2013. október 29., kedd

32. Fejezet

Ulalalalala pampam. Helloooooooo! xx Blogolhatnékom van de nagyon,és gondoltam megleplek titeket egy újabb fejezettel! :)  Holnap Story of my life videóklip! Ki várja már? Mert én nagyon! :D Holnap fotózásra is megyek.. kiváncsi leszek mi sül ki abból hogy "Bianka átváltozik modellnek 3 órára" tervemből,de hát majd lesz valahogy!:) Na kellemes olvasást nektek drágáim! xx 

Bia.~

Egy buszmegállóba siettem,nem tudom hova. Csak mentem előre a barátaim meg mögöttem loholtak és utánam ordibáltak. Miután megálltam,és a buszra vártam,a többiek utolértek. 
- Carly..ha még egyszer miattad kell futni.. én biztosan a fejedre borítok valamit. - lihegte Linette.
- Bocs.. Csak.. én.. ajh. Menjünk haza. Kérlek. - néztem nagy kerek szemekkel a barátaim fele. Jött a busz,ami egyenesen hazavitt minket. Pár lépést kellett megtenni a házig. Kihitte volna hogy ilyen közel van a nagyiék házához egy buszmegálló. Körülbelül este 7:30 volt. Mikor benyitottam a lakásba kibújtam a cipőmből,besétáltam egyenesen a nappaliba,majd rázuhantam a kanapéra és csak feküdtem. 
- Megérkeztetek? Milyen volt a vásárlás? - jött le nagymama az emeletről majd leült mellém. 
- Elfáradtam, és éhes vagyok. - jelentettem ki. 
- Vettetek valamit lányok? - csatlakozott nagyapa aki egy újságot tartva a kezében ült le a másik oldalamra, majd mind az ajtóban álló lányok felé pillantott. 
Mindenki megmutogatta miket vásárolt,majd mama elment megteríteni és előkészíteni a vacsorához.  A barátaim elmentek segíteni neki. Ilyenkor inteligensek. Hahaha funny. Nagyapámmal maradtam a nappaliban. Valami napilapot olvasott én pedig feküdtem a kanapén és a plafont bámultam és hangosan sóhajtoztam. Ha valami gondom van szokásom magamra hívni a figyelmet. Ez szerintem eléggé rossz szokás tőlem. 
- Na mi a helyzet az én drága legidősebb lány unokámmal? - faggatott papa. 
- Minden oké. Eléggé kimerült vagyok. 
- Hívott minket a nagybátyád. 11-re jön érted és Kathrine-ért és visz titeket a stúdióba. 
- Klassz..holnap se alszom sokáig.. Papa,mondd lesz olyan amikor délután egyig fetrenghetek pizsamában? 
- Nem,mert nagyanyád kiveri a biztosítékot.
- És délig? 
- Azt elintézzük Carly. Na gyere,ha jól hallom tálalva a vacsora. Alig várom hogy zabáljak egy jót! - mondta nevetve nagyapám majd elindultunk a konyhába. A vacsora kellemesen telt. Szeretek a nagyszüleimmel lenni. Nagyon jó fejek,gyakran jobban megértenek mint a szüleim. Ezt szeretem bennük. És persze jókat lehet rajtuk nevetni. Miután vége lett a vacsorának,úgy döntöttem hogy én birtokomba veszem az emeleti fürdőt. Az emeleten is van egy fürdő és a földszinten is. Igen, nagyiék elég nagy házba élnek. A családunk nagy,és gyakran látogatják őket szóval kell a hely. Előkerestem a pizsamámat majd magamra zártam a fürdőt. Levettem a ruháimat majd,beálltam a zuhanykabinba és megnyitottam a vizet. Miután alaposan megmosakodtam elzártam a vizet kiszálltam a kabinból majd magamra csavartam egy kék törülközőt. Megtöröltem magamat mindenhol szárazra,majd belebújtam a pizsamámba ami egy rózsaszín shortból és egy fehér XL-es póló amin "Shut up,and love me" felirat volt. Imádom ezta  pólót szívesen hordanám az utcán is,csak rohadt nagy rám. Miután kész lettem kifésültem enyhén vizes hajamat,majd besétáltam a szobába és átadtam másnak a fürdőt. A szobába érve előkerestem a laptopomat,majd hassal lefeküdtem az ágyra és nagy böngészésbe kezdtem. Felnéztem a twitteremre ahol adtam az 5.000 követőmnek egy kis helyzetjelentést. 

