Bia.~
Zayn és Louis este nyolcig voltak nálunk. Igen,tényleg csak beugrottak..frászt. A legjobb az egészben az volt mikor a nagyszüleim is már becsatlakoztak az egészbe. Oké,nem gázak a nagyszüleim nagyon lazák,jófejek,és mindent tudnak a mai fiatalságról,de akkor is fura volt mikor a barátnőim egyre érdekesebb és idétlenebb témáról beszéltek,a fiúk természetesen nem hagyták ki és a nagyszüleim is eléggé benne voltak a témában. Érdekes és hátborzongató. Mindegy. Azért örülök hogy sokat nevettek és jól elvolt mindenki,még én is aki befejezte a művét. A kép címe "Mikor kockul a társaság." Szerettem volna feltenni a facebookra de tudtam ha anyu meglátja azon nyomban csöng majd a telefonom és megint félórás beszámolót tartana arról hogy "Nem ezt beszéltük meg jelenleg dalszövegeket kéne tanulnod...blablabla". Inkább hagytam és feltettem a twitteremre ahol megtudtam mutatni 6,235 követőmnek újabb alkotásom. Igen,a twitteresek értékelik a műveim. Valamilyen oknál fogva este 11:00 fele éreztem hogy képes lennék fogmosás közben elaludni fogkefével a számban. Mivel dőlt belőlem a fáradtság hamar elaludtam. Tényleg nem kéne annyit éjszakáznom és fent lennem hajnal 3-ig..
~
*Július 18,Hétfő 9:12 am*
Hihetetlen furcsa érzés,frissen és kipihenten ébredni. Az meg még furcsább hogy körülötted még mindenki alszik. Halkan felálltam és kisétáltam a szobából. Milyen csend van. De a nagyiék meg hol vannak? Halk léptekkel leosontam a lépcsőn és egyenesen a nappaliba mentem be. Emmát pillantottam meg a kanapé előtt a földön. Első kérdésem: Mit keres itt? Második:Miért aludt itt? és a harmadik: Miért alszik a földön? Odamentem Emmához és elguggoltam hozzá hogy felkeltsem. Nem hagyhatom a földön aludni különben csontkovácsra lesz szüksége..vagy már szüksége van.
- Emma. Em,kelj fel. Emma. Hahó Emma. Emmaaaa! - ráncigáltam a vállánál de nem nagyon reagált semmire sem.
- Nem alszom! - riadt föl hirtelen.
- Mit keresel a nappaliban?
- Öhm. Ja,igen. Itt aludtam el mert ment egy sorozat amiről lemaradtam napközbe,és hajnalban volt az ismétlés.. Tök hülyeség hogy addigra berakták,na mindegy ébren maradtam és megnéztem a de a végére így sem emlékszem mert bealudtam rajta,szóval ma a neten újra kell néztem. Amúgy miért vagyok a földön?
- Ez lett volna a következő kérdésem.
- Hogy-hogy ébren vagy? Amúgy menjünk már enni.
Segítettem Emmának felkelni a földről majd kimentünk a konyhába ahol.. Kathrine és Olivia reggelizett.
- Jóreggelt. - köszöntek.
- Reggelt. Nagyiék?
- Hagytak egy cetlit,valami elintézni valójuk van majd ebédre jönnek. Látom egyszer időbe sikerült felkelned. -mosolygott gyúnyosan Kathrine majd elém tett egy nagy tál müzlit.
- Kösz.
Reggeli után felmentem megmosakodni,és rendbe szedni magamat. Úgy döntöttem hogy most a hajamat kivasalom,hiszen van elegendő időm. Miután végeztem visszamentem a szobámba ahol Sam és Ariana éretlenül néztek rám. Nem ez a megszokott tőlem hogy hamarabb kelek mint ők.
- Te meg hogy a... - nézett értetlenül Ariana.
- Reggelt. - mosolyogtam rá,mire ő nem értette mi van és hanyatt dobta magát.
