38. Fejezet

Helló Mindenki! xx Elnézést a rész késedelmeiért,nagyon nagy mostanában a hajtás a suli miatt. Alig ért véget az első félév,már azon a szinten vagyok hogy nem bírom a második félévet és fáradok.. és még akkor matek kis érettségim nem is volt. De,mindegy. A lényeg az hogy amint tudok fejezeteket hozni azonnal hozom,de nagyon sűrű minden napom,és ha tudok egy kis időt is pihenésre szánni,az is alvásra megy. Napok óta 6-7 órát alszom,egy iszonyatosan szőrnyű heten vagyok túl, már nagyon rám fér a kikapcsolódás. Igyekszem új fejezet hozni de tényleg,amikor csak tudom hozom! Mellesleg,említettem már hogy egy új blog van a füzetemben készülőben? Nem? Na most már említettem. A fejléc megvan hozzá a fejezetek pedig készülnek és hamarosan tervezek egy megnyitást is mikor felteszem a Tartalmat,illetve a szereplőket. Nem fanfiction lesz,de azért remélem sok embert fog érdekelni. Hihetetlen hogy ezt mondom,de úgy gondolom az lesz az eddigi legjobb történetem amit valaha kitaláltam. Címet hamarosan fogok mondani,a lényeg hogy új blog lesz. Követem az álmom.. és szeretnék író lenni..eléggé a témán vagyok. Na jó..mennyit fecsegek és untatlak titeket..:D Kellemes olvasást! Komizni ne felejtsetek,illetve ha kérdésetek van írjatok a twitteren a tumblin vagy a facebookon! :) 

Bia. xx 

*Július 19. Kedd 9:30 am*

- Biztos jól teszed ha ma nem jössz be dalolászni? - méregetett Kathrine. Igen Zaynvel még tegnap megbeszéltük hogy ma kezdjük a festést,csak nincs festékünk szóval vásárolni megyünk. És én ma ezért lógok egy "ének óráról." 
- Kathrine. Nyugi. A nagyszüleim elvileg szóltak Iannek,így nincs mitől aggódnom. Ian nem fog a szüleimnek szólni és a nagyszüleim se. Érted pedig jön,elmész énekelsz azért hogy minél közelebb kerülj az álmod megvalósításához.
- Te meg festegetsz és shoppingolsz Zayn Malik-val. 
- Pontosan. Ha te híres leszel,meg kell tanulnom hírességgel lógni. - vigyorogtam miközben az utolsó falatot kaptam be a reggelimből. Minden elismerésem Kathrine-nek hogy képes fél tízkor ébren lenni velem. Igaz hogy ő már fel van öltözve,a sminkje is tökéletesen meg van csinálva és előttem kávézgat,közbe a mobilján csekkolja a közösségiket, míg én kócos hajjal,pizsamában,álmos fejjel, törökülésben kortyolgatom a narancslevem vele szemben. 
- Elfogsz késni. Tízre jön Malik? 
- Ahhaam. 
- Akkor te határozottan elfogsz késni. - mosolygott gonoszul Kathrine,majd ismét belekortyolt a kávéjába. 
Abban a pillanat,mikor tudatosult benne hogy mindössze félórám van összekaparni magam, felpattantam a székről és az emeletre futottam. Mivel halkan nemtudok futni,Emma vánszorgott ki álmosan az emeleti folyosóra. Motyogott valami olyasmit hogy "ebben a házban sose hagyják az embert aludni" majd lement a földszintre. Hát,neked is jó reggelt Emma. 
 A fürdőszobában megmosakodtam és kifésültem kócos szőkésbarna hullámos hajamat,majd valami hordható és egyszerű ruhát mentem keresni. Egy szaggatott csőfarmerre esett a választásom illetve egy fekete félvállas pólóra amin "Forever" felirat szerepelt. Egyik kedvenc pólóm. Belebújtam fekete Converse tornacsukámba,majd a karomra aggattam különböző színű szilikon karkötőket. A nyakamba akasztottam kedvenc bajuszos nyakláncomat,és én készen is voltam. A féloldalas táskámba beledobáltam pár cuccot (zsepi,pénztárca,telefon,napszemüveg,telefontöltő,fülhallgató, rajzfüzet,ceruzák,váltópóló a festéshez,váltónadrág a festéshez) majd jöhetett egy kis smink (szempillaspirál és szájfény) és készen is voltam. Emberek ez volt "Caroline 25 perces elkészülése." Köszönöm,nem kell a taps. 
Elégedetten lesétáltam a lépcsőn,majd a nappaliba kukkantottam. 
- Ügyes. 25 perc alatt elkészültél. Ez rekord idő Carly. - dicsért meg Kathrine.
- Köszi. 
- Minden meg van ami kell?
- Igen,azt hiszem. Ne feledd Ian itt van 11-re, énekelj helyettem is rengeteget. 
- Mindenképpen. Te meg fess valami csodaszépet egy hülye falra,vigyázz a hajadra mert nem jön ki belőle a festék,és amúgy is roncsolja,és ha végzek és van kedvem lehet beugrom segíteni pár emberrel. 
- Rendben. Na,mentem. Szia. Mondd meg  a  többieknek hogy művészkedni vagyok,bármi kínjuk,óhajuk,sóhaj van mobilon elérnek. 
- Okés. Menj. Szia. -tolt ki az ajtón drága barátnőm,majd becsukta. Zayn a kerítésnek dőlve ácsorgott és az eget fürkészte ahol a felhők egymás után haladtak a halvány napsütésben. 
- Reggelt. - köszöntem neki. 
- Reggelt szintén. - ásította. 
- Mehetünk? 
- Ülj be. 
  Beültem az anyós ülésre majd a lábamhoz hajítottam a táskámat. Zayn helyet foglalt a vezető ülésben beindította a motort,majd elindultunk. Az utcánkból kikanyarodva egyre több autót és gyalogost láttam.
 Hogy bírnak ilyen korán ébren lenni az emberek? Hogy csinálják? Én is ilyen fitt akarok lenni mint ez a csaj aki most kocogott el! Én itt dőlök jobbról balra,az ablaknak,hullafejjel nyomkodom a rádiót ő meg fut. Reggel. 10-kor fut. És szerintem annyi idős mint én. Ez kész. 
- Mindjárt ott vagyunk. - zökkentett ki a gondolatmenetemből Zayn. Gondolatmenet? Pff. Reggeli hülyeség áradat.
- Oké.

