6.Fejezet

Nagy nehezen sikerült kiválasztani Ariana ruháját. Míg ő készülődött addig mi Linette-vel visszapakoltuk a szekrényből kidobált ruhákat. Mikor már készen volt Ariana egyre csak idegesebb volt.
- Minden rendben Ari /beceneve/ ? - kérdezte tőle Linette.
- Igen, persze csak ideges vagyok. Ő még is csak Liam..
- Hova mentek majd? - kérdeztem tőle és hoztam neki egy pohár ásványvizet.
- A szüleid kávézójába.
A szüleimnek egy kávézó cukrászda szerüségük van a városban. Anyu cukrász apu pedig tv csatorna szerkesztőségnél dolgozik de anyuval együtt vezetik a cukrászdát. Eljött a hatóra. Pontosan csengettek. Ariana megkért hogy nyissak én ajtót. Lementem, majd ki is nyitottam.
- Hali, Liam. - üdvözöltem.
- Szia Carly. Ariana?
- Mindjárt itt van a cipőjét veszi. - mikor ezt kimondtam Ariana már ott is állt mellettem. Kimentünk a lakásból és lassan elindultunk.
- Liam, ő itt Linette Lashonda. Fanatikus rajongótok Directioner vagy mi. - mutattam be Linette-t. Mikor kezet fogtam majdnem összeesett, bár ezt gondolhattam volna.
- Na mi akkor menjünk Linette. Hagyjuk őket magukra. Majd beszélünk Ariana. Sziasztok! - köszöntünk el a két pártól, majd ott hagytuk őket.

Ariana Randi ruha.

*Ariana szemszöge*
Ideges voltam, ne hogy valami hülyeséget mondjak neki amitől dilisnek hív és többet sehova se hív már.
- És hova megyünk? - nézett rám sötét barna szemeivel.
- A barátnőmnek a szüleinek van egy cukrászdája. Oda megyünk. De ha máshova szeretnél mehetünk oda ahova te szeretnél menni.
- Nem jó lesz az. Majd én fizetek. Bárhova is megyünk. És egyébként..nem mintha érdekelne..de directioner vagy, te is?
- Igen, de minden directinoer közül Linette-nek a legpervezebb a fantáziája.
- Tessék?
- Jaj, semmi! - pont ezt akartam elkerülni.Nem bírtam befogni. Legalább a "semmi" jelzővel sikerült kimagyaráznom  magamat. Mázlim van. Mikor odaértünk beültünk egy két személyes asztalhoz. 
- Helló Bella. - köszöntöttem Carly anyukáját a pultnál.
- Szervusz Ariana, mit adhatok? 
- Két cappucino lesz és egy-egy krémes sütemény.
- Rendben, drágám már is viszem. Üljetek le. - utasított minket mi pedig leültünk egy két személyes asztalnál. Bella kihozta amit rendeltünk mi pedig neki láttunk elfogyasztani. Egyre jobban kezdtem megismerni azt az énét, amikor nem a hangjába zúgtam bele meg nem a külsejébe hanem magába az emberbe. Tetszett a stílusa nem ez a rossz fiús hanem ez a rendes és normális. Végre.  Liam fizetett. Haza fele még rengeteget dumáltunk. Szinte mindent megtudtam róla olyan érzésem volt mintha..mintha egy régi barátom lenne. Egészen hazáig kísért.
- Valamelyik nap még láthatlak? - kérdezte és szemei csak úgy csillogtak.
- Persze. Mindenképpen. Jól éreztem magamat. 
- Én is. - mondta majd két puszit nyomott az arcomra. Én köszönés nélkül bementem, felmentem a szobámba és egyszerűen elkezdtem visítozni. Életem legjobb estéje.