35. Fejezet

Ahoooy! x What's up?:D Na igen. Szóval. A következő a helyzet. Hülye hirdetések miatt kezdtem későn gépelni az új fejezetet. Igen,nos nem tudtam gépelni ezért kezdtem el 22:41-kor. Sorry Babies. A másik,hogy ne haragudjatok hogy nem hoztam előzőhéten új fejezetet,csak barátnőmnél aludtam és így nem volt időm írni. :| Jövőhét elég húzós nem ígérek semmit,hogy lesz e fejezet vagy sem,mivel szombaton is suli lesz. Lehet rövidített óráim lesznek,de nem tudom tudok e új részt hozni vagy nem. Mindenesetre nézzetek be többször figyeljétek a twitterem a tumblr-t esetleg a facebookomat. :) Elég húzós lesz ez a hét,rengeteg dolgozat blablabla,tudjátok a szokásos. :( Mellesleg, mit szóltok a One Direction új albumához? MIDNIGHT MEMORIES THE BEST ♥ hahaa:) Na de nem akarom tovább húzni az időt,kellemes olvasást nektek!:) x #ilovemyreaders. Komizzatok és ha kérdésetek van bármikor írjatok nekeem!:) xx 

Bia.~ 

Eléggé jól telt a plázában mászkálás. Bár én csak egy új napszemüveget vettem meg egy-két sminkcuccot de azért elvoltunk. 5 óra után elindultam egyedül a 'közeli' Starbucks felé. Zenét hallgatva normális tempóban haladtam az utcán. Nem nagyon érdekelt hogy kések-e vagy nem. Egész végig azon kattogtam miért akar találkozni velem Zayn. Mit akar mondani? És mi volt az a kérdés hogy bírom e  Satrbucks-ot? Naná, hogy bírom!Gyakran neki mentem a járókelőknek de végülis odaértem a célponthoz. Zayn a kávézó előtt állt,fekete napszemüvegbe,valami fehér feliratos pólóban és és egy laza farmertérgatyában ácsorgott. Haja mint mindig tökéletesen be volt lőve. Mikor meglátott,intett és elindult felém. Ojaj. 
- Szia. - köszönt mikor odaért hozzám.
- Szia. - mondtam halkan. 
- Gyere,vegyünk bent valamit utána meg dumálunk. - mondta mosolyogva és elindult. A kávézóban mindketten kértünk egy jegeskávét és a kinti teraszrészen foglaltunk helyet. Levettem a napszemüvegem és letettem az asztalra. Oké. Na dumálunk Zayn-vel. Hajrá. Csak magabiztosan. Semmi nem lesz. Tényleg. Te vagy Carly ő meg...ő meg Zayn Malik. 
- Na, Zayn. Miről akartál beszélni? 
- Na igen. De először is kezdhetnénk mással. Mondjuk azzal hogy mit kerestek itt,mit csináltok itt?,hogy vagy?,mizu? Tudod kezdhetnénk ezekkel. 
- Oké. Elküldtek ide hogy énekeljek vagy mit tudom én.. hogy minek azt nem tudom,az egy dolog hogy a fürdőben énekelek meg úgy a szobámban de ezért stúdióba küldeni.. Értelmetlen szülők. Meg részben nem akarják hogy otthon festegessek. És, a barátaim is jöttek velem. Legalább nem egyedül vagyok itt,és ez jó. Mindenki mást,leginkább nagyvárosi lányok életét éljük nagyszülőkkel. Köszi,jól vagyok. Semmi különös,minden oké. Minden kérdésre válaszoltam. Így jó? - a mondandóm hosszabbra sikeredett,pedig röviden elakartam neki mondani,mindegy a végén egy erőltetett mosollyal pillantottam Zayn-re majd a kávémba kortyoltam. 
- Értem. - nevette el magát. - Furcsállod miért írtam.. igaz? 
- Miért akarsz velem beszélni? És.. hogy lehet az hogy nem törölted ki a számom? Egy éve már hogy.. nem is beszéltünk.. Úgy tudtam teljesen elvagyok felejtve.
