST ♥ hahaa:) Na de nem akarom tovább húzni az időt,kellemes olvasást nektek!:) x #ilovemyreaders. Komizzatok és ha kérdésetek van bármikor írjatok nekeem!:) xx
Bia.~
Eléggé jól telt a plázában mászkálás. Bár én csak egy új napszemüveget vettem meg egy-két sminkcuccot de azért elvoltunk. 5 óra után elindultam egyedül a 'közeli' Starbucks felé. Zenét hallgatva normális tempóban haladtam az utcán. Nem nagyon érdekelt hogy kések-e vagy nem. Egész végig azon kattogtam miért akar találkozni velem Zayn. Mit akar mondani? És mi volt az a kérdés hogy bírom e Satrbucks-ot? Naná, hogy bírom!Gyakran neki mentem a járókelőknek de végülis odaértem a célponthoz. Zayn a kávézó előtt állt,fekete napszemüvegbe,valami fehér feliratos pólóban és és egy laza farmertérgatyában ácsorgott. Haja mint mindig tökéletesen be volt lőve. Mikor meglátott,intett és elindult felém. Ojaj.
- Szia. - köszönt mikor odaért hozzám.
- Szia. - mondtam halkan.
- Gyere,vegyünk bent valamit utána meg dumálunk. - mondta mosolyogva és elindult. A kávézóban mindketten kértünk egy jegeskávét és a kinti teraszrészen foglaltunk helyet. Levettem a napszemüvegem és letettem az asztalra. Oké. Na dumálunk Zayn-vel. Hajrá. Csak magabiztosan. Semmi nem lesz. Tényleg. Te vagy Carly ő meg...ő meg Zayn Malik.
- Na, Zayn. Miről akartál beszélni?
- Na igen. De először is kezdhetnénk mással. Mondjuk azzal hogy mit kerestek itt,mit csináltok itt?,hogy vagy?,mizu? Tudod kezdhetnénk ezekkel.
- Oké. Elküldtek ide hogy énekeljek vagy mit tudom én.. hogy minek azt nem tudom,az egy dolog hogy a fürdőben énekelek meg úgy a szobámban de ezért stúdióba küldeni.. Értelmetlen szülők. Meg részben nem akarják hogy otthon festegessek. És, a barátaim is jöttek velem. Legalább nem egyedül vagyok itt,és ez jó. Mindenki mást,leginkább nagyvárosi lányok életét éljük nagyszülőkkel. Köszi,jól vagyok. Semmi különös,minden oké. Minden kérdésre válaszoltam. Így jó? - a mondandóm hosszabbra sikeredett,pedig röviden elakartam neki mondani,mindegy a végén egy erőltetett mosollyal pillantottam Zayn-re majd a kávémba kortyoltam.
- Értem. - nevette el magát. - Furcsállod miért írtam.. igaz?
- Miért akarsz velem beszélni? És.. hogy lehet az hogy nem törölted ki a számom? Egy éve már hogy.. nem is beszéltünk.. Úgy tudtam teljesen elvagyok felejtve.
- Nem voltál. Néha hiányoltam a flegmaságod, a kirohanásaid.. a mosolyod. Meg úgy Caroline-t. Az egykori szomszédom. De te megvoltál nélkülünk,igaz?
Erre a kérdésre nem tudtam mit válaszolni. Először csak néztem rá majd fél percig csak pislogtam,gondolkodtam mi erre a megoldás. Mert végűlis igaz. Tök jól elvoltam nélkülük miután kiszálltak az életemből,ha lehet így mondani. Aztán jött Harry túl könnyen megkedveltem jött mindenki jöttek a balhék,és pakk. Itt vagyok,vele a Satrbucks teraszán jegeskávét iszogatva. Huha.
- Igen. Elvoltam. Átlagos vagyok. Az is akarok maradni. Én énekelni se akarok,ráadásul ti képesek vagytok felforgatni az életem tetőtől talpig. Ami vagy jó vagy rossz. És.. nem tudom. Fura ez az egész. - na ezt jól megmondtam. Caroline a csúcs.
- Nem kell kedvelned minket. De örülnék ha megférnénk egymás mellett. És nem lenne konfliktus. Ezért is hívtalak ide hogy ezt elmondjam. Nem akarok veled semmi balhét. Mondom,nem kell hogy bírj minket,csak ne veszekedjünk. Ha egy hónapra itt kötöttetek ki,férjünk meg egymás mellett. - mondandójára nem tudtam mit reagálni. Pislogtam az asztalon lévő napszemüvegem piszkáltam,és a kávémat kortyolgattam. Nem is akartam vele veszekedni. Pont vele. Rohadt nagy csapás lenne. Jó,régen utáltam.. most most meg..nem tudom. Egy év után hirtelen összefutunk aztán felkeres. Olyan furcsa ez. Olyan érdekes,vagy nem is tudom. Csendben ültem vele szemben lefelé bámulva a jegeskávés poharamat nézve. Érdekes ez a pohár. Nem szóltam semmit. Nem mertem. Nem tudtam. Erre mit lehetne mondani?
- Többiekkel minden oké? Ők hogy vannak? - törte meg a csendet 10 perc után Zayn.
- Jól vannak. Mindenki. - mondtam fel sem nézve rá.
- Hogy-hogy veled jöttek?
- Jobbnak látták a szüleim ha velem jönnek. De,nem értem mit keresek itt. Én nem akarok énekelni. Sosem akartam. Kényszerítettek. Mindenki azt teszi amit szeret,egyedül csak én nem. Emma és Olivia ide-oda jár táncolni,Sam kiállításokra jár és szívem szerint én is oda mennék,Kathrine énekelhet,Linette mindig máshova megy. Boltok,versenyek,oda ahova őt érdeklik. Én nem mehetek oda ahova akarok. Nem rajzolhatok. - mondtam mire könnyek szöktek a szemembe és végképp nem mertem felnézni. Mert,tényleg.. kényszerítettek erre az egészre.
- Rajzolsz még?
- Persze. Divattervező akarok lenni. Minden álmom az. Párizsban befutni. De nehogy azt hidd hogy csak ruhákat rajzolok. Van rengeteg más művem is.
- Mutasd.
- Tessék? - kaptam fel a fejemet.
- Itt a rajzfüzeted?
- Öhm. Igen. Mindig nálam van a füzetem.
- Akkor mutasd meg. -
Nem tudtam mire vélni ezt. Látni akarja a rajzaim? Hát legyen. Elővettem a táskámból az A4-es gyűrött spirálfüzetemet (sokszor félbehajtva teszem be a táskáimba mert nem fér be) és letettem az asztalra. Zayn némán maga elé húzta,és csendben lapozgatott. Zayn Malik a rajzaimat nézi és velem kávézik. El se merem képzelni most hány fan akarna engem kinyírni emiatt. Pedig,nem nagy cucc. Hirtelen pittyegett a telefonom. Elővettem fekete táskámból a mobilom és megnyitottam az üzenetet. Emmától jött.
Emma: Minden oké Carly? xx
Gyorsan válaszoltam míg Zayn továbbra is a rajzaimat vizsgálta.
Caroline: Ja. Finom a kávé.
Emma: Ugye mindent elmondasz mi volt?
Caroline: Természetesen. De jelenleg sokkolva vagyok,és csak feszengek. Minden elmondok mi volt. Jelenleg a rajzfüzetemet nézi. Megvagytok ti?
Emma: Az igazság az hogy eltvédtünk és nem tudjuk hol vagyunk és elhagytuk Olivia-t és Sam-et.
Caroline:MIVAAAAAN? MIÉRT NEM MARADTATOK A PLÁZÁBAN?
Emma: Be akartuk járnia várost és már a plázában elhagytuk egymást,ja és rossz buszra szálltunk. De ne aggódj miattunk haza találunk. Linette-vel éppen Google maps-et nézzük merre kéne mennünk.
Caroline: Kathrine? Ariana?
Emma: Ja,őket is elvesztettük. Három felé széledtünk és nem tudjuk hol vagyunk. De ne aggódj miattunk,minden rendben lesz megtaláljuk egymást és hazajutunk vacsira. Ígérem. Telefonálgatunk mint a hülye,és ha mindenkit megtaláltunk megyünk.
Caroline: Egyszer nem vagyok veletek és ti már eltűntök.
Emma: Jól van már na. Ne aggódj miattunk. Írj ha indulsz haza.
Caroline: Jó.
Akaratlanul is elnevettem magam. Istenem. Idióták. Pár percre megyek el,ők meg fogják magukat és.. és eltévednek. Ez kész. Zayn becsukta a füzetemet,és felnézett rám. Képzelem mit látott. Egy szőkésbarna hajú lányt aki majd nagyon nevet és a mobilját nézi közbe.
- Min nevetsz? - kérdezte.
- Oh,semmin. Csak a barátaim eltévedtek. - mondtam még mindig nevetve. Zayn csak mosolyogva megcsóválta a fejét,majd kommentálni kezdte a rajzaimat. Pozitívan. És itt kezdett feloldódni a feszültség,nem voltam ideges és teljesen feloldódtam. És csak mondtam mondtam mondtam. És nevettem és mondtam és kávéztam és elvoltam. Sok mindent meséltünk egymásnak. Az eltelt egy év összes poénos sztoriját. Mik voltak a koncerten velem mi volt a suliba,és egyéb hasonló sztorikat. Nem tudott meddig ülhettünk a Starbucks teraszán de nagyon gyorsan telt az idő. Észre se vettem a telefonom csipogását/csörgését.
8 olvasatlan üzenete érkezett és 15 nem fogadott hívása volt.
Nem fogadott hívások: Ariana,Linette,Emma,Emma,Emma,Emma,Sam,Sam,Kathrine,Ariana,Kathrine,Emma,Sam,Emma
Üzenetek:
Emma: Carly nagyon eltévedtünk.
Emma: Carly válaszoljál már nem tudom hol vagyunk.
Emma: Tudjuk hol van Ariana meg Kathrine. Végig a plázában voltak. Pfff.
Emma: Nem vagy humoros Parker. Válaszolj már!
Emma: Leléptél Malik-val? Vagy mi van?
Emma: Idefigyelj,ha éppen Zayn-vel röhögcsélsz a Satrbucksban és direkt nem válaszolsz mert rohadtul élvezed a társaságát akkor én megverlek. Nagyon csúnyán megverlek.
Emma: CARLY NEM TUDOM HOL VAGYUNK.
Linette: CARLY. ETTEM PIZZÁT MA. FINI VOLT. AM MERRE MENJÜNK? AMÚGY NEM TUDJUK HOL VAGYUNK!!!!!
Miután végigolvastam az üzeneteket egyetlen egy elhatározásra jutottam: nekem végem.
- Zayn. Mennem kell. Meg kell találnom a barátaim.
- Még jobban eltévedtek? - röhögött.
- Aha.
- Megyek veled. Azaz elviszlek. Kocsival vagyok. Keressük meg a diliket.
Nem ellenkeztem vele a kijelentésével. Lesz társaságom. De jó már nekem. Felálltunk az asztaltól és elhagytuk a teraszt. A parkoló fele indultunk ahol Zayn kocsija parkolt. Mikor odaértünk kinyitotta,beült a vezető ülésbe én pedig az anyós ülésbe. Beindította a motort,majd elhajtottunk.
- Hívd fel őket hol vannak. - utasított,mire előkaptam a mobilom és tárcsáztam Emmát. 3-at csörgött majd fel is vette.
- Még is mi a francért nem válaszoltál?! - akadt ki a telefonba.
- Igen,nos, neked is szia.
- Carly nem tudjuk hol vagyunk!!!
- Értetek megyünk.
- Megyünk?! Zayn is..
- Igen. Adjatok egy környékleírást és odamegyünk.
- Jó. Na szóval. Nem messze van itt valami étterem. Pizza Express a neve azt hiszem. Emlékszem mert ott jöttünk el miközben Linette-vel bolyongtunk,miután rossz helyen szálltunk le. Sőt,pizzát is ettünk. Utána mentünk egyenesen tovább, és egy kis padon ücsörgünk.
- Menjetek vissza ahhoz a Pizza Express-hez.
- Oké. - mondta Emma,mire letette a telefont.
Zayn-nek elmondtam hogy menjünk a Pizza Express-hez vagy hova. Mikor odaértünk a két lány egy-egy pizza szelettel a kezében ácsorgott és az elhaladó autókat nézte. Komolyan?! Pánikba estek mert eltévedtek és pizzát esznek?! És én miért nem kapok?! Hálátlanok. Pff. Felvettük őket és elhatároztuk hogy visszamegyünk a plázához. Csak egy baj volt. Nem tudtuk hol van Olivia és Sam. Akkor,most felhívjuk Sam-et hogy hol is vannak.
Egy csörgés,két csörgés... hat csörgés után egy nyugodt hang szólalt meg a vonal másik végén:
- Mizu Carly?
- Sam,minden oké? Hol vagytok?
- Visszajöttünk a plázába. De először mi is eltévedtünk,aztán mi zsenik vagyunk úgy hogy vissza is tudtunk jutni.
- Oké. Visszamegyünk oda.
- Emmáék?
- Meg vannak.
- Ők a legbénábbak. Hogy aludhatott el mindkettő a buszon?!
- Elaludtak?! Hova is akartatok menni?!
- Satrbucks..meeeert.. na mindegy. Mi jó helyen leszálltunk. Szét néztünk. Sétáltunk. És egy másik busszal visszajutottunk.
- Végetek van. - röhögtem,majd kinyomtam őket. Az odavezető út nyugisan telhetett volna ha,nem kap fel mosást a két idióta. Igen,kétség kívül ők a legidiótábbak. Tuti hogy nem maradnak ma hajnal négyig ébren. Garantálom. Zayn leparkolt a plázánál, a két lány pedig hirtelen kipattantak kocsiból és a pláza előtt várakozó barátainkhoz futottak.
- Köszi a délutánt. Jól éreztem magam. - mondtam mosolyogva.
- Máskor is. És ha eltévedtek,tudod a számom.- nevetett. Kiszálltam a kocsiból és bezártam az ajtót. Eszembe jutott hogy még elfelejtettem neki mondani úgy hogy még gyorsan odamentem a vezető ülés ajtajához és kopogtam az ablakon. Zayn lehúzta majd kérdően nézett rám.
- Bírlak. És kösz még egyszer. - mondtam,majd elindultam a barátaimhoz.
- Én is. - kiabálta hangosan,majd elhajtott. Így telt egy mozgalmas,fárasztó nap. Csak még a java hátravolt. Hazáig buszozás,mesélés és mindjárt este nyolc és éhezem. Ja és mit mondok a nagyiéknak? Oké,ezeken nem volt időm töprengeni míg hazafelé tartottunk,mivel mesélnem kellett. Hullafáradtan értünk haza mindannyian. És jött a java. Magyarázkodjunk nagyinak. Legnagyobb meglepetésemre nem voltak itthon a nagyszüleim. Megmenekültünk! Egy üzenetet találtam a konyhapulton :
Nagyapád barátjánál vacsorázunk,kaja a hűtőben. Remélem jól telt a napotok,akármikor is értetek haza. - Nagyi.
Megkönnyebbülve olvastam el a kis cetlit majd neki láttam vacsora keresésnek. Nagyon fáradt vagyok.
Bia.~
Eléggé jól telt a plázában mászkálás. Bár én csak egy új napszemüveget vettem meg egy-két sminkcuccot de azért elvoltunk. 5 óra után elindultam egyedül a 'közeli' Starbucks felé. Zenét hallgatva normális tempóban haladtam az utcán. Nem nagyon érdekelt hogy kések-e vagy nem. Egész végig azon kattogtam miért akar találkozni velem Zayn. Mit akar mondani? És mi volt az a kérdés hogy bírom e Satrbucks-ot? Naná, hogy bírom!Gyakran neki mentem a járókelőknek de végülis odaértem a célponthoz. Zayn a kávézó előtt állt,fekete napszemüvegbe,valami fehér feliratos pólóban és és egy laza farmertérgatyában ácsorgott. Haja mint mindig tökéletesen be volt lőve. Mikor meglátott,intett és elindult felém. Ojaj.
- Szia. - köszönt mikor odaért hozzám.
- Szia. - mondtam halkan.
- Gyere,vegyünk bent valamit utána meg dumálunk. - mondta mosolyogva és elindult. A kávézóban mindketten kértünk egy jegeskávét és a kinti teraszrészen foglaltunk helyet. Levettem a napszemüvegem és letettem az asztalra. Oké. Na dumálunk Zayn-vel. Hajrá. Csak magabiztosan. Semmi nem lesz. Tényleg. Te vagy Carly ő meg...ő meg Zayn Malik.
- Na, Zayn. Miről akartál beszélni?
- Na igen. De először is kezdhetnénk mással. Mondjuk azzal hogy mit kerestek itt,mit csináltok itt?,hogy vagy?,mizu? Tudod kezdhetnénk ezekkel.