A szekrénynél toporogtam,mert megint nem tudtam mit vegyek fel. 10 perc gondolkodás után a szakadt világos farmerem,egy szürke hosszú ujjú póló amin egy mosolygós fej van (imádom ezt a pólóm) és egy egyszerű fehér vagy kicsit szürkés csuka.
Mikor készen lettem már 10:50 volt. Fogtam a táskám beledobtam a mobilomat meg pár dalszöveget és lementem.. Dalszövegek...basszus! Nem tanultuk meg amit kellett! Ian megöl! Kathrine kiakad! De az még rosszabb hogy Ian megöl! Ajajajajajaj!
- Kathrine! Kathrine Kathrine! - futottam le a lépcsőn a nevét kiáltozva.
- Mi van? Kész vagy?
- A dalszövegek. Egyet sem.. néztünk át.
- Nem hiszem el,tudtam hogy valamit elfelejtettem! Caroline! Most mit csinálunk?!
- Nem tudom én.. - a mondatomat a dudaszó szakította félbe. - Itt van!
- Ne ess pánikba Parker,ne ess pánikba! Kimegyünk. És minden rendben lesz. Oké? - nézett mélyen a szemembe Kathrine mire én hevesen bólintottam. Ha ő mondja biztosan úgy lesz. Kathrine kiáltott köszönésül "Leléptünk,majd jövünk!" szöveget majd kiléptünk a bejárati ajtón és egyenesen a kocsihoz mentünk és habozás nélkül bepattantunk mint ketten a hátsó ülésre. Az út csendesen telt inkább a rádióból hallgattuk a zenét és én még dúdoltam és közbe az ujjaimat morzsoltam.
- Carly,minden rendben van? - kérdezte Ian én meg teljesen elvesztettem hol jártam,pedig teljesen belejöttem a dúdolásba.
- Persze.
- Dalszövegekkel hogyan álltok? Olvasgattátok őket tegnap?
Kathrine-vel összenéztünk és először nem tudjuk mit feleljünk. Kathrine tekintetéből látható volt az hogy mondjuk el az igazat nem lesz semmi sem és megérti. Én pedig egyetértettem vele.
- Ian,őszintén megmondjuk, egyikünk sem tanulgatta a szövegeket. Ne haragudj. Ez volt az egyetlen egy olyan nap amikor otthon lehettünk és .. pihenéssel töltöttük az időnket inkább,meg..vendégeink is voltak. - mondta Kathrine halkan.
- Hm. Oké. Megértem. Ezentúl a hétvégétek szabad lesz és szombaton nem kell bejönnötök,így több időtök lesz. Elnézem mellesleg,nem haragszom érte. És remélem Zayn Malik és Louis Tomlinson remek társaság volt az nap.
- Te meg honnan.. te tudtad? - dadogtam.
- Mindegy. A lényeg hogy jól éreztétek magatokat. Megérkeztünk. Menjünk. - gyorsan lezárta a témát Ian az ő részéről. Leparkolt és kiszállt a kocsiból mi pedig utána. Bezárta a kocsit és elindult. Úgy éreztem hogy ez az én és a Kathrine részéről nincs lezárva. Én ma kiszedem belőle amit magában akar tartani.
- Veszek egy kávét a studióban várjatok meg. - közölte velünk Ian,miután beléptünk a hatalmas épületbe. A kezembe nyomta a stúdió kulcsát majd balra fordult a hosszú folyosón. Kathrine-vel elmentünk a szokásos stúdióhoz (már megszokott törzshely) bementünk és mindketten egy székre ültünk.
- Honnan a fenéből tudta?! - fakadtam ki teljesen.
- Carly,nyugalom. Lehet a nagybátyád egy kém.
- Kathrine,ez marhára nem vicces. Honnan tudja?
- Mert egy kém!
- Kathrine!
- Bocs. Nem lehet az hogy ő küldte őket hogy ugorjanak be hozzánk?
- Miért tenné?
- Ühm. Igaz. Akkor,gőzöm sincsen Carly.