- Nem voltál. Néha hiányoltam a flegmaságod, a kirohanásaid.. a mosolyod. Meg úgy Caroline-t. Az egykori szomszédom. De te megvoltál nélkülünk,igaz? 
  Erre a kérdésre nem tudtam mit válaszolni. Először csak néztem rá majd fél percig csak pislogtam,gondolkodtam mi erre a megoldás. Mert végűlis igaz. Tök jól elvoltam nélkülük miután kiszálltak az életemből,ha lehet így mondani. Aztán jött Harry túl könnyen megkedveltem jött mindenki jöttek a balhék,és pakk. Itt vagyok,vele a Satrbucks teraszán jegeskávét iszogatva. Huha. 
- Igen. Elvoltam. Átlagos vagyok. Az is akarok maradni. Én énekelni se akarok,ráadásul ti képesek vagytok felforgatni az életem tetőtől talpig. Ami vagy jó vagy rossz. És.. nem tudom. Fura ez az egész.  - na ezt jól megmondtam. Caroline a csúcs.
- Nem kell  kedvelned minket. De örülnék ha megférnénk egymás mellett. És nem lenne konfliktus. Ezért is hívtalak ide hogy ezt elmondjam. Nem akarok veled semmi balhét. Mondom,nem kell hogy bírj minket,csak ne veszekedjünk. Ha egy hónapra itt kötöttetek ki,férjünk meg egymás mellett. - mondandójára nem tudtam mit reagálni. Pislogtam az asztalon lévő napszemüvegem piszkáltam,és a kávémat kortyolgattam. Nem is akartam vele veszekedni.  Pont vele. Rohadt nagy csapás lenne. Jó,régen utáltam.. most most meg..nem tudom. Egy év után hirtelen összefutunk aztán felkeres. Olyan furcsa ez. Olyan érdekes,vagy nem is tudom. Csendben ültem vele szemben lefelé bámulva a jegeskávés poharamat nézve. Érdekes ez a pohár.  Nem szóltam semmit. Nem mertem. Nem tudtam. Erre mit lehetne mondani? 
- Többiekkel minden oké? Ők hogy vannak? - törte meg a csendet 10 perc után Zayn.
- Jól vannak. Mindenki. - mondtam fel sem nézve rá. 
- Hogy-hogy veled jöttek? 
- Jobbnak látták a szüleim ha velem jönnek. De,nem értem mit keresek itt. Én nem akarok énekelni. Sosem akartam. Kényszerítettek. Mindenki azt teszi amit szeret,egyedül csak én nem. Emma és Olivia ide-oda jár táncolni,Sam kiállításokra jár és szívem szerint én is oda mennék,Kathrine énekelhet,Linette mindig máshova megy. Boltok,versenyek,oda ahova őt érdeklik. Én nem mehetek oda ahova akarok. Nem rajzolhatok. - mondtam mire könnyek szöktek a szemembe és végképp nem mertem felnézni. Mert,tényleg.. kényszerítettek erre az egészre. 
- Rajzolsz még? 
- Persze. Divattervező akarok lenni. Minden álmom az. Párizsban befutni. De nehogy azt hidd hogy csak ruhákat rajzolok. Van rengeteg más művem is. 
- Mutasd. 
- Tessék? - kaptam fel a fejemet.
- Itt a rajzfüzeted? 
- Öhm. Igen. Mindig nálam van a füzetem. 
- Akkor mutasd meg. - 

Nem tudtam mire vélni ezt. Látni akarja a rajzaim? Hát legyen. Elővettem a táskámból az A4-es gyűrött spirálfüzetemet (sokszor félbehajtva teszem be a táskáimba mert nem fér be) és letettem az asztalra. Zayn némán maga elé húzta,és csendben lapozgatott. Zayn Malik a rajzaimat nézi és velem kávézik. El se merem képzelni most hány fan akarna engem kinyírni emiatt. Pedig,nem nagy cucc. Hirtelen pittyegett a telefonom. Elővettem fekete táskámból a mobilom és megnyitottam az üzenetet. Emmától jött.

Emma: Minden oké Carly? xx

Gyorsan válaszoltam míg Zayn továbbra is a rajzaimat vizsgálta.

Caroline: Ja. Finom a kávé. 
Emma: Ugye mindent elmondasz mi volt? 
Caroline: Természetesen. De jelenleg sokkolva vagyok,és csak feszengek. Minden elmondok mi volt. Jelenleg a rajzfüzetemet nézi. Megvagytok ti?
Emma: Az igazság az hogy eltvédtünk és nem tudjuk hol vagyunk és elhagytuk Olivia-t és Sam-et.
Caroline:MIVAAAAAN? MIÉRT NEM MARADTATOK A PLÁZÁBAN?
Emma: Be akartuk járnia  várost és már a plázában elhagytuk egymást,ja és rossz buszra szálltunk. De ne aggódj miattunk haza találunk. Linette-vel éppen Google maps-et nézzük merre kéne mennünk. 
Caroline: Kathrine? Ariana?
Emma: Ja,őket is elvesztettük. Három felé széledtünk és nem tudjuk hol vagyunk. De ne aggódj miattunk,minden rendben lesz megtaláljuk egymást és hazajutunk vacsira. Ígérem. Telefonálgatunk mint a hülye,és ha mindenkit megtaláltunk megyünk.
Caroline: Egyszer nem vagyok veletek és ti már eltűntök. 
Emma: Jól van már na. Ne aggódj miattunk. Írj ha indulsz haza. 
Caroline: Jó. 

Akaratlanul is elnevettem magam. Istenem. Idióták. Pár percre megyek el,ők meg fogják magukat és.. és eltévednek.  Ez kész. Zayn becsukta a füzetemet,és felnézett rám. Képzelem mit látott. Egy szőkésbarna hajú lányt aki majd nagyon nevet és a mobilját nézi közbe. 
- Min nevetsz? - kérdezte.
- Oh,semmin. Csak a barátaim eltévedtek. - mondtam még mindig nevetve. Zayn csak mosolyogva megcsóválta  a fejét,majd kommentálni kezdte a rajzaimat. Pozitívan. És itt kezdett feloldódni a feszültség,nem voltam ideges és teljesen feloldódtam. És csak mondtam mondtam mondtam. És nevettem és mondtam és kávéztam és elvoltam. Sok mindent meséltünk egymásnak. Az eltelt egy év összes poénos sztoriját. Mik voltak a koncerten velem mi volt a suliba,és egyéb hasonló sztorikat. Nem tudott meddig ülhettünk a Starbucks teraszán de nagyon gyorsan telt az idő. Észre se vettem a telefonom csipogását/csörgését. 

8 olvasatlan üzenete érkezett és 15 nem fogadott hívása volt.

Nem fogadott hívások: Ariana,Linette,Emma,Emma,Emma,Emma,Sam,Sam,Kathrine,Ariana,Kathrine,Emma,Sam,Emma

Üzenetek: 

Emma: Carly nagyon eltévedtünk. 
Emma: Carly válaszoljál már nem tudom hol vagyunk. 
Emma: Tudjuk hol van Ariana meg Kathrine. Végig a plázában voltak. Pfff. 
Emma: Nem vagy humoros Parker. Válaszolj már! 
Emma: Leléptél Malik-val? Vagy mi van? 
Emma: Idefigyelj,ha éppen Zayn-vel röhögcsélsz a Satrbucksban és direkt nem válaszolsz mert rohadtul élvezed a társaságát akkor én megverlek. Nagyon csúnyán megverlek. 
Emma: CARLY NEM TUDOM HOL VAGYUNK.

Linette: CARLY. ETTEM PIZZÁT MA. FINI VOLT. AM MERRE MENJÜNK? AMÚGY NEM TUDJUK HOL VAGYUNK!!!!! 

Miután végigolvastam az üzeneteket egyetlen egy elhatározásra jutottam: nekem végem. 
- Zayn. Mennem kell. Meg kell találnom a barátaim. 
- Még jobban eltévedtek? - röhögött. 
- Aha. 
- Megyek veled. Azaz elviszlek. Kocsival vagyok. Keressük meg a diliket.  

Nem ellenkeztem vele a kijelentésével. Lesz társaságom. De jó már nekem. Felálltunk az asztaltól és elhagytuk a teraszt. A parkoló fele indultunk ahol Zayn kocsija parkolt. Mikor odaértünk kinyitotta,beült a vezető ülésbe én pedig az anyós ülésbe. Beindította a motort,majd elhajtottunk.
- Hívd fel őket hol vannak. - utasított,mire előkaptam a mobilom és tárcsáztam Emmát. 3-at csörgött majd fel is vette. 
 - Még is mi a francért nem válaszoltál?! - akadt ki a telefonba.
- Igen,nos, neked is szia. 
- Carly nem tudjuk hol vagyunk!!! 
- Értetek megyünk. 
- Megyünk?! Zayn is.. 
- Igen. Adjatok egy környékleírást és odamegyünk. 
- Jó. Na szóval. Nem messze van itt valami étterem.  Pizza Express a neve azt hiszem. Emlékszem mert ott jöttünk el miközben Linette-vel bolyongtunk,miután rossz helyen szálltunk le. Sőt,pizzát is ettünk. Utána mentünk egyenesen tovább, és egy kis padon ücsörgünk. 
- Menjetek vissza ahhoz a Pizza Express-hez. 
- Oké. - mondta Emma,mire letette  a telefont. 
 Zayn-nek elmondtam hogy menjünk a Pizza Express-hez vagy hova. Mikor odaértünk a két lány egy-egy pizza szelettel a kezében ácsorgott és az elhaladó autókat nézte. Komolyan?! Pánikba estek mert eltévedtek és pizzát esznek?! És én miért nem kapok?! Hálátlanok. Pff. Felvettük őket és elhatároztuk hogy visszamegyünk a plázához. Csak egy baj volt. Nem tudtuk hol van Olivia és Sam. Akkor,most felhívjuk Sam-et hogy hol is vannak. 
Egy csörgés,két csörgés... hat csörgés után egy nyugodt hang szólalt meg a vonal másik végén:
- Mizu Carly?
- Sam,minden oké? Hol vagytok? 
- Visszajöttünk a plázába. De először mi is eltévedtünk,aztán mi zsenik vagyunk úgy hogy vissza is tudtunk jutni. 
- Oké. Visszamegyünk oda. 
- Emmáék?
- Meg vannak. 
- Ők a legbénábbak. Hogy aludhatott el mindkettő a buszon?! 
- Elaludtak?! Hova is akartatok menni?! 
- Satrbucks..meeeert.. na mindegy. Mi jó helyen leszálltunk. Szét néztünk. Sétáltunk. És egy másik busszal visszajutottunk. 
- Végetek van. - röhögtem,majd kinyomtam őket.  Az odavezető út nyugisan telhetett volna ha,nem kap fel mosást a két idióta. Igen,kétség kívül ők a legidiótábbak. Tuti hogy nem maradnak ma hajnal négyig ébren. Garantálom. Zayn leparkolt a plázánál, a két lány pedig hirtelen kipattantak  kocsiból és a pláza előtt várakozó barátainkhoz futottak. 
- Köszi a délutánt. Jól éreztem magam. - mondtam mosolyogva. 
- Máskor is. És ha eltévedtek,tudod a számom.- nevetett. Kiszálltam a kocsiból és bezártam az ajtót. Eszembe jutott hogy még elfelejtettem neki mondani úgy hogy még gyorsan odamentem a vezető ülés ajtajához és kopogtam az ablakon. Zayn lehúzta majd kérdően nézett rám. 
- Bírlak. És kösz még egyszer. - mondtam,majd elindultam a barátaimhoz. 
- Én is. - kiabálta hangosan,majd elhajtott. Így telt egy mozgalmas,fárasztó nap. Csak még a java hátravolt. Hazáig buszozás,mesélés és mindjárt este nyolc és éhezem. Ja és mit mondok a nagyiéknak? Oké,ezeken nem volt időm töprengeni míg hazafelé tartottunk,mivel mesélnem kellett. Hullafáradtan értünk haza mindannyian. És jött a java. Magyarázkodjunk nagyinak. Legnagyobb meglepetésemre nem voltak itthon a nagyszüleim. Megmenekültünk! Egy üzenetet találtam a konyhapulton : 

Nagyapád barátjánál vacsorázunk,kaja a hűtőben. Remélem jól telt a napotok,akármikor is értetek haza. - Nagyi. 

Megkönnyebbülve olvastam el a kis cetlit majd neki láttam vacsora keresésnek. Nagyon fáradt vagyok.