29. Fejezet

Hali mindenki!:)  Ismét úgy döntöttem hozok nektek egy új fejezetet. :) Gondolkodtam és szerintem jobb lenne ha hétvégéken (azaz péntek,szombat,vasárnap) tudnék hozni minimum két új fejezetet. Tudom hogy ezt már emlitettem,de szerintem sokkal jobb nektek ha két részt hozok a hétvégékre. :) És a két blog felváltva írása ugyanúgy marad. Nem is húzom az időt, kellemes olvasást!:) Komizzatok,érdekel a véleményetek!:)

Bia.~

*Linette szemszöge*

Amikor Caroline közölte velünk a dolgot.. akkor.. huha. Nem is tudom mit éreztem vagy gondoltam. Hirtelen úgy éreztem megállt körülöttünk a világ. Olyan ez mint egy film. Vége szakad egy dolognak,majd előlről kezdődik minden. Teljesen. Vagy talán nem is? Nem tudom,nem értem. Miután elköszöntünk Carlytól mindenki átment Arianahoz. Betelepedtünk a szobájába, mindenki máshova. Ariana és Olivia az ágyon hasaltak,Samanta és Emma beleültek Ari babzsák fotélebe, Kathrine a földön ült a szőnyegen, én pedig az ablaka alatti ülőhelyen terültem el. Egy darabig csak mobiltelefonunkat nyomkodtuk és hülyeségeket beszéltünk amin,csak.nevettünk. Kivéve Emmát aki bealudt a fotelban. 
- Szerintetek mi lehet Carlyval éppen most? - kérdezte Kathrine kíváncsian.
- Nem tudom. Gondolom idegeskedik vagy a kocsiba vagy ha odaértek a tv előtt. Annyira nem lennék most a helyében.. szerencsétlennek végig kell ülnie a koncertet és még oda is kell mennie a srácokhoz. - Ariana.
- De gondoljatok bele,mi lesz ha emlékeznek rá? Szerencsétlen Carly a fejét veri majd a falba.- Samanta.
- Vagy már lehet most azt teszi. Végülis.. eléggé.. hirtelen közölte vele az anyja. - Olivia.
- Szerintem felkéne hívnunk. - jelentettem ki határozottan.
- Jó,valaki tárcsázza. - mondta álmos hangon Emma. 
- Te ébren vagy? - nézett rá nagy szemekkel Samanta. 
- Most keltem fel. Felhívom én. - mondta Emma majd kikapta telefonját nadrágja zsebéből és tárcsázni kezdte Carlyt.

*Caroline szemszöge*

Éppen hogy megérkeztünk és beléptünk az ajtón csörögni kezdett a mobiltelefonom. 
Emma nevét pillantottam meg a kijelzőn. Amilyen gyorsan csak tudtam bevonultam a fürdőbe és felvettem a telefont. 
- Igen? -szóltam bele. 
- Hali, itt Em. Mizu? - felelte Emma,kissé álmos hangon.
- Most értünk ide. Miért hívtatok? Hallom a többieket. Linettének kiakadási rohama van? 
- Ja igen. Elfogyott Ariéknál a nutella ő pedig minden áron azt akar lenni. Bolond egy lány. Találkoztál már unokatesódékkal?
- Igen. 5 perce jöttünk meg és alig párszott váltottam velük mert rögtön hívtál. Viszont, Madison izgatottan jött oda hozzám mikor beléptem az ajtón. Azt mondja nagyon várja a koncertet és annak különösen örül hogy vele megyek. Imádom az unokatesómat meg minden de.. semmi kedvem elmenni a koncertre. Az a vicces hogy a koncertjükre először megyek és még is többet tudok róluk mint kellene.
Fura.. 
- Mikor kezdődik a koncert? 
- Este 8:00. De már 7:30-ra a fellépés helyszínénél kell lennünk. Ajh.. nem akaroooooooooom. 
- Csak nyugi. Túléled. És ha szerencséd van, nem ismernek fel,ahogyan eddig is akartad. 
- Csak legyen szerencsém. Öhm.. Emma. Le kell tennem. Üdvözlök mindenkit,majd értesítelek titeket mi a helyzet. Puszi.
- Rendben. Szio.-  köszönt el Emma majd kinyomtam a telefont. Kimentem a szobából és besétáltam a nappaliba.  Helyet foglaltam a  bőr garnitúrán Jeremy és a két öcsém mellett.  Kellemesen eltöltöttük az időt. Az öcséim szokás szerint hozták idióta formájukat amibe Jeremy is részt vett,majd Madison is. Hihetetlen Jeremy idősebb 3 évvel mint én még is az öcséim agyiszintjén van. 

***

Miután meguntam az idióták hülyeségét átvonultam abba a szobába ahol aludni fogok. A szoba az emeleten van. Csendes és békés. Mivel mindenki a földszinten volt senki sem zavart. Zárt ajtónál nyomkodtam mobilomat és az ágyon feküdve a plafont bámultam.  Hirtelen kopogást hallottam a szoba ajtón. 
- Bújj be! - mondtam majd anyu lépett be a szobába. 
- Kicsim. Te nem készülődsz? - nézett rám anyu kérdően.
- Kéne? 
- Nem ártana. 6:25 van kicsim. Mire te rendbe szeded a hajadat,megcsinálod a sminkedet,kiválasztod a megfelelő ruhát a koncertre neked az eltart egy darabig. 
- Anya,hagyjad már az nem olyan nagy cucc az a koncert. Őszintén mondva nincs sok kedvem menni és látni őket,találkozni velük meg ilyenek. - mondtam majd felültem az ágyon. 
- Megiérted. És amúgy is, kicsim,hisz fellép a szomszéd fia. Megéri megnézni.  És úgy tudtam régebben jóban voltál a srácokkal. Legalábbis ismerted őket. Van amiről nem tudok Caroline? - ennél a kérdésnél anya felhúzta a szemöldökét. Tudta hogy van valami.
- Nem,nincsen. Mindent tudsz amit kell anya. Megyek készülődök. Igazad van. Tényleg nem leszek kész mire indulni kell. Köszi,hogy bejöttél szólni. Most keresek valami ruhát. - hadartam el a mondani valóm majd kitaszigáltam anyát a szobából és valami ruhát kerestem amit felvehetek. Tiszta szerencse hogy, igaz hogy csak két napot töltök nagyiéknál azaz egy éjszakát még is fel vagyok szerelkezve ruhákkal. Anyáék ezt sosem értik minek cipelek magammal annyit. Kinyitottam a táskámat és elkezdtem keresni a megfelelő darabokat. 

Sok gondolkodás után végül (három póló közül tudtam választani és két farmer és két pár cipő) egy lila feliratos ujjatlant vettem fel,fekete csőgatyával és bokáig érő lila csukával. Hajamat még jobban behullámosítottam, majd egy fekete fülbevalót tettem a fülembe. Gyorsan feltettem egy kis szempillaspirált és szájfényt majd bedobáltam a cuccaimat a táskámba. Leszaladtam az emeletre ahol Madison útra kész volt. 
Ránéztem az órára : 7:05. Teljesen időbe vagyunk. Anyuék hívtak nekünk egy taxit ami hamar ideért. Bepattantunk majd elindultunk a koncert helyszínére. Tényleg komolyan gondolták hogy teljesen én és Madison leszünk egész este. Egy 17 éves vigyáz egy 11 évesre. Jobban mondva koncertre viszi,mert a lány olyan rendes. Szuper.  Megérkeztünk időbe a helyszínre. Felmutattuk a jegyeinket,majd elfoglaltuk a helyünket. Hihetetlen mennyi Directioner vagy hogy is hívják van ezen a Földön. Este 8:00-kor a fiúk pontosan kezdtek. Furcsa volt őket újra látni.. Nagyobbak lettek,izmosabbak és nagyon jól néznek ki. Caroline. Te beteg vagy. Szép nyugodtan végig ültem a koncertet. Madison tombolt,ordibált,énekelt én meg csak ültem és tapsoltam. Igazi lelkes rajongó vagyok. Sok lány mennyire visítozik és ugrál.. mindenük ez az 5 srác. Pff. Miután vége lett a koncertnek szépen lassan kezdünk kivonulni és haladni ezekhez a VIP izékhez ahol képek és autogrammot kapnak vagy mit.  
- Na,milyen volt a koncert Carly? - kérdezte kifele menet Madison.
- Hát,úgy érzem nem hallok..egyik fülemre sem. Amúgy nem volt rossz. Neked hogy tetszett? 
- Egyszerűen fantasztikus volt látni ahogy élőben énekelnek,ugrálnak,mozognak a színpadon! Alig várom hogy aláírást kapjak tőlük és legyen velük egy közös fényképem! - mondta izgatottan Mady. 
- Elhiszem.Gyere. Haladjunk,ha képet szeretnél azokkal a srácokkal. -mondtam majd húztam magam utána  kislányt. Volt egy helyiség ahova a VIP jeggyel rendelkező embereknek be kellett menni. A teremben volt egy asztal ahol az öt fiú ült és dedikálták fotóikat és aki akart képet is kérhetett. Rengetegen voltak.. Pedig nekem minden vágyam az volt hogy minél hamarabb túl legyek ezen a találkozáson és minél hamarabb hagyjam el a helyiséget. Minél jobban közeledtünk annál jobban kezdtem idegeskedni. Csak ne ismerjenek meg.. kérlek.. 
- Szia! Milyen névre írhatjuk alá? - kérdezte Niall Madisontól. 
- Madison Marin. - felelte vigyorogva Mady. 
- És neked szépség? Mi a neved? - nézett rám Harry csillógó zöld szemeivel és huncut mosolyával. Ó,szóval nem tudja hogy kivagyok. Hát ez kiráááááály. 
- Angela. - vágtam rá a választ a  kérdésére. Így már végképp nem ismerhet fel úgy hogy a másik keresztnevemet mondtam. 
- Madison állj, a fiúkhoz. Csinálok képet. - mondtam majd Madison a fiúk közé állt be. Készítettem vagy négy képet majd megfogtam Madison kezét és indultunk volna ki,ha nem állítanak le  ismét. 
- Mondd csak Angela. Te is rajongó vagy. Vigyorgott Styles a képembe. Legszivesebben felppfoztam volna.. 
- Tudod,hogy őszinte legyek,csak bébicsőszködök. Elhoztam az unokatesómat Madisont aki imád titeket hogy élvezze a koncertet. Egyáltalán nem vagyok az a Directioner izé vagy mi..- mondtam,majd sarkon fordultam,megfogtam Madison kezét és igyekeztük ekijutni innen.
- Hé,Angela! Várj egy percet még!  Mi a teljes neved? - futott utánunk Liam majd kérdezte mosolyogva. 
- Parker. Angela Parker. - feleltem majd elhagytuk a termet. Várjunk csak.. Te jó ég Caroline nem vagy normális!  Nem ismernek meg erre elárulod magad.. Gratulálok! Csak imádkozom hogy még így se tudják meg hogy kivagyok.. 

