4.Fejezet

Este 7:30 volt mikor felkeltem. Meg kell.hogy mondjam jól elaludtam.
- Kicsim,gyere vacsora. - jött be apu a szobámba és kiséretében lementem a konyhába. Leültem a szokásos helyemre és elkezdtem enni a hamburgerem.
- Kicsim, mit szóltak Zayn-ék süteményhez?- érdeklődött anyu
- Nem tudom, nem izgat. Azt hisszem Zayn-nek a bandatársa vette át.
- Értem. Egyébként ma Ariana itt alszik, nem akarták a szülei egyedül itthon hagyni. Bár melyik percben megérkezhet.
- Jókor szólsz anyu köszi.
Vacsora után később  kopogtak.
- Szia Ariana! - üdvözöltem majd megöleltem. - Gyere be.
- Szia neked is. Mi ez a furcsán jó kedv, pont ma? - felhúztam Ariana-t a szobámba leült a babzsákomba én pedig az ágyamra és elmeséltem neki mi volt mikor hazajöttem.
- Vágod mi van? - pattant fel hirtelen.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Az van hogy te beszélgettél egy a fiúval és próbáltáp nyilni felé! Ráadásul Harry Styles felé!
- Ha-Harry Styles? Az a szívtipró?
- Hát igen..miért?
- Már, kezdtem megörülni hogy normális..de nézd..SAJNOS az én és a Zayn ablaka pont egymással szembe van.
Ariana nem tétovazott. Az ablakhoz futott és bámult ki.
- Ne, ott van Zaaaaaaayn! A többiek pedig a kertben sütögetnek. El fogok olvadni. Carly, ki kell mennünk, most! - mondta és már ment az ajtóhoz.
- Ácsi,ácsi ácsi.. - húztam vissza a hajánál fogva.- Nem engednek ki minket. De nyugi majd ha anyuék alszanak akkor esetleg. Jó? Menj fürödj meg. - mondtam neki ő pedig elment, bár boldogságámban neki ment az ajtónak. Gondoltam addig írok a többieknek facen hogy mi a helyzet, utána gyorsan lelépek. Ariana után én is elmentem lezuhanyozni. Mire anyuék elaludtak fél tizenegy volt. A fiúk még mindig kint voltak.
- Ariana én nem vagyok.hajlandó velük, főknént Zayn-nel beszélgetni..helyette majd befekszek a hintaágyba és nézem a csillagokat.
- Nem aggódok. Mert Harry téged úgy le fog szólítani..
- Hagyjál már Ariana.
Belebújtunk egy-egy vastag papucsba meg egy pulcsiba és kimentünk a kertbe. Én úgy tettem ahogy mondtam. Befeküdtem a hintaágyra és néztem a csillagokat. Ariana pedig a macskámat nyúzta, de kis idő múlva vettem észre hogy nem ül mellettem.
- Ariana. Pssszt, Ariana! - mondogattam nevét.
- Itt vagyok. - megijesztett hátulról én pedig a földre kerültem.
- Au! Ne ijeszgess már! Hol voltál?
- Beszélgettem a kerítésnél. Egyébként meg valaki szeretne veled beszélni. Menj ki a.kaputokhoz.
- A kapuhoz?
- Igen oda.
Félénken elindultam a kapuhoz. Fuuu..ha Zayn lesz akkor bemosok neki egyet..vagy kettőt..vagy sokat. A kapunál ki más is álhatott mint Zayn.Ego.Malik..
- Mit akarsz? - kezdtem bele a beszélgetésbe.
- Neked is szia. Nálad nem szokás a köszönés?
- De, csak direkt nem köszöntem. Mit akarsz?
- Oké..nézd.  Ne haragudj hogy ma olyan durván lehurrogtalak mint..kb jó pár éve..Csak nem ismertelek meg és..nagyon megváltoztál.
- Hm..csak ugyan?
- Rájöttem hogy semmi értelme nem volt annak hogy piszkáltalak..lelkileg összeromboltalak na meg persze mindenki előtt leégettelek. De rájöttem hogy nagy hiba volt, hiszen igazából semmi értelme nem voltbaz egésznek..csak rajtad nevettem. De nem kellett volna. Sajnálom..de tényleg.
- Öhmm..most mit kellene tennem? Nem esek a karjaidba hogy imádlak meg stb..
- Nem lehetnénk normális barátok? Nagyon megbántam és soha többet nem szórakozok ezzel senkivel se. Ne haragudj.
- Vagy azért mondod mert szépnek tartasz vagybazért mert..minden igaz amit elmondtál.
- A második.
- Lehetünk barátok, de ne várd el hogy puszipajtások leszünk..- mondtam majd visszamentem  a kertbe. Nyugodtabbnak éresztem magamat. Valahogy megint rámtört a mosolyoghatnék. Ariana próbált faggatni de azt mondtam neki reggel mindent elmondok. Visszamentünk a házba és lefeküdtünk aludni.