- Oké. Elküldtek ide hogy énekeljek vagy mit tudom én.. hogy minek azt nem tudom,az egy dolog hogy a fürdőben énekelek meg úgy a szobámban de ezért stúdióba küldeni.. Értelmetlen szülők. Meg részben nem akarják hogy otthon festegessek. És, a barátaim is jöttek velem. Legalább nem egyedül vagyok itt,és ez jó. Mindenki mást,leginkább nagyvárosi lányok életét éljük nagyszülőkkel. Köszi,jól vagyok. Semmi különös,minden oké. Minden kérdésre válaszoltam. Így jó? - a mondandóm hosszabbra sikeredett,pedig röviden elakartam neki mondani,mindegy a végén egy erőltetett mosollyal pillantottam Zayn-re majd a kávémba kortyoltam.
- Értem. - nevette el magát. - Furcsállod miért írtam.. igaz?
- Miért akarsz velem beszélni? És.. hogy lehet az hogy nem törölted ki a számom? Egy éve már hogy.. nem is beszéltünk.. Úgy tudtam teljesen elvagyok felejtve.
- Nem voltál. Néha hiányoltam a flegmaságod, a kirohanásaid.. a mosolyod. Meg úgy Caroline-t. Az egykori szomszédom. De te megvoltál nélkülünk,igaz?
Erre a kérdésre nem tudtam mit válaszolni. Először csak néztem rá majd fél percig csak pislogtam,gondolkodtam mi erre a megoldás. Mert végűlis igaz. Tök jól elvoltam nélkülük miután kiszálltak az életemből,ha lehet így mondani. Aztán jött Harry túl könnyen megkedveltem jött mindenki jöttek a balhék,és pakk. Itt vagyok,vele a Satrbucks teraszán jegeskávét iszogatva. Huha.
- Igen. Elvoltam. Átlagos vagyok. Az is akarok maradni. Én énekelni se akarok,ráadásul ti képesek vagytok felforgatni az életem tetőtől talpig. Ami vagy jó vagy rossz. És.. nem tudom. Fura ez az egész. - na ezt jól megmondtam. Caroline a csúcs.
- Nem kell kedvelned minket. De örülnék ha megférnénk egymás mellett. És nem lenne konfliktus. Ezért is hívtalak ide hogy ezt elmondjam. Nem akarok veled semmi balhét. Mondom,nem kell hogy bírj minket,csak ne veszekedjünk. Ha egy hónapra itt kötöttetek ki,férjünk meg egymás mellett. - mondandójára nem tudtam mit reagálni. Pislogtam az asztalon lévő napszemüvegem piszkáltam,és a kávémat kortyolgattam. Nem is akartam vele veszekedni. Pont vele. Rohadt nagy csapás lenne. Jó,régen utáltam.. most most meg..nem tudom. Egy év után hirtelen összefutunk aztán felkeres. Olyan furcsa ez. Olyan érdekes,vagy nem is tudom. Csendben ültem vele szemben lefelé bámulva a jegeskávés poharamat nézve. Érdekes ez a pohár. Nem szóltam semmit. Nem mertem. Nem tudtam. Erre mit lehetne mondani?
- Többiekkel minden oké? Ők hogy vannak? - törte meg a csendet 10 perc után Zayn.
- Jól vannak. Mindenki. - mondtam fel sem nézve rá.
- Hogy-hogy veled jöttek?
- Jobbnak látták a szüleim ha velem jönnek. De,nem értem mit keresek itt. Én nem akarok énekelni. Sosem akartam. Kényszerítettek. Mindenki azt teszi amit szeret,egyedül csak én nem. Emma és Olivia ide-oda jár táncolni,Sam kiállításokra jár és szívem szerint én is oda mennék,Kathrine énekelhet,Linette mindig máshova megy. Boltok,versenyek,oda ahova őt érdeklik. Én nem mehetek oda ahova akarok. Nem rajzolhatok. - mondtam mire könnyek szöktek a szemembe és végképp nem mertem felnézni. Mert,tényleg.. kényszerítettek erre az egészre.
- Rajzolsz még?
- Persze. Divattervező akarok lenni. Minden álmom az. Párizsban befutni. De nehogy azt hidd hogy csak ruhákat rajzolok. Van rengeteg más művem is.
- Mutasd.
- Tessék? - kaptam fel a fejemet.
- Itt a rajzfüzeted?
- Öhm. Igen. Mindig nálam van a füzetem.
- Akkor mutasd meg. -
Nem tudtam mire vélni ezt. Látni akarja a rajzaim? Hát legyen. Elővettem a táskámból az A4-es gyűrött spirálfüzetemet (sokszor félbehajtva teszem be a táskáimba mert nem fér be) és letettem az asztalra. Zayn némán maga elé húzta,és csendben lapozgatott. Zayn Malik a rajzaimat nézi és velem kávézik. El se merem képzelni most hány fan akarna engem kinyírni emiatt. Pedig,nem nagy cucc. Hirtelen pittyegett a telefonom. Elővettem fekete táskámból a mobilom és megnyitottam az üzenetet. Emmától jött.
Emma: Minden oké Carly? xx
Gyorsan válaszoltam míg Zayn továbbra is a rajzaimat vizsgálta.
Caroline: Ja. Finom a kávé.
Emma: Ugye mindent elmondasz mi volt?
Caroline: Természetesen. De jelenleg sokkolva vagyok,és csak feszengek. Minden elmondok mi volt. Jelenleg a rajzfüzetemet nézi. Megvagytok ti?
Emma: Az igazság az hogy eltvédtünk és nem tudjuk hol vagyunk és elhagytuk Olivia-t és Sam-et.
Caroline:MIVAAAAAN? MIÉRT NEM MARADTATOK A PLÁZÁBAN?
Emma: Be akartuk járnia várost és már a plázában elhagytuk egymást,ja és rossz buszra szálltunk. De ne aggódj miattunk haza találunk. Linette-vel éppen Google maps-et nézzük merre kéne mennünk.
Caroline: Kathrine? Ariana?
Emma: Ja,őket is elvesztettük. Három felé széledtünk és nem tudjuk hol vagyunk. De ne aggódj miattunk,minden rendben lesz megtaláljuk egymást és hazajutunk vacsira. Ígérem. Telefonálgatunk mint a hülye,és ha mindenkit megtaláltunk megyünk.
Caroline: Egyszer nem vagyok veletek és ti már eltűntök.
Emma: Jól van már na. Ne aggódj miattunk. Írj ha indulsz haza.
Caroline: Jó.
Akaratlanul is elnevettem magam. Istenem. Idióták. Pár percre megyek el,ők meg fogják magukat és.. és eltévednek. Ez kész. Zayn becsukta a füzetemet,és felnézett rám. Képzelem mit látott. Egy szőkésbarna hajú lányt aki majd nagyon nevet és a mobilját nézi közbe.
- Min nevetsz? - kérdezte.
- Oh,semmin. Csak a barátaim eltévedtek. - mondtam még mindig nevetve. Zayn csak mosolyogva megcsóválta a fejét,majd kommentálni kezdte a rajzaimat. Pozitívan. És itt kezdett feloldódni a feszültség,nem voltam ideges és teljesen feloldódtam. És csak mondtam mondtam mondtam. És nevettem és mondtam és kávéztam és elvoltam. Sok mindent meséltünk egymásnak. Az eltelt egy év összes poénos sztoriját. Mik voltak a koncerten velem mi volt a suliba,és egyéb hasonló sztorikat. Nem tudott meddig ülhettünk a Starbucks teraszán de nagyon gyorsan telt az idő. Észre se vettem a telefonom csipogását/csörgését.
8 olvasatlan üzenete érkezett és 15 nem fogadott hívása volt.
Nem fogadott hívások: Ariana,Linette,Emma,Emma,Emma,Emma,Sam,Sam,Kathrine,Ariana,Kathrine,Emma,Sam,Emma
Üzenetek:
Emma: Carly nagyon eltévedtünk.
Emma: Carly válaszoljál már nem tudom hol vagyunk.
Emma: Tudjuk hol van Ariana meg Kathrine. Végig a plázában voltak. Pfff.
Emma: Nem vagy humoros Parker. Válaszolj már!
Emma: Leléptél Malik-val? Vagy mi van?
Emma: Idefigyelj,ha éppen Zayn-vel röhögcsélsz a Satrbucksban és direkt nem válaszolsz mert rohadtul élvezed a társaságát akkor én megverlek. Nagyon csúnyán megverlek.
Emma: CARLY NEM TUDOM HOL VAGYUNK.
Linette: CARLY. ETTEM PIZZÁT MA. FINI VOLT. AM MERRE MENJÜNK? AMÚGY NEM TUDJUK HOL VAGYUNK!!!!!
Miután végigolvastam az üzeneteket egyetlen egy elhatározásra jutottam: nekem végem.
- Zayn. Mennem kell. Meg kell találnom a barátaim.
- Még jobban eltévedtek? - röhögött.
- Aha.
- Megyek veled. Azaz elviszlek. Kocsival vagyok. Keressük meg a diliket.
Nem ellenkeztem vele a kijelentésével. Lesz társaságom. De jó már nekem. Felálltunk az asztaltól és elhagytuk a teraszt. A parkoló fele indultunk ahol Zayn kocsija parkolt. Mikor odaértünk kinyitotta,beült a vezető ülésbe én pedig az anyós ülésbe. Beindította a motort,majd elhajtottunk.
- Hívd fel őket hol vannak. - utasított,mire előkaptam a mobilom és tárcsáztam Emmát. 3-at csörgött majd fel is vette.
- Még is mi a francért nem válaszoltál?! - akadt ki a telefonba.
- Igen,nos, neked is szia.
- Carly nem tudjuk hol vagyunk!!!
- Értetek megyünk.
- Megyünk?! Zayn is..
- Igen. Adjatok egy környékleírást és odamegyünk.
- Jó. Na szóval. Nem messze van itt valami étterem. Pizza Express a neve azt hiszem. Emlékszem mert ott jöttünk el miközben Linette-vel bolyongtunk,miután rossz helyen szálltunk le. Sőt,pizzát is ettünk. Utána mentünk egyenesen tovább, és egy kis padon ücsörgünk.
- Menjetek vissza ahhoz a Pizza Express-hez.
- Oké. - mondta Emma,mire letette a telefont.
Zayn-nek elmondtam hogy menjünk a Pizza Express-hez vagy hova. Mikor odaértünk a két lány egy-egy pizza szelettel a kezében ácsorgott és az elhaladó autókat nézte. Komolyan?! Pánikba estek mert eltévedtek és pizzát esznek?! És én miért nem kapok?! Hálátlanok. Pff. Felvettük őket és elhatároztuk hogy visszamegyünk a plázához. Csak egy baj volt. Nem tudtuk hol van Olivia és Sam. Akkor,most felhívjuk Sam-et hogy hol is vannak.
Egy csörgés,két csörgés... hat csörgés után egy nyugodt hang szólalt meg a vonal másik végén:
- Mizu Carly?
- Sam,minden oké? Hol vagytok?
- Visszajöttünk a plázába. De először mi is eltévedtünk,aztán mi zsenik vagyunk úgy hogy vissza is tudtunk jutni.
- Oké. Visszamegyünk oda.
- Emmáék?
- Meg vannak.
- Ők a legbénábbak. Hogy aludhatott el mindkettő a buszon?!
- Elaludtak?! Hova is akartatok menni?!
- Satrbucks..meeeert.. na mindegy. Mi jó helyen leszálltunk. Szét néztünk. Sétáltunk. És egy másik busszal visszajutottunk.
- Végetek van. - röhögtem,majd kinyomtam őket. Az odavezető út nyugisan telhetett volna ha,nem kap fel mosást a két idióta. Igen,kétség kívül ők a legidiótábbak. Tuti hogy nem maradnak ma hajnal négyig ébren. Garantálom. Zayn leparkolt a plázánál, a két lány pedig hirtelen kipattantak kocsiból és a pláza előtt várakozó barátainkhoz futottak.
- Köszi a délutánt. Jól éreztem magam. - mondtam mosolyogva.
- Máskor is. És ha eltévedtek,tudod a számom.- nevetett. Kiszálltam a kocsiból és bezártam az ajtót. Eszembe jutott hogy még elfelejtettem neki mondani úgy hogy még gyorsan odamentem a vezető ülés ajtajához és kopogtam az ablakon. Zayn lehúzta majd kérdően nézett rám.
- Bírlak. És kösz még egyszer. - mondtam,majd elindultam a barátaimhoz.
- Én is. - kiabálta hangosan,majd elhajtott. Így telt egy mozgalmas,fárasztó nap. Csak még a java hátravolt. Hazáig buszozás,mesélés és mindjárt este nyolc és éhezem. Ja és mit mondok a nagyiéknak? Oké,ezeken nem volt időm töprengeni míg hazafelé tartottunk,mivel mesélnem kellett. Hullafáradtan értünk haza mindannyian. És jött a java. Magyarázkodjunk nagyinak. Legnagyobb meglepetésemre nem voltak itthon a nagyszüleim. Megmenekültünk! Egy üzenetet találtam a konyhapulton :
Nagyapád barátjánál vacsorázunk,kaja a hűtőben. Remélem jól telt a napotok,akármikor is értetek haza. - Nagyi.
Megkönnyebbülve olvastam el a kis cetlit majd neki láttam vacsora keresésnek. Nagyon fáradt vagyok.
2013. november 16., szombat
34.Fejezet
Haiiii babies!:D MizuMizu? c: Hogyan telt a hét?:) Tegnap este kezdtem el az szjg3-at! Wihihihiiiiii! Imádooooooom. Igyekeztem a fejezettel,remélem tetszik!:) Komizzatok,írjatok twitteren vagy bárhol ha valamilyen véleményetek van!:) Ui. Megjöttek a fotózáson készített képeim. Nagyon tetszenek van pár kedvencem. Gondoltam megmutogatom nektek őket. Különösen ez(ek) a kedvenceim. Persze több is van de úgy gondoltam elég ez a kettő,megmutatni tulajdonképpen milyenek lettek. Na,de nem húzom az időt kellemes olvasást! :) x
Bia.~
* Másnap,Július 16 Szombat, 9:30 am*
A szobámba beengedett reggeli napsugarak ébresztettek. Jobban mondva már délelőtti. A fény ébredéskor ős ellenségem,nem tudom ki húzta fel a redőnyt de elérte hogy miatta reggel 30 percig morcosabb legyek a szokásosnál. Éljen.
- Jóreggelt! - mosolygott rám nagyi. Ahogy elnéztem Ariana is aludt még és Sam is.
- A nap közelébe kerültünk? - ült fel Sam az ágyon, és hunyorogva az ablak felé pillantott.
- Reggelt nagyi. - mondtam,álmosan majd próbáltam kikelni az ágyból,természetesen nem sok sikerrel.
- Mennyi az idő? - hunyorgott Ariana szintén az ablak irányába.
- Féltíz van. Már mindenki felkelt. Gyertek reggelizzetek valamit.
Mindannyian igyekeztünk kikecmeregni az ágyból. a Leglustábbnak sikerült legkevésbé,azaz nekem. Miután vettem magamon energiát és kikeltem az ágyból,elindultam le az emeletről az étkezőbe. Képzelhetem hogy nézhettem ki. Kócos haj,komás fej,gyűrött pizsama felső,csipás szem. Levágódtam egy székre az étkezőben és az asztalon lévő választékot szemléltem. Csupa finomság,ami mind nekem való. Jóízűen láttam neki az evésnek közben, a reggeli beszólásoktól és poénoktól egészen kezdtem felébredezni.
- Carly, ma 11-kor itt lesz értünk Ian. Gondolom addigra kész leszel. - mosolygott Kathrine miután befejezte a reggeliét.
- Ma is megyünk. Ne mááááááááár. De szombat van. Szombat. Tudod. Munkamentes nap. Fogod?
- De nyár van. Azaz nincs suli,de munka igen. És ma énekelünk. Alig vároooom.
- Kathrine neked lehet tetszik ez az egész de nekem.. ajh. Semmi. Megyek,összeszedem magam. Köszönöm a reggelit. - közöltem majd mindenkit az asztalnál hagyva az emeletre trappoltam hogy rendbe szedjem magamat. Miután fogat és arcot mostam,a szobánkba mentem kiválasszam hogy mit vegyek ma fel.
Rózsaszín fehér összeállítást választottam. Rózsaszín short,fehér "Paris" feliratú póló és rózsaszín tornacsuka. Tökéletes lesz mára. Hajamat hullámosan hagytam,tettem fel egy kis szempillaspirált és már készen is voltam. Lementem a nappaliba ahol Emma,Sam és Olivia nézett tvt pizsamában. Nekik ma ezek szerint semmi dolguk. A kis mázlisok.
- Mizu? - kérdezte Olivia majd végigmért. - Klassz a szerkód.
- Köszi. Nektek ma nincs dolgotok? - néztem a három lányra kérdően mire ők megrázták a fejüket. Tudtam én hogy kis mázlisok.
- Megvárunk titeket azaz téged,Kathrinet,Linettet aztán elmehetnénk valahova.
- Linette hova megy? Megy valahova? Nem kémkedni?- húztam fel a szemöldököm.
- Valami festő,művészeti izé lesz 12-kor a nemtudomhol. Én is vele megyek. - mondta Sam,majd tovább bambult a tvre. Épp a Spongebob ment. Imádom azt a kis szivacsot. Elmúltam 17 de ez a mese megunhatatlan.
