27.Fejezet

Sziasztok!:) Ne haragudjatok a rész késedelmei miatt.. mindig elmondom hogy sajnálom és sajnálom, de az iskola miatt sosincs időm lassan. A suli adott nekem még egy okot amitől jobban utálom mint valaha. Még egyszer ne haragudjatok! Próbálok igyekezni!:)  Van egy új blogom ami nem fanfiction : My Life. Akit érdekel,nézzen be!:) És a That's what makes you beautiful-on megérkezett az új fejezet!:) Viszont nem húzom az időt most már, kellemes olvasást! :)  x
Bia.~


*Másnap reggel 7:30*

Megint csörög az a rohadt telefon. Naná hogy az ébresztő. Kinyomtam és próbáltam visszaaludni. Rá 5 perce apu nyitott be a szobámba :
- Caroline Parker szokásodhoz hűen le fogod késni a buszt.
- Apu. Nem akarok suliba menni. - nyafogtam.
- Nincs nyafi,igyekezz Carloline! - mondta apu majd én morcosan ránéztem majd a párnát az arcomhoz tettem és duzzogtam.

- Oké.. Caroline. Akkor nem szoktál felkelni ha bánt valami. Mi a baj kicsim? - kérdezte apu majd az ágyam szélére ült.
- Semmi! Nézd, már készülődök is! Minden a legnagyobb renden apu,menj ki készülni akarok! - mondtam, majd gyorsan kipattant a az ágyból és elkezdtem apát az ajtó felé tolni. Ő csak elmosolyodott majd távozott  szobámból. Jó vagy Carly, ezt elsimítottad. Apu már nem sejt semmit.. legalábbis remélem. Lomhán a szekrényemhez sétáltam és gondolkoztam mit vegyek el. Meg kell mutatnom hogy Angela Caroline Parker remekül van és éli az életét vidámságban és boldogságban.

Kikaptam egy kék farmer,egy szürke feliratos és egy fehér,kék pulcsit amelyen egy édes minta volt.Megfésültem kócos hajamat majd összefogtam a fejem tetejére egy coffba. Hagytam hogy elöl néhány kósza tincs az arcomba boruljon, mert különösebben annyira nem foglalkoztam a hajammal mint ahogyan szoktam. Lementem a földszintre hogy elkérjem a reggelimet majd indultam is,hogy le ne késsem ma se a buszt. 5 perccel hamarabb érkeztem mint szoktam. Mikor Ariana és Linette megpillantottak rögtön odafutottak hozzám és a nyakamba ugrottak.
- Nektek is sziasztok. - mondtam vigyorogva ők meg csak pislogtak.
- Minden rendben van Carly? - kérdezte Ariana homlokát összeráncolva.
- Minden a legnagyobb rendben. Semmi bajom. De jó lenne ha mennénk mert itt  a busz. - mondtam majd elindultam a jármű irányába. A két lány csak egy helyben állt tátott szájjal.
- Na? Mi lesz? - ordítottam utánuk majd mire kapcsoltak hogy itt a busz én addigra felszálltam. Leghátra ballagtam majd leültem. Utána jöttek majd leültek mellém, és egy szót sem szóltak egész úton.  Mikor leszálltunk a buszhoz elindultam az iskola bejáratához magam utána hagyva mindenkit. Ismerősöknek köszöntem,szinte úgy viselkedtem mint akinek semmi baja se lenne. Haladtam a rajz terem felé mivel első órám az lesz.
- Mi ez a nagy vidámság Carly? - kérdezte Adam aki velem szemben jött a  folyosón.
- Jó napom van. - válaszoltam. - De te miért vissza fele jössz? Az a rohadt rajzterem arra van barátocskám.
- Eléd jöttem. Bocsi.
- Jaj,de kedves vagy. Na gyere te majom. - mondtam majd magam után ráncigáltam a fiút. Sam és David épp egy padon ültek a terem előtt,és nagyon röhögtek valamin. Adammal odasétáltunk hozzájuk majd hülyén néztük rájuk,hiszen nem tudtuk mi bajuk van. Annyira nevettek,hogy a paddal felborultak. Belőlem is kitört a röhögőgörcs és Adam-ből is. Sam és David a földön röhögtek de már azon hogy hátra estek a paddal. Később már az osztályunk a semmin nevetett. Hirtelen a rajztanár jelent meg miközben a mindenki Samre és Davidre bámult.
- Már megint a négy jó madár kezdte? Miss. Edwards, Mr.Brown, Mr.Richards és megint Parker kisasszony. Már megint mi a nevetés tárgya fiatalok? - kérdezte a rajztanár. Gyorsan össze szedte magát a  két idióta majd beengedtek minket az osztály terembe, és megkezdődött az óra.