Az első nap Londonban a nagyszülőknél a barátaimmal kipipálva. Teljesen kimerültem,és holnap már kezdődik az úgy nevezett "munka". Fantasztikus. #se Délig alvásnak annyi. 

Felnéztem  a Facebookomra is,de nem történt semmi érdekes ott. Csak a szokásos dolgok. Az interenet is kilőhettem,szóval félóra után ki kapcsoltam a laptopomat. Sokáig a telefonomat babráltam,majd csak annyit hallottam hogy valaki röhög a szobánkban a földön. 
- Bazdmeg Carly! - mondta röhögve Ariana majd feltápászkodott. 
- Minden oké? - néztem rá értetlenül. 
- Hát nem. Minek hoztad a deszkád?! 
- Mert én deszka nélkül egy lépést sem teszek. 
- Ja.. nekem szerintem meg belilult a seggem az esésemtől. Visszakapod ezt Parker!  - mondta majd hozzám vágott egy párnát. Ebből kifolyólag következett az Ariana vs. Caroline párnacsata amit Caroline Parker elvesztett. Hurrá. 

*Másnap Reggel 10:05 am.*

Sam és Ariana beszélgetésére ébredtem. "Ariana,mit vegyek fel?" "Passz. És én?" "Milyen idő lesz ma?" "Kussolj már,Carly fel fog kelni!"  "Összefogjam a hajam vagy ne?!" "Maradj már Ariana?" 
- Ébren vagyok. - morogtam. 
- Ühm. Bocsi. - mondta a két lány egyszerre majd tovább kutattak. Igen.. a szokásos reggeli lány probléma. "Mit vegyek fel és hogy nézzek ma ki" probléma. Miután tegnap kipakoltunk a szekrényekbe mind két lány a szerkény előtt ácsorgott és bámultak. Tanácstalanul néztek maguk elé. Miért gondolkodnak annyit? Nem ők mennek stúdióba szenvedni. Én továbbra is feküdtem az ágyban és hallgattam ahogyan tanakodnak mai öltözékükön. Hirtelen Kathrine toppant be a szobánkba és teljesen kiborult,természetesen rám:
- Carly! Még nem keltél ki az ágyból? Lustaaaaaaaaa! 
- Kathrine. Most keltem. Hagyjál már.  Te már kész vagy? 
- Igen,már csak reggeli és a sminkem kell. Keljél már! 11-re itt a nagybátyád! Nem leszel készen! 
- Kathrine hagyjál! Én nem kelek ki,én aludni akarok! - nyafogtam,mire Kathrine megragadta a karomat és lehuzott az ágyról majd a földre kerültem. 
- Igyekezz. - utasított majd kiviharzott. Feltápászkodtam a földről majd a fürdőszoba felé vettem az irányomat. Kifelé menet én is megcsúsztam a gördeszkámon aminek a végeredménye az lett hogy Sam és Ariana jót nevetett reggeli ügyetlenségemen. 
- Remélem a te segged is lila lesz. - mondta Ariana majd elnevette magát. Én duzzogva kivonultam a szobából és leszaladtam a konyhába valami reggeliért. Olivia,Emma,Linette és a nagyszüleim éppen lent reggelizett,szóval csatlakoztam hozzájuk. Előkerestem egy müzlis tányért,majd a kedvenc müzlimet és elkészítettem a reggelimet. Mondhatom nagyon megerőltető  volt. Miután elfogyasztottam felszaladtam az emeletre és a fürdőbe toppantam. Megmostam a fogamat kifésültem a hajamat,majd visszaindultam a szobámba hogy kiválasszam mai outfittem. Egy rövid famershortra és a Scooby Doo-s pólómra esett a választásom. Fejemre feltoltam a napszemüvegem,mobilomat pedig beletettem egy fekete válltáskába,meg egyéb holmijaimat. Miután készen lettem feltettem egy kis sminket ami csak szempillaspirálból és szájfényből állt. Mikor kész lettem lementem a földszintre,majd az előszobába mentem ahol belebújtam a rövidszárú fekete tornacsukába. 
- Ms.Davis van két perced hogy felvedd a cipőd! - kiabáltam majd Kathrine futólépésben közeledett az előszobába.
- Már kész vagy? 
- Ja. Nem olyan vagyok mint te akinek 2 óra kell hogy elkészüljön. - nevettem el magam mire Kathrine morgolódni kezdett. - Gyere,11 van menjünk ki. mondtam,majd kisétáltunk. A nagybátyám pontosan jött értünk. Beültünk a kocsijába és el is indultunk a stúdió felé. Útközbe elmagyarázta mi lesz a mai teendőnk és miket fogunk ma csinálni. Már most tartok az egésztől. Mikor megérkeztünk az épületbe valami terem szerűségbe mentünk be először aféle zeneterem lehetett. Volt ott zongora,gitár kotta tartó meg ilyenek. A teremben volt pár szék amire az egyikre én azonnal leültem. Most keltem,tőlem senki ne várja el hogy ácsorogjak. 
- Oké,játszik valamelyikőtök hangszeren? Kathrine? Valaki? - kérdezgetett a nagybátyám Ian. 
- Zongoráztam de már vagy 2 éve abbahagytam. -felelte Kathrine.
- Oké Kathrine. Kapni fogsz egy igen egyszerű dalt amit elkéne nekem játszanod. Kiváncsi vagyok mire emlékszel belőle.
- Ian,ennek mi értelme? Nem énekelnünk kell? - kérdeztem unottan.
- De igen,de kíváncsi vagyok valamelyikőtöknek van e valami hangszerrel kapcsolatos múltja,de neked úgy tudom nincs. Vagy van esetleg? 
- Nincsen. Szomjas vagyooooook. Van itt valahol a folyosón egy automata? És ugye üres a folyosó?
- A folyosó végén van egy,és igen munkák zajlanak úgy hogy légyszíves ne zajongj egymagad míg elmész venni üdítőt. Köszönöm.  
Megfogtam a pénztárcámat és kiléptem a teremből majd elindultam a folyosón. A padló csúszós volt amit én kihasználtam arra hogy csúszkáljak a padlón a cipőmmel. Így az automatáig vezető út sokkal viccesebb volt mintha csak monoton sétálnék és bámulnám a falat vagy a padlót. Igaz, egyszer vagy kétszer majdnem elestem sőt egyszer neki is estem egy kis kukának de annyira nem zavart.  Nevetgélve csúszkáltam a folyosón össze-vissza. Nem is zavart hogy egyedül vagyok és mindenki dolgozik.. azaz reméltem hogy egyedül vagyok. Hirtelen megcsúsztam és majdnem pofára estem volna, ha valaki nem kap el. (?!) 
-Huh, majdnem pofára estem. Köszi hogy elkaptál. - mondtam,teljesen zavartan. Ahogy elnézem egy fiú mellkasát fejeltem le,tehát még kínosabban éreztem magamat. 
- Szívesen. - mondta a srác rekedtes mély hangját. Várjunk csak.. Én ezt a hangot már valahol hallottam.. Lassan felemeltem a fejem hogy megnézzem kinek a mellkasát sikerült lefejelnem. 
- Jó újra látni. - vigyorgott az arcomba Harry. Szokásosan zöld szemei csak úgy csillogtak a mosolya semmit sem változott..Ugyanaz az aranyos mosoly mint 1 évvel ezelőtt. Azt hiszem az én arcom színe teljesen elfehéredett.. Szépen mondva elsápadtam lefagytam a látványtól és elment a hangom. Caroline te barom idióta állat, tudod mit nem kéne neked tenned?! Egy olyan stúdióban egyedül szórakozni egy folyosón ahol tudod hogy itt van ez a majom! Barom! 


1 megjegyzés:

  1. úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúrsiten *---* anyáám...!!!!! meghalloooooookkk lécci hozd a kövit nagyon nagyon gyorsaaaaaaaaaaaaaan..!!! :-* <3 <3 <3

    VálaszTörlés