***
A hatalmas épületbe érve nem egy terembe vagy valami hasonlóba mentünk hanem egy rendes stúdióba. Fülke,rengeteg gomb,meg minden. Huha.
- Oké,szóval lányok itt fogunk felvenni pár dalt. Feléneklitek,feldolgozunk ezt-azt meg ilyenek. Meghallgatnálak titeket egyenként aztán pedig duóban. Nos? Ellenvetés,Caroline? - közölte velünk a dolgokat Ian,majd rám pillantott miután elhangzott a "Nos? Ellenvetés,Caroline?" rám szögezte tekintetét.
- Nekem semmi ellenvetésem. Mást úgy sem tehetek. - vontam meg a vállam.
- Akkor,kezdhetnéd te.
- Várj.. mi?! Mi..miért nem Kathrine?
- Tegnap zongorázott meg minden,te meg sétálgattál. Komoly munka van. Itt a dalszöveg. Menj be a fülkébe vedd fel a fülhallgatót. Elindítom a zenét,amit te hallani fogsz,te pedig a mikrofon szerűségbe énekeled a dalt. Megértetted?
- Hogyne. Minden világos. -vigyorogtam,majd bementem abba a fülke izébe. Felvettem a fülhallgatót,majd a dal szövegét kezdtem elemezni. Kelly Clarkson: My Life Would Suck Without You. Kellynek eléggé nagyfanja vagyok. Bírom a dalait. Különösen ezt. Nagy kedvencem. Mikor először hallottam. Régebbi száma. De attól még nagyon imádom. Mikor bólintottam hogy mehet,Félénken kezdtem az első sorokat :
"Guess this means you’re sorry
You’re standing at my door
Guess this means you take back
all you said before
Like how much you wanted
Anyone but me
Said you’d never come back
But here you are again"
Miután a dalnak a refrén része következett,kezdtem magam egyre jobban beleélni. Hé,ez tök buli. Énekelsz magadban egy mikrofonban csak két ember hall(remélem). Miután végeztem levettem a fejemről a fülhallgatót és kimentem abból a fülkéből.
- Ez eszméletlenül király volt! - ugrott a nyakamba Kathrine.
- Köszi.
- Hogy érezted magadat,mikor énekeltél? - fordult felém Ian. Arcából nem tudtam megítélni elégedett-e avval amit hallott vagy nem.
- Hát. Elég jó volt.
- Van még mit csiszolni,de a dolgok helyén vannak. Klassz hangod van. Csak jól kell bánnod vele. Kathrine. Te jössz.
- Ian,kimehetek valami kajáért? Merre van a büfé? Éhen halok.
- Várd meg Kathrinet,utána együtt elmehettek. Te egyedül biztos nem közlekedsz itt még egyszer. - mondta szúrós pillantásokat rám vetve.Francba. Biztos tudja hogy csúszkáltam a folyosónm neki mentem a kukának, és Harrynek ütköztem. Ajh. Éhen halok addig. Kathrine Justin Timberlake: Mirrors számot énekelte. Imádom ezt a számot. Kathrine feldolgozásában meg pláne. Jól előadta. Jól áll neki ez az egész. Modellkedik (azaz jelenleg azon van) és mellette van hangja is. Ez már valami. Miután elénekelte a dalt megdicsértem hogy mennyire szuper volt,utána Ian eligazított minket a büfé irányába. Tulajdonképpen kaptunk 15 perc ebédszünetet.
- Éhen halok. Komolyan. Nagyon éhes vagyok. Olyan érzésem van mintha nem reggeliztem volna. Pedig,reggeliztem. Ez miért van? Tele zabáltam magam 10-kor és most meg olyan éhes vagyok hogy húha. - magyaráztam Kathrine-nek de ő ledermedve nézett maga elé. - Mivan veled? Mit nézel? Látsz vattacukrost? Imádom a vattacukrot. Te is? - fogalmam sincs mi volt velem de nagyon beszélgetős kedvembe voltam. Kathrine még mindig csak deremdt arccal bámult majd megfogta a vállam és abba az irányba fordított el amerre ő bambult. Egyből eltűnt a hangom. Ledermedtem.
- A banda. A One Direction. A büfénél. Együtt. Mind az öten. Éhes vagyok. - húztam félre Kathrinet a folyosóról valami,kevésbé látható helyre.
- Hey. Csak menjünk oda. Ha köszönnek,köszönünk. Ha szerencsénk van nem vesznek észre. Bár én nem bánnám ha...
- Kathrine!
- Jó,oké. Csak menjünk oda,vegyünk két szendvicset és valami innivalót. Üljünk le tőlük távol,kajáljunk,dumáljunk és hagyjuk őket figyelmen kívül. Menni fog?
- Őszintén? Nem.
Kathrinet persze hidegen hagyta a válaszom. Elkezdett maga után húzni majd miután elengedett csak bólintott és elindult előttem. Lehajtott fejjel elindultam utána. Kevésbé feltünően a büfés pulthoz sétáltunk és vettünk egy-egy szendvicset és ásványvizet. Leültünk egy kisebb asztalhoz és beszélgetni kezdtünk.
- Vattacukor?! Komolyan?! Szerinted mi a frászt keres itt egy vattacukros izé? - nézett rám nagy szemekkel Kathrine,mire én automatikusan elnevettem magam. Az ő szájából nagyon nagy hülyeségnek hangzik az amit mondtam. Mondjuk tényleg az.
- Csak.. csak nagyon kajás voltam. És édességre vágyom. Valami cukorra. Gumicukor..vattacukor..mályvacukor.. - kezdtem sorolni az édességeket mire Kathrine csak vigyorgott.
- Oké.. Carly..ne kapj frászt.. de ide jönnek. A mi asztalunk felé tartanak. Kb fél perc és itt vannak. Kérlek. Nyugi. - mondta Kathrine mire lefagyott arcáról a mosoly.
- MI?!
Késő volt. Mire Kathrine válaszolni tudott volna a srácok odaértek az asztalunkhoz. A gyomrom görcsölni kezdett.. Nagyon nem volt hozzájuk kedvem.. Kezdtem a szituációt megkedvelni,hogy itt vagyok dalolászok meg mittudomén és erre,itt vannak. Éljen.
- Sziasztok. - köszöntek egyszerre.
- Helló. - köszönt Kathrine,mire én csak intettem és végig lefele néztem és karkötőimet babráltam. Eldumálgattak a szokásos dolgokról "Mizu? Hogy vagytok? Mizu Bradfordban? Hogy halad a karrieretek? Milyen a londoni lányok életét élni?" Kérdések hangzottak el. Kathrine elég jól elbeszélgetett a fiúkkal míg én csak csendben ücsörögtem az asztalnál.
- Nem hittem hogy itt fogunk találkozni,Caroline. Hogy vagy? Mit csinálsz itt Kathrine-vel? fordult felém Zayn barátságos mosollyal nézett rám amikor felnéztem.
- Hát,megvagyok. Tudod.. csak a szüleim unták hogy otthon ülök. Elküldtek ide,hogy énekeljek itt inkább egy stúdióban és ne a zuhany alatt.
- Énekelsz? - nézett rám nagy kék szemekkel Niall,mire én csak bólintottam.
- Klassz. Szívesen hallanálak egyszer. - mosolygott Louis.
- Inkább ne. - nevettem. Harry tekintet hol rám szegezte hol pedig Kathrinet figyelte. Idegesített ahogy bámult rám. Sőt,idegesített hogy ott voltak. Zavart hogy azt hiszik egy kis beszélgetéssel el van intézve minden. Egy év sok idő. Egy év alatt el lehet távolodni. És őszintén,én tök jól meg voltam nélkülük. Bár annyira Louist és Niallt nem ismertem bár talán jobb is volt így. Lényegtelen. Egy év sok mindent megváltoztat. Például az én véleményemet ami annyit változott csak hogy,ez az öt fiú engem már hidegen hagy,és megvagyok nélkülük. Teljesen. Minden szép és jó volt,eddig.
- Menjünk. Lejárt a szünetünk. - jelentettem ki,majd feltápászkodtam az asztaltól és a fiúkat kikerülve gyors léptekkel indultam visszafele. Kathrine későn kapcsolt úgy hogy ő konkrétan utánam futott,hogy utol tudjon érni.
- Most ez mi volt? - tárta szét a karját.
- Mi mi volt? Felálltam,közöltem hogy vége a szünetünknek és elindultam vissza. Ennyi történt.
- Se puszi,se pá?
- Nekik? Nem. Puszi biztosan nem.
- Én jól elbeszélgettem velük.
- Én ennek örülök.
- Még mindig leszarod őket.. igaz?
- Kérdésben a válasz.
Mikor visszaértünk abba a stúdiós izébe Ian a kezünkbe nyomott egy dalszöveget,mert most következett az hogy duóban adjuk elő Kathrine-vel.
- One Direction - One Thing. - olvasta fel Kathrine a dal címét.
- Miért One Direction?! Ian! Miért?
- Gondoltam kezdhetnénk evvel a dallal. Felosztottam ki melyik részt énekli.
- Én ezt értem de miért One Direction szám?Más banda szám nem lehet? Még egy Beatles számnak is jobban örülnék mint ennek!
- Nem bírod őket? - húzta fel a szemöldökét a nagybátyám.
- Ajh.. Csak legyünk túl rajta inkább.
Miután elénekeltük a dalt,meghallgattuk hogy adtuk elő. Elmondta miken lehet javítani,de ennek ellenére nagyszerűek vagyunk így együtt és külön-külön is. Ian szerint simán megállnánk a helyünket a tehetségünkkel bárhol és népszerűek és híresek lehetnénk. Aha,aha nem. Véget ért a mai munka. Az egészben ezt vártam. Hogy hazamenjünk. Kettőkor Ian hazavitt minket én pedig amint a lakásba léptem levettem rózsaszín tornacipőm,bementem a nappaliba és a kanapéra huppantam az alvó Emma mellé aki egyből felébredt érkezésemre. Jobban mondva arra kelt hogy legurult a kanapéról.
- Aú. Mi történt? Földrengés? Ó,Szia Carly! - tápászkodott fel a földről Emma majd visszaült a kanapéra.
- Szia Szöszi. Linette és Sam már hazaértek?
- Nem tudom. Aludtam. Nagyidék a kertben vannak gondolom mindenki ott van. - magyarázta Emma,mire visszafeküdt a kanapéra. Ez a gyerek nem aludt az éjjel? Na mindegy. Kimentem a kertbe ahol Olivia és Sam bikiniben napozott a nagyapám a teraszon olvasott vagy aludt, nem tudtam eldönteni melyik a szemét eltakarta a szalmakalapja és újság is volt a kezében Nagyi és Linette pedig a medencét tisztogatták. Azaz inkább csak nagyi. Linette limonádét szürcsölt a medence mellett gondolom szünetet tartott. Vagy nem
- Sziasztooooook. Milyen volt az a bigyó ahol voltatok? - faggattam Linette-t de ő nem reagált a kérdésemre mivel zenét hallgatott.
- Elment. - felelte Sam. - Megyünk valahova?
- Ja,parkba? Vagy pláza? Esetleg kávézó? Belváros?
- Az összes helyre menjünk már. - röhögött Olivia majd felkelt a napozásból és Sam-vel együtt bevonultak átöltözni. Váltottam pár szót nagyival és mint kiderült nagyapa olvasás közbe elaludt. Mindenki összeszedte magát (a legtöbb ideig Emma készülődött aki saját állítása szerint alvás után szörnyen néz ki és minimális külsőt kell varázsolnia magának) és elindultunk. Mivel mindegyik helyre elakart Olivia menni ami tudjunk hogy úgy sem fog összejönni a közeli parkban kezdtük,ahol én már jártam. A parkban sétálva rengeteg kisgyereket láttunk akik a parkban lévő játszótéren játszottak,pár srácot is megnéztünk akik komoly meccset folytattak a foci illetve kosárpályán. Igazából körbe-körbe sétálgattunk gyakran megálltunk a kútnál, és valamelyik idióta azaz természetesen Ariana és Linette egymást kezdték el pocsolni a kútvízzel amiből mi is kaptunk tehát tele volt a nadrágom és a pólóm vízpöttyökkel valamelyik a flakonjából rám borította a vizét (Sam ezt még megkeserülöd) amitől a hajamon egy száraz tincs nem maradt. Éljen. Csúcs a nyár. Vizesen,nevetve és hangosan haladtunk a parki sétányon. Igen. Ezek vagyunk mi. Hat barom szarrá ázott 17 éves lány. Mikor indultunk volna tovább (a belvárosi pláza volt a következő cél vagy egy kávézó) smst kaptam. Előhalásztam zsebemből a telefonom és megnyitottam az üzenetet :
Heeey Carly! x Beszélhetnénk? Zayn.x
Körbe mutogattam az üzenetet,mire mindenki csak annyit mondott "Talizzatok már majd mi kémkedünk azaz csak szemmel tartunk titeket." Köszi. Válaszoltam az sms-re ezek után a következő üzenetváltás történt.
Caroline: Okés Malik. Mikor? Hol?
Zayn: Hol vagytok most? És tartotok valahova?
Caroline: Bevlvárosba vagy pláza vagy egy kávézó.
Zayn: Bírod a Starbucksot?:DD
Caroline: Ez csak természetes. :D
Zayn: Belvárosi Starbucks-nál tali? Meghívlak egy jeges kávéra.
Caroline: Köszönöm a nagylelkűséged.Amúgy okés. Akkor mondjuk 1 óra múlva tali ott? Még plázáznék is.
Zayn: Gondoltam. Nőből vagy. :D
Caroline: Humoros vagy Malik.. humoros:D
Zayn: Jólvan már,akkor majd ütközünk. x
Caroline: Oksi. Ciao.
Zayn: Te beszélsz spanyolul? :D
Caroline: Majd egy óra múlva megtárgyalhatod velem milyen nyelveken beszélek. Hahaha
Zayn: Jólvan Senor.
Caroline: Szar vagy spanyolból:D Nem vagyok pali. :DD
Zayn: Ne nyaggass.
Körülbelül ennyi volt az üzenet váltásunk. Idióta Malik. Te nem változol. Felolvastam a lányoknak a beszélgetést mire Linette nagy bociszemekkel nézett rám. Tudtam hogy valamit kérni akar,éreztem hogy nem szabad még zsebre dugnom a telefonom. A megérzésem bejött.
- Jaaaaaaaaaj Carly kérdezd már meg Louis mit csinál!
- Linette. Még is mi a szösznek?! - húztam fel a szemöldököm.
- Mert,érdekel.
- Jó..
Caroline: Te,Malik. Tomlinson gyerekkel mizu?
Zayn: El van napozgat,zenét hallgat, piszkálódik hülye vicceket mondd meg ilyenek. Miért?
Caroline: Semmi semmi. Érdekelte egy barátnőmet mivan vele.
Zayn: Az ájulós lányt? Louis Tomlinson fan csajszika,igaz?Linettének hívják,nem?:DDDDDD
Caroline: Ájulós?:DDDDDD Ja.
-Örülsz? - nyomtam a kezébe a telefonom.
- Mi az hogy ájulós? Pff. Nem is ájultam el. Miért ájultam volna el? Ez hülye. - mondta Linette,majd visszaadta a mobilom,én pedig zsebre vágtam.
Linette kijelentésén mind elnevettük magunkat. Totál nem emlékezett arra hogy Louis láttán elájult volna. Mindegy is. Egy óra múlva Malik-val találkozom a Starbucksban. Jaj nekem,vajon mit akar megbeszélni.
Bia.~
* Másnap,Július 16 Szombat, 9:30 am*
A szobámba beengedett reggeli napsugarak ébresztettek. Jobban mondva már délelőtti. A fény ébredéskor ős ellenségem,nem tudom ki húzta fel a redőnyt de elérte hogy miatta reggel 30 percig morcosabb legyek a szokásosnál. Éljen.
- Jóreggelt! - mosolygott rám nagyi. Ahogy elnéztem Ariana is aludt még és Sam is.
- A nap közelébe kerültünk? - ült fel Sam az ágyon, és hunyorogva az ablak felé pillantott.
- Reggelt nagyi. - mondtam,álmosan majd próbáltam kikelni az ágyból,természetesen nem sok sikerrel.
- Mennyi az idő? - hunyorgott Ariana szintén az ablak irányába.
- Féltíz van. Már mindenki felkelt. Gyertek reggelizzetek valamit.
Mindannyian igyekeztünk kikecmeregni az ágyból. a Leglustábbnak sikerült legkevésbé,azaz nekem. Miután vettem magamon energiát és kikeltem az ágyból,elindultam le az emeletről az étkezőbe. Képzelhetem hogy nézhettem ki. Kócos haj,komás fej,gyűrött pizsama felső,csipás szem. Levágódtam egy székre az étkezőben és az asztalon lévő választékot szemléltem. Csupa finomság,ami mind nekem való. Jóízűen láttam neki az evésnek közben, a reggeli beszólásoktól és poénoktól egészen kezdtem felébredezni.
- Carly, ma 11-kor itt lesz értünk Ian. Gondolom addigra kész leszel. - mosolygott Kathrine miután befejezte a reggeliét.
- Ma is megyünk. Ne mááááááááár. De szombat van. Szombat. Tudod. Munkamentes nap. Fogod?
- De nyár van. Azaz nincs suli,de munka igen. És ma énekelünk. Alig vároooom.
- Kathrine neked lehet tetszik ez az egész de nekem.. ajh. Semmi. Megyek,összeszedem magam. Köszönöm a reggelit. - közöltem majd mindenkit az asztalnál hagyva az emeletre trappoltam hogy rendbe szedjem magamat. Miután fogat és arcot mostam,a szobánkba mentem kiválasszam hogy mit vegyek ma fel.
Rózsaszín fehér összeállítást választottam. Rózsaszín short,fehér "Paris" feliratú póló és rózsaszín tornacsuka. Tökéletes lesz mára. Hajamat hullámosan hagytam,tettem fel egy kis szempillaspirált és már készen is voltam. Lementem a nappaliba ahol Emma,Sam és Olivia nézett tvt pizsamában. Nekik ma ezek szerint semmi dolguk. A kis mázlisok.
- Mizu? - kérdezte Olivia majd végigmért. - Klassz a szerkód.
- Köszi. Nektek ma nincs dolgotok? - néztem a három lányra kérdően mire ők megrázták a fejüket. Tudtam én hogy kis mázlisok.
- Megvárunk titeket azaz téged,Kathrinet,Linettet aztán elmehetnénk valahova.
- Linette hova megy? Megy valahova? Nem kémkedni?- húztam fel a szemöldököm.
- Valami festő,művészeti izé lesz 12-kor a nemtudomhol. Én is vele megyek. - mondta Sam,majd tovább bambult a tvre. Épp a Spongebob ment. Imádom azt a kis szivacsot. Elmúltam 17 de ez a mese megunhatatlan.
***
A hatalmas épületbe érve nem egy terembe vagy valami hasonlóba mentünk hanem egy rendes stúdióba. Fülke,rengeteg gomb,meg minden. Huha.
- Oké,szóval lányok itt fogunk felvenni pár dalt. Feléneklitek,feldolgozunk ezt-azt meg ilyenek. Meghallgatnálak titeket egyenként aztán pedig duóban. Nos? Ellenvetés,Caroline? - közölte velünk a dolgokat Ian,majd rám pillantott miután elhangzott a "Nos? Ellenvetés,Caroline?" rám szögezte tekintetét.
- Nekem semmi ellenvetésem. Mást úgy sem tehetek. - vontam meg a vállam.
- Akkor,kezdhetnéd te.
- Várj.. mi?! Mi..miért nem Kathrine?
- Tegnap zongorázott meg minden,te meg sétálgattál. Komoly munka van. Itt a dalszöveg. Menj be a fülkébe vedd fel a fülhallgatót. Elindítom a zenét,amit te hallani fogsz,te pedig a mikrofon szerűségbe énekeled a dalt. Megértetted?
- Hogyne. Minden világos. -vigyorogtam,majd bementem abba a fülke izébe. Felvettem a fülhallgatót,majd a dal szövegét kezdtem elemezni. Kelly Clarkson: My Life Would Suck Without You. Kellynek eléggé nagyfanja vagyok. Bírom a dalait. Különösen ezt. Nagy kedvencem. Mikor először hallottam. Régebbi száma. De attól még nagyon imádom. Mikor bólintottam hogy mehet,Félénken kezdtem az első sorokat :
"Guess this means you’re sorry
You’re standing at my door
Guess this means you take back
all you said before
Like how much you wanted
Anyone but me
Said you’d never come back
But here you are again"
Miután a dalnak a refrén része következett,kezdtem magam egyre jobban beleélni. Hé,ez tök buli. Énekelsz magadban egy mikrofonban csak két ember hall(remélem). Miután végeztem levettem a fejemről a fülhallgatót és kimentem abból a fülkéből.
- Ez eszméletlenül király volt! - ugrott a nyakamba Kathrine.
- Köszi.
- Hogy érezted magadat,mikor énekeltél? - fordult felém Ian. Arcából nem tudtam megítélni elégedett-e avval amit hallott vagy nem.
- Hát. Elég jó volt.
- Van még mit csiszolni,de a dolgok helyén vannak. Klassz hangod van. Csak jól kell bánnod vele. Kathrine. Te jössz.
- Ian,kimehetek valami kajáért? Merre van a büfé? Éhen halok.
- Várd meg Kathrinet,utána együtt elmehettek. Te egyedül biztos nem közlekedsz itt még egyszer. - mondta szúrós pillantásokat rám vetve.Francba. Biztos tudja hogy csúszkáltam a folyosónm neki mentem a kukának, és Harrynek ütköztem. Ajh. Éhen halok addig. Kathrine Justin Timberlake: Mirrors számot énekelte. Imádom ezt a számot. Kathrine feldolgozásában meg pláne. Jól előadta. Jól áll neki ez az egész. Modellkedik (azaz jelenleg azon van) és mellette van hangja is. Ez már valami. Miután elénekelte a dalt megdicsértem hogy mennyire szuper volt,utána Ian eligazított minket a büfé irányába. Tulajdonképpen kaptunk 15 perc ebédszünetet.
- Éhen halok. Komolyan. Nagyon éhes vagyok. Olyan érzésem van mintha nem reggeliztem volna. Pedig,reggeliztem. Ez miért van? Tele zabáltam magam 10-kor és most meg olyan éhes vagyok hogy húha. - magyaráztam Kathrine-nek de ő ledermedve nézett maga elé. - Mivan veled? Mit nézel? Látsz vattacukrost? Imádom a vattacukrot. Te is? - fogalmam sincs mi volt velem de nagyon beszélgetős kedvembe voltam. Kathrine még mindig csak deremdt arccal bámult majd megfogta a vállam és abba az irányba fordított el amerre ő bambult. Egyből eltűnt a hangom. Ledermedtem.
- A banda. A One Direction. A büfénél. Együtt. Mind az öten. Éhes vagyok. - húztam félre Kathrinet a folyosóról valami,kevésbé látható helyre.
- Hey. Csak menjünk oda. Ha köszönnek,köszönünk. Ha szerencsénk van nem vesznek észre. Bár én nem bánnám ha...
- Kathrine!
- Jó,oké. Csak menjünk oda,vegyünk két szendvicset és valami innivalót. Üljünk le tőlük távol,kajáljunk,dumáljunk és hagyjuk őket figyelmen kívül. Menni fog?
- Őszintén? Nem.
Kathrinet persze hidegen hagyta a válaszom. Elkezdett maga után húzni majd miután elengedett csak bólintott és elindult előttem. Lehajtott fejjel elindultam utána. Kevésbé feltünően a büfés pulthoz sétáltunk és vettünk egy-egy szendvicset és ásványvizet. Leültünk egy kisebb asztalhoz és beszélgetni kezdtünk.
- Vattacukor?! Komolyan?! Szerinted mi a frászt keres itt egy vattacukros izé? - nézett rám nagy szemekkel Kathrine,mire én automatikusan elnevettem magam. Az ő szájából nagyon nagy hülyeségnek hangzik az amit mondtam. Mondjuk tényleg az.
- Csak.. csak nagyon kajás voltam. És édességre vágyom. Valami cukorra. Gumicukor..vattacukor..mályvacukor.. - kezdtem sorolni az édességeket mire Kathrine csak vigyorgott.
- Oké.. Carly..ne kapj frászt.. de ide jönnek. A mi asztalunk felé tartanak. Kb fél perc és itt vannak. Kérlek. Nyugi. - mondta Kathrine mire lefagyott arcáról a mosoly.
- MI?!
Késő volt. Mire Kathrine válaszolni tudott volna a srácok odaértek az asztalunkhoz. A gyomrom görcsölni kezdett.. Nagyon nem volt hozzájuk kedvem.. Kezdtem a szituációt megkedvelni,hogy itt vagyok dalolászok meg mittudomén és erre,itt vannak. Éljen.
- Sziasztok. - köszöntek egyszerre.
- Helló. - köszönt Kathrine,mire én csak intettem és végig lefele néztem és karkötőimet babráltam. Eldumálgattak a szokásos dolgokról "Mizu? Hogy vagytok? Mizu Bradfordban? Hogy halad a karrieretek? Milyen a londoni lányok életét élni?" Kérdések hangzottak el. Kathrine elég jól elbeszélgetett a fiúkkal míg én csak csendben ücsörögtem az asztalnál.
- Nem hittem hogy itt fogunk találkozni,Caroline. Hogy vagy? Mit csinálsz itt Kathrine-vel? fordult felém Zayn barátságos mosollyal nézett rám amikor felnéztem.
- Hát,megvagyok. Tudod.. csak a szüleim unták hogy otthon ülök. Elküldtek ide,hogy énekeljek itt inkább egy stúdióban és ne a zuhany alatt.
- Énekelsz? - nézett rám nagy kék szemekkel Niall,mire én csak bólintottam.
- Klassz. Szívesen hallanálak egyszer. - mosolygott Louis.
- Inkább ne. - nevettem. Harry tekintet hol rám szegezte hol pedig Kathrinet figyelte. Idegesített ahogy bámult rám. Sőt,idegesített hogy ott voltak. Zavart hogy azt hiszik egy kis beszélgetéssel el van intézve minden. Egy év sok idő. Egy év alatt el lehet távolodni. És őszintén,én tök jól meg voltam nélkülük. Bár annyira Louist és Niallt nem ismertem bár talán jobb is volt így. Lényegtelen. Egy év sok mindent megváltoztat. Például az én véleményemet ami annyit változott csak hogy,ez az öt fiú engem már hidegen hagy,és megvagyok nélkülük. Teljesen. Minden szép és jó volt,eddig.
- Menjünk. Lejárt a szünetünk. - jelentettem ki,majd feltápászkodtam az asztaltól és a fiúkat kikerülve gyors léptekkel indultam visszafele. Kathrine későn kapcsolt úgy hogy ő konkrétan utánam futott,hogy utol tudjon érni.
- Most ez mi volt? - tárta szét a karját.
- Mi mi volt? Felálltam,közöltem hogy vége a szünetünknek és elindultam vissza. Ennyi történt.
- Se puszi,se pá?
- Nekik? Nem. Puszi biztosan nem.
- Én jól elbeszélgettem velük.
- Én ennek örülök.
- Még mindig leszarod őket.. igaz?
- Kérdésben a válasz.
Mikor visszaértünk abba a stúdiós izébe Ian a kezünkbe nyomott egy dalszöveget,mert most következett az hogy duóban adjuk elő Kathrine-vel.
- One Direction - One Thing. - olvasta fel Kathrine a dal címét.
- Miért One Direction?! Ian! Miért?
- Gondoltam kezdhetnénk evvel a dallal. Felosztottam ki melyik részt énekli.
- Én ezt értem de miért One Direction szám?Más banda szám nem lehet? Még egy Beatles számnak is jobban örülnék mint ennek!
- Nem bírod őket? - húzta fel a szemöldökét a nagybátyám.
- Ajh.. Csak legyünk túl rajta inkább.
Miután elénekeltük a dalt,meghallgattuk hogy adtuk elő. Elmondta miken lehet javítani,de ennek ellenére nagyszerűek vagyunk így együtt és külön-külön is. Ian szerint simán megállnánk a helyünket a tehetségünkkel bárhol és népszerűek és híresek lehetnénk. Aha,aha nem. Véget ért a mai munka. Az egészben ezt vártam. Hogy hazamenjünk. Kettőkor Ian hazavitt minket én pedig amint a lakásba léptem levettem rózsaszín tornacipőm,bementem a nappaliba és a kanapéra huppantam az alvó Emma mellé aki egyből felébredt érkezésemre. Jobban mondva arra kelt hogy legurult a kanapéról.
- Aú. Mi történt? Földrengés? Ó,Szia Carly! - tápászkodott fel a földről Emma majd visszaült a kanapéra.
- Szia Szöszi. Linette és Sam már hazaértek?
- Nem tudom. Aludtam. Nagyidék a kertben vannak gondolom mindenki ott van. - magyarázta Emma,mire visszafeküdt a kanapéra. Ez a gyerek nem aludt az éjjel? Na mindegy. Kimentem a kertbe ahol Olivia és Sam bikiniben napozott a nagyapám a teraszon olvasott vagy aludt, nem tudtam eldönteni melyik a szemét eltakarta a szalmakalapja és újság is volt a kezében Nagyi és Linette pedig a medencét tisztogatták. Azaz inkább csak nagyi. Linette limonádét szürcsölt a medence mellett gondolom szünetet tartott. Vagy nem
- Sziasztooooook. Milyen volt az a bigyó ahol voltatok? - faggattam Linette-t de ő nem reagált a kérdésemre mivel zenét hallgatott.
- Elment. - felelte Sam. - Megyünk valahova?
- Ja,parkba? Vagy pláza? Esetleg kávézó? Belváros?
- Az összes helyre menjünk már. - röhögött Olivia majd felkelt a napozásból és Sam-vel együtt bevonultak átöltözni. Váltottam pár szót nagyival és mint kiderült nagyapa olvasás közbe elaludt. Mindenki összeszedte magát (a legtöbb ideig Emma készülődött aki saját állítása szerint alvás után szörnyen néz ki és minimális külsőt kell varázsolnia magának) és elindultunk. Mivel mindegyik helyre elakart Olivia menni ami tudjunk hogy úgy sem fog összejönni a közeli parkban kezdtük,ahol én már jártam. A parkban sétálva rengeteg kisgyereket láttunk akik a parkban lévő játszótéren játszottak,pár srácot is megnéztünk akik komoly meccset folytattak a foci illetve kosárpályán. Igazából körbe-körbe sétálgattunk gyakran megálltunk a kútnál, és valamelyik idióta azaz természetesen Ariana és Linette egymást kezdték el pocsolni a kútvízzel amiből mi is kaptunk tehát tele volt a nadrágom és a pólóm vízpöttyökkel valamelyik a flakonjából rám borította a vizét (Sam ezt még megkeserülöd) amitől a hajamon egy száraz tincs nem maradt. Éljen. Csúcs a nyár. Vizesen,nevetve és hangosan haladtunk a parki sétányon. Igen. Ezek vagyunk mi. Hat barom szarrá ázott 17 éves lány. Mikor indultunk volna tovább (a belvárosi pláza volt a következő cél vagy egy kávézó) smst kaptam. Előhalásztam zsebemből a telefonom és megnyitottam az üzenetet :
Heeey Carly! x Beszélhetnénk? Zayn.x
Körbe mutogattam az üzenetet,mire mindenki csak annyit mondott "Talizzatok már majd mi kémkedünk azaz csak szemmel tartunk titeket." Köszi. Válaszoltam az sms-re ezek után a következő üzenetváltás történt.
Caroline: Okés Malik. Mikor? Hol?
Zayn: Hol vagytok most? És tartotok valahova?
Caroline: Bevlvárosba vagy pláza vagy egy kávézó.
Zayn: Bírod a Starbucksot?:DD
Caroline: Ez csak természetes. :D
Zayn: Belvárosi Starbucks-nál tali? Meghívlak egy jeges kávéra.
Caroline: Köszönöm a nagylelkűséged.Amúgy okés. Akkor mondjuk 1 óra múlva tali ott? Még plázáznék is.
Zayn: Gondoltam. Nőből vagy. :D
Caroline: Humoros vagy Malik.. humoros:D
Zayn: Jólvan már,akkor majd ütközünk. x
Caroline: Oksi. Ciao.
Zayn: Te beszélsz spanyolul? :D
Caroline: Majd egy óra múlva megtárgyalhatod velem milyen nyelveken beszélek. Hahaha
Zayn: Jólvan Senor.
Caroline: Szar vagy spanyolból:D Nem vagyok pali. :DD
Zayn: Ne nyaggass.
Körülbelül ennyi volt az üzenet váltásunk. Idióta Malik. Te nem változol. Felolvastam a lányoknak a beszélgetést mire Linette nagy bociszemekkel nézett rám. Tudtam hogy valamit kérni akar,éreztem hogy nem szabad még zsebre dugnom a telefonom. A megérzésem bejött.
- Jaaaaaaaaaj Carly kérdezd már meg Louis mit csinál!
- Linette. Még is mi a szösznek?! - húztam fel a szemöldököm.
- Mert,érdekel.
- Jó..
Caroline: Te,Malik. Tomlinson gyerekkel mizu?
Zayn: El van napozgat,zenét hallgat, piszkálódik hülye vicceket mondd meg ilyenek. Miért?
Caroline: Semmi semmi. Érdekelte egy barátnőmet mivan vele.
Zayn: Az ájulós lányt? Louis Tomlinson fan csajszika,igaz?Linettének hívják,nem?:DDDDDD
Caroline: Ájulós?:DDDDDD Ja.
-Örülsz? - nyomtam a kezébe a telefonom.
- Mi az hogy ájulós? Pff. Nem is ájultam el. Miért ájultam volna el? Ez hülye. - mondta Linette,majd visszaadta a mobilom,én pedig zsebre vágtam.
Linette kijelentésén mind elnevettük magunkat. Totál nem emlékezett arra hogy Louis láttán elájult volna. Mindegy is. Egy óra múlva Malik-val találkozom a Starbucksban. Jaj nekem,vajon mit akar megbeszélni.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)