*Harry szemszöge*

A koncert után sereglettek be hozzánk a VIP kártyával rendelkező rajongók. Úgy érzem már csukott szemmel is képes vagyok leírni a nevem bárhol és bárkinek. Már nagyon fáj a kezem.. és annyi lány jött erre fele hogy eddig egynek se bírtam megjegyezni a nevét. Pedig aláírtam a neki szóló kártyát. Az emberek kezdtek elfogyni..én meg egyre jobban kezdtem fáradni. Hirtelen egy lányt pillantottam meg. Hullámos barna haja a háta közepéig ért, magas volt csinos és gyönyörűen mosolygott a mellette lévő kislányra. 
- Hallod,Zayn. Ki az a lány ott? Meseszép.. - suttogtam Zaynnek miközben ő éppen dedikált.
- Melyik lányról beszélsz? - kérdezte.
- A hosszú hullámos hajú a szőke kislánnyal. 
- Ismerős nekem.. nem találkoztunk mi már vele valahol.. amúgy,igazad van.Gyönyörű. 
- Zayn.Stopp. Ez a lány az enyém. Mikor ideértek aláírást kérni,nem bírtam megállni hogy ne kérdezzem meg a nevét. Angela. Milyen szép.. Bár ahogy elnézem elég sietősen akart távozni.  Liam még megállította egy pillanatra de a nagy hangzavartól nem hallottam mit kérdezett tőle. Miután elfogytak a rajongók odasétáltam Liamhez és megkérdeztem tőle: 
- Liam,mit kérdeztél attól a lánytól?
- Melyiktől Harold barátom? Tudod,rengetegen voltak.. 
- A hosszú hullámos hajú, lilapólós lánnyal aki egy szőke hajú kislánnyal volt. Csak figyelmeztetlek,ő az enyém. 
- Ja,csak megkérdeztem mi a vezetékneve. 
- Uuuuuu, és mi? 
- Parker. Angela Parker.
- Várj! Azt mondtad Parker?! - jött oda Zayn hozzánk kiváncsian. 
- Igen. Tudod, van Harry új kiszemeltje az a lány akit Angela-nak hívnak. Hát a teljes neve Angela Parker. 
- Caroline. Az a lány Caroline Parker Bardfordban a szomszédom,emlékeztek? 
- Igen..pontosan ezért kérdeztem meg. Roppant ismerős volt nekem. És most hirtelen előtört bennem az hogy mennyire hiányzik Ariana.. 
 Mikor kimondták Caroline nevét lefagytam. Ennyire megváltozott volna? És most mindannyiunkat ennyire utálna? És most hogyan lett a szebbnél is szebb? Valaki igazán adhatna nekem válaszokat a  kérdéseimre.