Hirtelen a kilincs lenyomódott és.. nem Ian lépett be.
- Zayn?! - pattantunk fel egyszerre Kathrine-vel.
- Nem,Niall is itt van.
- Ó,Helló. Mit kerestek itt?
- Semmit.
- Akkor meg?
- Ha kettőkor végeztél gyere a kocsimhoz,Carly.
- Minek?!
- Csak. - mondta Zayn,és el is ment.
Mi a fene baja van ma mindenkinek?! Senki nem mondd semmit! Elegem van! Arrgh!
Ian 3 pohár kávéval állított be. Azt hitte nekünk is hoz elfelejtem amit a kocsiban mondott. Hahahaha ez vicces. A munkálatok egészen jól mentek. Kathrine Katy Perrie: Frieworr című számát adta elő (persze úgy hogy nézte a szöveget) én pedig Avril Lavigne: Complicated számot adtam elő (természetesen,én is egy papírt szorongattam közbe amin a szöveg állt).Tanulgattuk,gyakoroltuk a szöveget közbe tartottunk ebédszünetet én meg megmutattam Kathrine-nek az én felfedezésem már az első nap,azt hogy remekül lehet csúszkálni a folyosón. Nem nagyon díjazta a felfedezésem "gyerekesnek" nevezett,de ezen nem lepődök meg. Azt mondja rám gyerekes és még nagyobb idiótát csinál magából. Igen,ő Kathrine Davis. Utána meg már hamar elrepült az idő. Eltelt ez is. Éljen
- Holnap találkozunk,olvasgassátok a dalszövegeket! - búcsúzott el Ian,majd bezárta a stúdiót ő jobbra,mi pedig a kijárat felé indultunk.
- Most én hívjak taxit és menjek avval haza? Vagy megvárjam a buszt? Ha sietek még pont elérem a 14:15-öst. Ajh,hova mész Malik-val..megint.
- Mi megint?! Amúgy nem tudom. Sőt azt se tudom miért megyek.
- Veletek mehetek?
- Kathrine,nem szívesen mondom ezt,de kihangsúlyozta a nevemet mikor mondta,tehát,én majd később hazamegyek.
- Ajh. Rendben van. Akkor léptem. De azért.. jelentkezz.. ne úgy minta múltkor. - nézett szigorúan drága barátnőm majd elindult a közeli buszmegálló felé én pedig Zayn kocsiját kerestem a parkolójában. Nem volt nehéz megtalálni. Zayn a kocsinak támaszkodva ácsorgott és a mobilján ügyködött valamit.
- Malik. - a hangom hallatára felnézett elmosolyodott majd biccentett.
- Parker.
- Na,itt vagyok. És most?
- Szállj be.
- Hova megyünk? És miért most? Veszel nekem shake-t?
- Majd meglátod. Mert. Minek?
- Mert kell.
- Szállj be. Ha úgy reagálsz majd ahogyan én gondoltam veszek shake-t.
- Mi van?
- Caroline,szállj már be!
Bepattantam az anyósülésre és a megvártam amíg Zayn beszáll és beindítja a motort és elindulunk. Útközbe benyomta a rádiót,dúdolt és dobolgatott a kormányon míg én csak az ablakon nézelődtem ki és azon töprengtem hova visz és miért. A mellettünk elhaladó autókat nézve,és az egyre ismeretlenebb környéket észrevéve tudtam hogy nem a McDonald's-ba megyünk. Francba. Valahol a belváros részén lehettünk egy elhagyatott kis utcában,ahol az emberek ugyan forgalmasan közlekedtek,az autók viszont már kevésbé. Mit keresünk mi itt? 15 percet kocsikáztunk és elhozott egy ilyen helyen? Egy olyan helyen ami nem forgalmas,de még is az mert rengetegen járkálnak a környéken? Zayn hirtelen leparkolt,majd kipattant az autóból én pedig követtem a cselekedetét.
- Hol vagyunk?
- Kövess.