 ***

Egy nagy bevásároló központhoz érkeztünk meg. Zayn leparkolt,majd mindketten kiszálltunk a kocsiból.  
- Na,mire lesz szükségünk? - fordult felém.
- Festék.
- Azon kívül? 
- Ja,festék szórók,ecsetek,és papír.
- Minek az? 
- Hogy ne legyen festékes a föld,okos! Menjünk. 
Elindultunk a bejárat felé. Míg Zayn egyenletes léptekkel haladt az ajtó felé míg köveken ugrándozva, forgolódva,vigyorogva mentem mellette. Felébredtem. Hihi. Zayn unottan rám nézett majd megforgatta szemeiét és egy "Gyerekes vagy" pillantást kaptam tőle. Köszi. A bevásárló központban órákat töltöttünk el mert nehezen találtam megfelelő festéket a festékboltban (nem mindegy milyen színű), két ecset között túl sokáig tanakodtam,végül kiderült tényleg egyforma mind a kettő ezért mindkettőt megvettük (Zayn le is hülyézett emiatt,de mindegy) majd könyörögtem hogy jöjjön be velem egy ruha boltba mert szét akarok nézni. (Azért csak lányból vagyok) Zayn nyafogott egy darabig végül nagy nehezen beráncigáltam magammal az üzletbe. Zavartan ácsorgott míg én folyamatosan pólókat,napszemüvegeket,nadrágokat,karkötőket és egyéb kiegészítőket néztem,és a tükör előtt bohóckodtam.Végülis vettem magamnak egy karkötőt (Peace jel van rajta) meg egy sálat.
- Hihetetlen vagy. - röhögött Malik kifele menet.
- Most miért is? És miért nevetsz?
- Olyan gyerekes vagy néha. Ki nem nézem belőled. 
- Mindig ilyen voltam. Meg átlagos lány vagyok.
- Úgy érted átlagosan fura vagy? 
- Hagyj már. Tök jó napom van. Azt csinálhatok amit szeretek. Festek,rajzolok,közbe hülye zenére táncolok a festékes bödönnel miközben összefestékezlek,graffitit festek a falra,meg ajándékozok pár helyet a tenyérlenyomatommal. Annyira jó. 
- Igen. Tényleg vicces mikor egy ilyen tökéletesen fénylő fekete hajból hirtelen pink haj lesz. Mellesleg pár ember bejön segíteni festeni. Vagy inkább szórakoztatni. 
- Klassz. Segíthetnek megcsinálni az egyik falnak az alapját. Ha meg ügyesen rajzolnak akkor örömmel veszem hogy segítenek. Ketten amúgy is kifulladnánk. És ha többen csináljuk több embert festek össze. 
- Végülis. Gondolj bele: 10-kor eljöttünk vásárolni hála neked egy óráig szerencsétlenkedtünk a  bevásárló központban,meg nem ebédeltünk és kilyukad a gyomrom, és gondolom neked is,de neked még így is, egész végig az jár a fejedben hogy milyen buli festeni másokkal? 
- Igen. Majd rendelünk pizzát amúgy. Vagy,menjünk el és hozzunk kaját. Na? Uuuu.Menjünk a mekibe. 
- Jólvan. 
Az egésszel úgy voltam hogy a jókedvemet semmi sem ronthatja el. A kocsiban folyamatosan énekeltem és rádiócsatornákat váltogattam miközben Zaynt fárasztottam azzal hogy folymatosan a rádiócsatornákat szidom hogy nem adnak olyat ami nekem megfelelő. És amikor felcsendült a  rádióban a One Direction-Live while were young visítozni kezdtem hogy "Zayn,úristen ez a ti számotok! Fuuuuuuu ezt hallgassuk! Ez a rádió nagyon jó! Ez a rádió adó szeret engem!" és Zayn-nek kész. Vége volt. Nem bírta tovább. Ha tehette volna  a fejét fogva röhögött volna de mivel a vezetett így csak folyamatosan röhögött és vihogva közölte velem hogy "Carly. Te őrült vagy." mire én rávágtam hogy "Akkor még nem ismered Linettet!" Erről jut eszembe. Egész nap nem jelentkezett egyik barátnőm se. Vajon megvannak? Kathrine nem is gondol rám? Emma megint eltévedt valakivel? Linette.. hát ő Linette fogalmam sincs mit csinálhat.
A mekiben egy halom kaját kértünk legalábbis én úgy terveztem hogy tele eszem magam egy rakatnyi sajtburgerrel és mellé Fantát iszom,de ez nem teljesen jött össze. Ugyan is két sajtburgernél többet nem bírtam enni mert akkor nem tudtam volna megenni a fánkomat így Zayn megette az utolsót ami jogosan engem illetett. 
Egy óra fele úgy éreztem kezdek elfáradni így csendben majszoltam az ebédemet a gyorskajáldában. Zayn észrevette hogy kicsit kimerültem pedig alig csináltam valamit (csak magyaráztam ugráltam az utcán,a boltban,szaladgáltam, kétség kívül egy átlagos 17 éves lány vagyok) így ő nyugodtan piszkálhatta a mobilját. Gondolom smst írt azoknak akik ma segítenek nekünk. Vagy titokban lefotózott. Kitudja. 
- Végeztél? - kérdezte miután látta hogy elfolyok a széken.
- Aha. De még veszek egy sajtburgert? 
- Minek?! 
- Viszek Emmának. Haragudna ha nem vinnék neki. Úgy hogy veszek neki egy menüt utána megyünk. 
- Kint megvárlak. 
A kiszolgáló pulthoz sétáltam és kértem még egy menüt. Meg még egy almás pitét. Miután megkaptam elvitelre a menüt,kimentem a kocsihoz beültem majd kivettem az almás pitét.
- Ezt te most nem gondoltad komolyan.. - hitetlenkedett Zayn.
- Nem bírtam otthagyni. Na menjünk. Ma még el kéne kezdeni festeni. Kik lesznek ott amúgy? 
- Pár ismerős.. aki.. lefesti az alapot. 
- Aha,értem.
- Még mielőtt elindulunk.. elküldték e-mailben milyenre szeretnék a tánctermet? 
- Igen. Az alapja lila. Mind a négy fal,azon pedig feliratok vannak és különböző minták. Azokat ránk bízták. 
- Oké. És mi lesz azokkal a festékekkel amiket nem használunk fel? 
- Hazaviszem. És kifestem a szobámat. Ráfér pár újítás. Meg a garázsra is. - mosolyogtam. 
- Jó ötlet. Na indulás. 
Az út csendesen telt. A rádióban halkan szóltak különböző előadok slágerei, én pedig az ablakon kifelé bambulva töprengtem. Hülyeségeken mint mindig. 

 Kíváncsi vagyok hogy tényleg létezik e szerelem első látásra. Nem tudom hogy jutott ez eszembe,de érdekel milyen az mikor egyetlen egy látásból tudja az illető hogy neki ő a mindene. Mikor már az első pillantásból tudja,hogy neki szüksége van rá,és nélküle képtelen élni. Még ha tényleg csak egyszer látja annyira megragad az emlékezetében,hogy szinte végig vele van,majd valamilyen csoda folytán találkoznak és örökre együtt maradnak. Nem tudom  miért gondolkodok ilyenen. Magamat sem értem hogyan jutott ez az egész eszembe. Különösen azért nem mert egyáltalán nem érdeklődök fiúk után. A szüleim valami olyasmit tanítottak hogy első dolgunk az álmaink megvalósítása és utána párkeresés majd család alapítás. Ez mind szép és jó,de.. nem hagyják hogy a saját álmaimat éljem..Egy dolog biztos.
 Sose fogom megérteni a szüleimet,sose fogom érteni miért akarnak más útra téríteni,sose fogom megérteni magamat és a furábbnál furább gondolataimat.
 Talán ez egy afféle megérzés.. valami olyasmi mint amikor érzed hogy egy változás fog bekövetkezni és a feje tetejére fordul a normális,átlagos életed. Egy változás jön amit nem tudod megmondani mi az,mikor történik, és hogyan, csak a te idióta gondolataidból jössz rá előbb utóbb,hogy volt egy megérzésed ami megvalósult. Fura. Ilyen érzésem még sosem volt. 
- Megérkeztünk. Carly,itt vagyunk. - lengette meg a kezét az arcom előtt Zayn. 
- Jaj. Bocsi elbambultam. 
- Minden oké? Eléggé csendben voltál az úton ráadásul észre se vetted mikor megálltam venni magamnak innivalót egy kisboltnál. Reagálni se reagáltál semmire sem. Min gondolkodtál ennyire? 
- Tudod.. hát.. azon gondolkodtam hogy.. izé,mindegy. Butaság. Menjünk. -motyogtam halkan,majd kiléptem a kocsiból.Talán nem éppen lenne jó,ha az én gondolat menetemet megosztanám vele. Így is totális idiótát csináltam ma magamból,csak mert szimplán jó kedvem volt és ezt ő is tudja. Nem kell hogy most tényleg egy idiótának nézzen. Vagy közölje velem hogy fura vagyok. Fölösleges. Úgy érzem az vagyok. 
Kivettük a csomagtartóból a festékeket az ecseteket és a festékszórókat majd bementünk az épületbe. Az emeletről hangos nevetés hallatszódott. Nyilvánvalóvá vált számomra hogy,azok a segítők akiket Zayn hívott mind itt van csak mi késtünk. Ez gáz. Felmentünk a lépcsőn,majd mikor beléphettem volna a 9-es terembe megtorpantam. 
- Mi az? - ráncolta össze a szemöldökét Malik.
- Zayn.. Nem.. Nem akarok én benyitni. 
- Miért? 
- Mert.. nem tudom kik vannak bent. Mi van ha tényleg nem ismerem őket és egyáltalán nem fognak bírni? Vagy ha én nem fogom őket bírni? Vagy ha tehetségesebbek mint én és nevetnek rajtam? Úristen. bepánikoltam. Én ilyet sose csináltam! 
- Carly. Ne aggódj. Mindenki szeretni fog. Nálad tehetségesebbet nem is ismerek. Simán lehetsz divattervező,de még most ki fog rajtad egy 9-es számmal ellátott ajtó. Hidd el. Szeretni fognak. Mindenki szeret. 
- Köszi. De én akkor sem nyitom ki! 
- Fárasztó vagy te lány. - sóhajtotta,majd benyitott és belépett a terembe én pedig követtem. Beléptem a fehér,sok ablakkal teli tükrös terembe és.. és a földön Emmát láttam meg aki a földön forog (?) Kathrine-t aki Emmának kiabálja hogy tiszta kosz lesz, Linettét aki szintén a földön forog (??) Oliviát aki a fejét fogva nevet (megvan a zajforrás) ,Samet aki szintén nevet,Arianat aki a sarokba kuporogva a mobilja képernyőjéről le se vette a szemét, Niallt aki megint csak nevet,Liamet aki a terem másik végében ül,Louist aki a tükörben éppen belövi a séróját (???????) és.. és.. Harryt. Aki az érkezésünkre megfordult majd halvány mosolyra húzta a száját. 
És bevillant egy gondolat..egy érzés.. ez az egész. Mindent értek. Sose hittem volna,hogy ennyire görcsbe rándul a gyomrom,levegőért kezdek kapkodni és teljesen magamba zuhanva állok az ajtóban. Valahogy tudatosult bennem az,hogy a mi egy éve elkezdődött az most folytatódik,csak sokkal kacifántosabban. Mindig elakartam kerülni az ilyesmit. Ahogy Harry ott állt az ablak párkánynak támaszkodva,ahogy lepillantott az idiótákra és nevetni kezdett,ahogyan félresöpörte szemébe lógó göndör fürtjeit.. és azok a szikrázó zöld szemek. Ha tehetném én menten kiszaladnék a világból,de festenem kell. Vele,egy légtérben. Tudom,sose volt vele komolyabb kapcsolatom,de valahol mélyen úgy érzem nagyon nagy nyomott hagyott bennem.. nem tudom miért. Nem értem. Viszont egy dolgot biztosra tudok: ami egy éve elkezdődött az a "semmi" most folytatódik.. én pedig beleestem egy sztárba. Beleestem egy olyas valakibe egyetlen-egy pillanat alatt véglegesen akibe sosem lett volna szabad.  Igen,beleestem Harrybe.