Egy kisebb, két emeletes épületbe mentünk. Az épületben a földszinten egy hosszú,széles folyosón 6 terem volt egymással szemben, mindegyiknél az ajtó zárva volt. A fal fehér volt és különböző minták borították. Hangulatos volt. Hirtelen egy férfi jelent meg aki egyenesen felénk közeledett.
- Zayn Malik. Üdvözöllek. - köszönt a férfi és kezet fogott Zaynvel.
- Hello Martin. Bemutatom Caroline Parker-t.
- Örvendek. - nyújtottam a kezemet.
- Szóval te vagy Caroline! Martin Powers vagyok. Nagyon örülök a találkozásnak. Sokat hallottam már rólad.
- I-igazán?
- Igen. Kérlek gyere velem,mutatni szeretnék valamit. - mondta a férfi majd elindult fel az emeletre én pedig követtem. Az emeleten 7 ajtó volt gondolom az egyik ilyen mosdó szerűség vagy nem tudom. Martin kinyitotta a 9. sorszámmal jelzett ajtót majd belépett én pedig utána. Egy hatalmas sok ablakkal ellátott terem tárult elém,ahol az egyik falirészén tükrök voltak.
- Nos,hölgyem ez itt egy készülő táncterem. Ide járnának a hölgyek edzésekre. Gondolom érti mire célzok. Hip-Hop-os lányok és fiúk járnának ide tanulni a táncműfajt ezért kellő termet akart nekik az edzőjük készíttetni. Graffitik meg minden ami kell.. feliratok,tudja. A festő felmondott bizonyos okok miatt.. minden álma az hogy színész legyen de ez mellékes. Mivel hallottam eléggé kreatív és tehetséges vagy ilyen téren,szeretném,ha elvállalnád. Fizetünk érte.
- E-engem akarnak felkérni hogy csináljam meg a termet?
- Igen. Zayn sokat mesélt rólad és mivel most itt vagy gondoltam elvállalhatnád...
- Bocsánat hogy megkérdezem,de maga pontosan ki?
- Ingatlanos,és rajztanár voltam egy népszerű egyetemen Párizsban. És szűrije voltam annak a versenynek amibe még 10. osztályos korodban neveztél és meg is nyerted így eljuthattál az álomvárosodba..
- Aha. Már értem. De.. rengeteg idő mire én ezt megcsinálom egyedül. És nekem stúdiós munkáim vannak a szüleim jóvoltából...
- Zayn segít neked. Nem kell egyedül. Majd elszerencsétlenkedtek ketten. Na,elvállalod?
- El.
- Nagyszerű. Mikor tudnátok kezdeni?
- Holnap kettő után.
- Remek. Megyek megbeszélem Mr.Malik-val. Örülök hogy megismerhettem személyesen is kisasszony.
- Én is uram.
Teljesen le voltam döbbenve..Hirtelen elöntött a boldogság és az a tudat "na majd most én megmutatom a szüleimnek hogy hol a helyem" érzés és végre egy olyas valamire kértek fel amit szeretek. Egy hatalmas terem,ahol a falon az én munkám lesz rajta,és jó pár táncos diák láthatja majd. Ez hihetetlen érzés. Értekelik a munkám,jobban mint az anyám.
- Na? Mikor kezdjük? - lépett be a terembe Zayn az ajtón mosolyogva.
- Holnap. Kettőkor jövünk ide,és kezdjük.
- Valami kimaradt. Hiányérzetem van.
- Ó. Kimaradt az, hogy 10x mondom neked el neked, hogy "Köszönöm!Köszönöm! Nagyon köszönöm!"
- Igen. Kimaradt. Nem haragszom.
- De helyette.. - hirtelen a nyakába ugrottam és szerintem majdnem megfojtottam de nem baj viszonozta az én hirtelen ölelésemet. És remélem nem süketült meg ahogyan kiabáltam közbe hogy "Nagyon köszönöm! Köszönöm! Annyira ari vagy!"
Boldog karácsonyt Babies! xxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése